Magony Imre könyvtáros, kutató, helytörténész, író, amatőr színész
Magony Imre Székesfehérváron született 1959-ben, általános és középiskolai tanulmányait is itt végezte. A középiskolai évek után technológusként műszaki pályán helyezkedett el. 1985-ben felvételt nyert a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolára, ahol történelem-könyvtár szakos diplomát szerzett (1989).
„Eredetileg színésznek készültem, de nem kerültem be a színművészetire, így valami „tisztes” foglalkozást kellett választanom. Mivel műszaki középiskolába jártam, évekig dolgoztam ezen a területen. De nem tudtam megtagadni alapvetően humán érdeklődésemet, így a pályamódosítás mellett döntöttem. Amikor jelentkeztem a főiskolára, és megkérdezték tőlem, hogy miért akarok ide járni, azt válaszoltam, azért, mert szeretem a történelmet. Jó, jó, de mit gondolok a könyvtár szakról? Hát azt azért gondolom, hogy nekem való, feleltem, mert szeretem a könyveket. Ma sem tudnék másképp nyilatkozni.”
1985-től a Vörösmarty Mihály Könyvtárban dolgozik. 2008-tól a könyvtár olvasószolgálati osztályvezető-helyettese, 2009-től 2013-ig az igazgatója volt. Jelenleg tájékoztató könyvtáros.
Munka közben
„Történelmi érdeklődésem vezetett el a helyismereti kutatások területére. Publikációim Székesfehérvár történelméhez, művészetéhez, Madách Imre munkásságához, valamint könyvtárosi tevékenységemhez kapcsolódnak. Kutatásaimat Székesfehérvár város 1994-től 2018-ig, kilenc ízben, a Lánczos-Szekfű Alapítvány ösztöndíjának odaítélésével támogatta.”
A királyok és királynék városában szinte mindennek története van: egy kődarabnak, egy épületnek, egy szobornak; szinte az egész városban érezhető egy történelmi fuvallat. Téged mikor érintett meg először a történelem szele?
Ahogyan visszaemlékezem, már egészen kis koromban hatott rám a történelem. Szent István egykori bazilikájának romjai közelében lakom a születésem óta, ott, ahol a középkorban megkoronázták és eltemették a magyar királyokat és családjuk tagjait. A hely szelleme, valamint a Romkert mauzóleumának Szent István szarkofágja, a falakon lévő Aba-Novák Vilmos freskó történelmi alakjai, nagyon megragadták a fantáziámat és egy életre meghatározták érdeklődésemet a múlt iránt.
Magony Imre 1991-től rendszeresen publikál. 13 szakkönyvet és monográfiát, 1 szépirodalmi művet és 13 tanulmányt tartalmaz a publikációs listája: https://drive.google.com/file/
Mi volt a szakdolgozatod témája és mi lett a későbbiekben a sorsa?
A szakdolgozatom, amelyet lényegében első tudományos kutatásomnak tekintek, a székesfehérvári nemzetőrség tevékenységét dolgozta fel az 1848-49-es szabadságharc idejéből. Azon túl, hogy ez volt a diploma munkám, később is hasznosítani tudtam. Először díjat nyertem vele a Kossuth Szövetség egy országos pályázatán, majd később, a szabadságharc 150. évfordulójára, némileg kibővítve, könyvalakban is megjelent.
MAGONY IMRE: SZÉKESFEHÉRVÁR NEMZETŐREI 1848-BAN.
„Az értékes forrásanyagra támaszkodó kiadvány új és részletes adatokkal, ismeretekkel mutatja be a forradalom és szabadságharc székesfehérvári eseményeit, az országos köztörténeti folyamatokba ágyazva. Ezért a tudományos igényű érdeklődés számára megbízható tényanyagot nyújthat és a történelem iránt érdeklődő olvasó is haszonnal forgathatja a könyvet. Meglátásom szerint a Székesfehérvári Megyei Jogú Város Levéltára közös kiadványában és a dokumentumaira épülő kötet méltó emléket állít a város polgáraiból szerveződő nemzetőrségnek.” (Márfi Attila: Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 248-252 p.)
