Beszélgetés Ramháb Máriával, az Informatikai és Könyvtári Szövetség elnökével

Posted by Buzai Csaba - június 30th, 2021

Ramháb Mária

Kedves Mária, az IFLA-HUN levelezőlista egyik alapító tagjaként is köszöntelek. A webmagazinba szánt interjúban az országos szakmai rendezvények szervezőjét, az irodalomtanárt, a Rózsahölgyek támogatóját is faggatom közelmúltról, jelenről és a jövő terveiről.

Amikor a szakmai rendezvényekre gondolok, akkor elsősorban az Internet Fiestákra, a Csongrádon rendezett Kárpát-medencei magyar könyvtárosok konferenciáira, az Országos Könyvtári Napokra gondolok. Természetesen más – szívedhez közel álló – eseményre is térj ki a válaszodban.

Amiről kérdezlek: milyen a személyes viszonyod az Internet Fiestához? Miben láttad a jelentőségét? Mozgalom vagy más?
• mit őrzöl és mit tervezel a csongrádi konferenciákkal kapcsolatban? Mik a legmélyebben rögzült emlékeid – akár programokról, akár előadókról, akár a résztvevőkről? Milyen lehet egy év kényszerszünet után újrakezdeni? Lesz-e újrakezdés? 

Ramháb Mária:
2020-ban éppen harminc éve volt annak, hogy Kecskeméten a megyei könyvtárigazgatók létrehozták a Könyvtári és Informatikai Kamarát, amelynek később jogutódja lett az Informatikai és Könyvtári Szövetség. Rövidesen a különböző könyvtártípusok tagozatai is megalakultak. Az évfordulót óriási szerencsénkre a járványhelyzet sem lehetetlenítette el, mivel éppen október elején volt a közös ünneplés. Évtizedek alatt – a szakmai érdekképviseleti munkánk mellett – kialakítottuk azokat a programokat, mindig ugyanazokban az időpontokban a könyvtárak széles körének bevonásával, amelyek elsősorban a társadalmat szólítják meg határon innen és túl.

Minden év márciusának 3. hetében kerül sor az Internet Fiestára, amelyhez nagyon személyes élményeim kötődnek. Bakonyi Péter, ismert informatikus szakember, 22 évvel ezelőtt, hazaérve Franciaországból megkeresett és lelkesen mesélt arról a nemzetközi akcióról, amelyet a franciák kezdeményezésére az internet népszerűsítésére indítottak a különböző szervezetek. Úgy gondolta, hogy nálunk a könyvtárak lennének a legalkalmasabbak egy ilyen projekt elindítására, ezért fogjunk össze ennek a megszervezésére. 2000-ben – Tószegi Zsuzsa bevonásával – hármasban elindítottuk az Internet Fiestát, amely gyorsan népszerű lett a könyvtárak körében.

2006-ban az IKSZ (Informatikai és Könyvtári Szövetség) megbízásából a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár kifejlesztett egy programportált, ahová minden csatlakozó könyvtár regisztrálni tudta az Elnökség által ajánlott tematikában összeállított programját.

Témajavaslataink évről évre követik a legfontosabb aktuális tudnivalókat: cégkapu használat, elektronikus adózás, különböző e-ügyintézések, e-tanulás, mesterséges intelligencia, közösségi portálok, a biztonságos internetezés, netikett szabályok stb.

A kezdeti szerényebb érdeklődést követően egyre több könyvtár csatlakozott az akcióhoz, így még a pandémia évében is több mint 2300 program került meghirdetésre. A résztvevők száma megközelítette a kétszázezret, amit csak úgy lehetett elérni, hogy közel 1000 könyvár fogott össze és többnyire az online térben kínálta változatos programjait.

A 22 éve zajló esemény mindenképpen visszaigazolja, hogy a könyvtárak megtalálták az Internet Fiestában azokat a lehetőségeket, amellyel sokak érdeklődését tudják felkelteni. Így az IKSZ elnöksége minden évben örömmel működik együtt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral az NKA-s pályázat elkészítésében, majd a program koordinálásában.

Május utolsó hétvégéjén hagyományosan a Kárpát-medencei könyvtárosok konferenciájára kerül sor. 2020-ban kettős évfordulót ünnepeltünk volna, hiszen ezt a találkozót húsz évvel ezelőtt a csongrádi kollégák kezdeményezték, az IKSZ 15 évvel ezelőtt csatlakozott be együttműködő partnerként Fodor Péter akkori elnök vezetésével, aki azóta is örökös levezetője a konferenciának. Nagyon rosszul esett mindnyájunknak, hogy nem kerülhetett sor személyes találkozóra, sőt minden bizonnyal még ebben az évben is csak a virtuális térben láthatjuk, hallhatjuk egymást.

Ez a program semmihez nem hasonlítható, maradandó élmény mindenkinek, aki legalább egyszer rászánja magát a részvételre. Sokan, így jómagam is minden évben várjuk ezt a májusi hétvégét, akár kánikula, akár elsöprő vihar van. Több oka is van ennek, mindenekelőtt az a végtelen befogadó és odaadó vendégszeretet, amit még Bedő Tamás polgármester és Horváth Varga Margit könyvtárigazgató csapatával honosított meg, amelynek méltó folytatója utóda, Illés Péter is.