MAGONY IMRE: SZÉKESFEHÉRVÁR SZOBRAI. SZOBROK, ÉPÜLETSZOBROK, EMLÉKMŰVEK, EMLÉKTÁBLÁK (1995) című könyv előszavában olvashatók Kovács Péter művészettörténész méltató sorai:
„Székesfehérvár történetével és műemlékeivel csaknem könyvtárnyi irodalom foglalkozik. Magony Imre szoborkalauza mégis régi hiányt pótol, mert ilyen – más nagyvárosok bibliográfiájából nem igen hiányzó – összefoglalás még nem készült. Ez a könyv egyrészt leltár, mely utcáról-utcára és házról-házra veszi számba a szobrokat, emléktáblákat, a sokszor alig szembetűnő kisebb és nagyobb épületplasztikákat, s még a külön művészi értékkel nem bíró szöveges emléktáblákról is megemlékezik függelékében. Egyrészt tehát “leltár” az, amit az olvasó a kezében tart, másrészt azonban igazi kalauz is: tájékoztat a legfontosabb adatokról – a művész nevéről és koráról, a mű helyéről, készítési idejéről, anyagáról, esetleg ismert méreteiről, – felidézi képét, s a függelékbe került bő bibliográfiával lehetőséget nyújt a további, egészen részletekbe menő tájékozódásra. Külön figyelmet érdemel a szerző szerénysége, az a finom gesztusa, ahogy egyedül a lényegre koncentrálva megelégszik a szűkszavú, de lehető legpontosabb adatközléssel, lemondva saját személyének szerepeltetéséről. Jegyezzük meg: ez a szerénység – mint a kötet egésze bizonyítja – hatalmas gazdagságot kínál, kinek-kinek olyan mélységben, amennyire ő maga kíváncsi.”
A Székesfehérvár szobrai c. könyvnek (a 2. és 3. kiadással együtt) ÉRTÉKTÁRBAN A HELYE Magony Imre valamennyi helytörténeti vonatkozású könyvével együtt. (a szerk.)
A megjelent könyveid közül melyik számodra a legkedvesebb?
Mindegyik szellemi gyermekem kedves a számomra, mindegyiket közel érzem a szívemhez. Abban az időben, amikor foglalkoztam egy-egy témával, nappal és éjjel egyaránt együtt voltam vele. Hát, hogyne szerettem volna meg mindegyiket. Komolyra fordítva a szót, talán két könyvem témája az, ami nagyon fellelkesített és a mai napig maradandó nyomot hagyott bennem. Az egyik Varkocs György várkapitány története és sorsa az 1543. évből, amit először regény formájában örökítettem meg, s amiről évekkel később monográfiát is írtam. A másik pedig Bory Jenő szobrász és építész, a Bory-vár alkotójának az életműve, amelyet a teljesség igényével igyekeztem feldolgozni.
MAGONY IMRE MONOGRÁFIÁJA egy páratlanul gazdag életművet mutat be Bory Jenőről az építészről, szobrászról, festőművészről, kutatóról, tanárról és szakíróról.
A Bory Jenő című könyv bemutatóján, 2019-ben.
Forrás: https://www.vmk.hu/gallery
„Kiadásra került munkáimat a média figyelemmel kísérte, az Új Könyvek periodika pedig az ajánlott könyvek listájára vette, ennek köszönhetően azok többsége megtalálható az ország számos könyvtárában, közülük néhány külföldi könyvtárban is. Munkáimra különböző tudományterületekhez kapcsolódó szakkönyvek és kritikák szerzői hivatkoznak.”
MAGONY IMRE SZÍVÜGYE a múltban rejtőző értékek feltárása, bemutatása és közreadása élőszóban és online módon is. Többek közt városnéző sétákat vezet, előadásokat tart; bemutatja Székesfehérvár köztéri szobrait, emléktábláit, kisplasztikáit; beszél a királynék koronázásáról Székesfehérváron; a Földrajz Éjszakája 2021 program keretén belül pedig a középkori királyi vár erődítményeiről hallhatunk/láthatunk egy nagyon értékes előadást.
A Madách Imre Irodalmi Társaság tagjaként Magony Imre állandó előadója a Madách Szimpóziumnak.
A XVII. Madách Szimpóziumon, 2009-ben.
Forrás: http://madach.hu/old/foto/XVII.szimpfoto/XVII.szimposz.html
Városnéző sétán a Szent István Király Múzeum
Kulturális Örökség Napi rendezvényén. 2018.09.25.
Forrás: SZIKM blog
MAGONY IMRE: LEMONDÁS A KATARZISRÓL. HUBAY MIKLÓS RÓMAI KARNEVÁLJA CÍMŰ TANULMÁNYA a „Hubay Miklós drámaírói munkásságának friss szemléletű újraolvasása” címen meghirdetett pályázat nyertes műveként hangzott el a Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett Hubay Miklós Emlékkonferencián. (2021. szeptember 15.).
„Az írás, a helytörténeti kutatás mellett a szabadidőm fontos részét képezi a színház, a színjátszás. Évtizedek óta tagja vagyok a nagy múltú, több mint hatvanéves Szabad Színház csoportnak. Játszom, ritkán rendezek is. Saját produkcióinkon kívül, kisebb szerepekben látható voltam, vagyok a Vörösmarty Színház előadásaiban, továbbá felfedezhető a nevem két tévéjáték szereplő gárdájában is.”
Hubay Miklós: Római karnevál c. drámáját a Kortárs Fesztiválon mutatta be a Szabad Színház a rendezésedben és játszottál is darabban. Csoda mindenkivel történhet egyszer. Veled történtek már csodák?
Azt gondolom, hogy minden nap, amire felvirradunk, az egy csoda. Csoda az, hogy itt vagyunk. Az egész élet egy nagy csoda.
Mit jelent számodra a könyvtár, a színház, a kutatás és az írás?
A könyvtár, a munkahelyet jelenti. Azt a helyet, ami amellett, hogy a keresetet adja, még bónusz is jár mellé: kiteljesedhet általa személyiségem ismeretterjesztésre rezonáló része. A színház, bensőmnek egy másik színtere, arra ad alkalmat, hogy a művészet eszközeivel érzéseket, gondolatokat közvetítsek olyan dolgokról, amiket csak e műfaj által lehet.
A kutatásra és írásra pedig olyan tevékenységként tekintek, aminek a művelése teljes egészében kiteljesíti azt, aki vagyok. A kutatás nálam mindenkor érzelmi alapon működik, csak olyan témát választok, amely megérint belülről is, de nagyon fontosnak tartom azt is, hogy hiánypótló legyen az, amit csinálok. A megjelenő mű, az ismeret átadás kézzel fogható produktuma, bevallom, végtelenül jó érzéssel tölt el és a maradandóság ábrándjával kecsegtet.
Tizenéves korod óta szereted a verseket. Középiskolás korodban már versmondó voltál. 1991-től a „SZÍN-TÉR” Színjátszó-Versmondó Egyesület elnökhelyettese vagy. Játszottál a székesfehérvári színházban, a Szabad Színház egyik alapítója és társulati tagja is vagy. A színház az egyik „nagy szerelem” az életedben. Van olyan szerep, amire vágysz, amit nagyon szeretnél eljátszani?
Nincs. Mindig azt szeretem, ami adódik, legyen az, akár egy néma szerep. A lényeg, a játék.
Matúz János: A tűz csiholói. (Utcaszínházi produkció 1956 emlékére).
Vörösmarty Színház, Szabad Színház, Megadance Táncstúdió
Sobor Antal: Perelj Uram! A Vörösmarty Színház előadása
Meghatározó emberi kapcsolatok, fontos pillanatok az életedben
Elsősorban a család az, ami számomra a legfontosabb emberi kapcsolatot jelenti. A múltban a szüleim, akik mindent megtettek azért, hogy szeretetben, harmóniában nőjek fel. A jelenben pedig a feleségem és a fiam, akik biztonságot, stabilitást adnak ebben a szétzilált világban. A családon kívül a fehérvári Szabad Színház tagjai azok, akikkel több évtizedes baráti viszonyom van és fontosnak tartom a velük való kapcsolatot. A színház révén, félszavakból is megértjük egymást, azonos az értékrendünk.
Fontos pillanatom az életben nagyon sok volt, lehetetlen valamennyit felidézni. Azt mondanám, hogy minden pillanat fontos volt, ami pontot tett egy nagyobb lélegzetű munka végére, ami az aratást, a betakarítást jelentette, jelenti.
Lázár Ervin – Lázár Zsófia: Bogárkaland. A Szabad Színház előadása
Milyen a tárgyakhoz való viszonyod? Kedves emlékek, tárgyak, melyeket szívesen őrzöl
Tárgymániás vagyok. Ha bármilyen esemény kapcsolódik egy általam birtokolt tárgyhoz, annak szentélyben van nálam a helye, de eseményekhez is képes vagyok tárgyakat társítani és akkor azok ugyanarra a sorsra jutnak. Persze, nem halmozom feleslegesen a dolgokat, de amik megvannak, azokat semmiképpen sem engedném el.
A legértékesebb tanulság életed során
A kitartás mindig meghozza a gyümölcsét és csak optimistán érdemes a jövőbe tekinteni. Ez nálam eddig élettapasztalat volt. Remélem a későbbiekben is így marad.
Jelenleg min dolgozol, hogyan telnek napjaid?
Az elmúlt néhány hónapban, hétben zsúfolt programom volt, az eddigi munkáimnak egy részét „hasznosítottam” újra. Szócikkeket írtam egy a jövő évben kiadásra tervezett várostörténeti összefoglaló munka számára, továbbá több felkérésnek tettem eleget, előadásokat tartottam az általam kutatott témákban.
Min dolgozom? A város két, a múltban megtörtént, híres bűnügyének szépirodalmi feldolgozásán töröm a fejemet, és ez, reményeim szerint, ismét „lázas” hónapokat okoz majd a számomra.
Elégedett ember vagy? Mivel tudna még a sors a kedvedben járni?
Igen, elégedettnek tekintem magamat, mert eddig azt csinálhattam, amit szeretek. A sors pedig, akkor lesz kegyes hozzám, ha ezt továbbra is biztosítja.
Keszi Erika Zsuzsanna – Magony Imre
Magony Imrének Paulo Coelho idézetével kívánunk további sikeres életet és alkotó tevékenységet, valamint azt, hogy a sors mindig legyen kegyes hozzá! „Van egy személyes történeted, amit be kell teljesítened, ….azért csinálod, amit csinálsz, mert ez a sorsod ezen a földön, ez minden örömöd forrása.” (a szerk.)