Mindig fontos, hogy legyenek hagyományok, események, amiket izgatottan várunk, ez is összeköti a messziről jövőket. Vasárnap kora délutánig megérkeznek a határon túli kollégák és többségükben a hazaiak is. A közös ebéd után minden évben bemutatkozik egy könyvtáros valamilyen műfajban egy kiállítás keretében, így mindig rácsodálkozunk, hogy mennyi tehetséges, alkotó könyvtáros él köztünk.

Ezután kerül sor a határon túli könyvtárakat közvetlenül érintő Márai program megvitatására, amelyet kezdettől fogva én vezetek, mivel az NKA támogatásából zajló könyvgyarapítási modellnek egyik kidolgozója, a program bevezetése óta pedig koordinálója vagyok. A nagy érdeklődéssel zajló konzultáción kölcsönösen számos hasznos információt adunk, kapunk. Mindig megerősítik a kollégák, mennyire fontos számukra, hogy saját maguk válogathatnak, még ha ez egy kötött listáról történik is. Általában elégedettek ezzel a fontos könyvtámogatási programmal, hiszen többüknek az egyetlen lehetőség a magyar nyelvű könyvek beszerzésére.

Ezt követi egy közös városnéző séta, amelynek végállomása a hangulatos üdülőfalu az óvárosban. Nekem felejthetetlen élmény abban a kis házban eltölteni egy éjszakát, ahol a híres Tüskevár forgatása is zajlott, nagyon megszerettem ezt a környezetet. Mire megérkezik a csapat, a csongrádi Fodor Péter informatikus „mesterszakács” bográcsban főtt kakaspörköltjének utánozhatatlan illata fogad. Hozzá tartozik a ceremóniához, hogy kóstolás után a „készen van, csodás” végszó kimondása mindig az én tisztem.

Az éjszakába nyúló közös vacsora, Körös parti séta a kiscsoportos, páros beszélgetések semmivel nem pótolható időszaka. Évről évre ez a személyes közelség adja meg azt a töltekezést, ami minden nyár elején visszahoz bennünket ide.

Másnap a Városháza igazi otthont nyújt egy olyan konferencia megtartásához, ahol már nagyon sok fontos és érdekes előadást hallgathattunk, mondhattunk el. Öröm megtapasztalni, hogy a kezdetben alig-alig fellépő, inkább a nehézségeket soroló határon túli előadókat hogyan váltották fel az egyre gazdagabb szolgáltatásokat, fejlesztéseket, eredeti ötleteket bemutató felszólalók. Ilyenkor mindig megerősödik bennem, hogy az IKSZ fontos vállalása ennek a programnak a felkarolása, továbbfejlesztése, a csongrádiakkal való eredményes együttműködés.

Kiemelt jelentőségűnek tartom azokat a kapcsolatokat, amelyek Csongrád nélkül biztos, hogy nem születtek volna meg. Számomra nagy élmény volt a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Erdélyben személyes látogatást tenni, előadásokat tartani a könyvtáraikban.

Bízom benne, hogy 2022-től visszatérhetünk a hagyományos kerékvágásba, amit már nagyon sokan várunk.

Az IKSZ éves programjainak a 3. pillére az október első hetében sorra kerülő Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozat, amelynek a 15. évfordulóját ünnepeltük 2020-ban. Ez egy nagyon sikeres együttműködése a könyvtáraknak, amihez az IKSZ kezdettől fogva – az Internet Fiestához hasonlóan – minden évben megadja a közös tematikára a javaslatot. A Könyvtárak összefogása a társadalomért! még a 2020-as járvány évében is megmozgatott 1500 könyvtárat, akik több mint 4000 programot szerveztek. A 172 ezer résztvevő visszaigazolta, hogy ismét lényeges, aktuális témákat választottunk az egyhetes eseménysorozathoz.

Abban, hogy a pandémia előtt a kétezret is meghaladta a csatlakozó könyvtárak száma, mindenképpen jelentős szerepet játszik a kistelepülési könyvtári rendszer kiépítése, a könyvtárak fejlesztése, nagyszámú kistelepülési könyvtár bekapcsolása az országos programokba. Ez is megmutatja a könyvtári hálózat erősségét, hatékonyságát.

A kistelepülési könyvtárak korszerűsítése tette lehetővé a KönyvtárMozi bevezetését is több mint ötszáz faluban. Az IKSZ ebben is azt ismerte fel, hogyan lehet sajátságos könyvtári eszközökkel életre hívni egy olyan új szolgáltatást, ami más, de egyúttal sokkal több, mint egy mozi. Értékes magyar filmek kerülnek vetítésre korszerűen, az internet adta lehetőséget kihasználva, minden korosztály számára felkínálva a filmélményhez kötődő beszélgetés, játék, tanulás lehetőségét. Közösségszervező szerepe reményt keltő.

Az Informatikai és Könyvtári Szövetség ezzel nemcsak létrehozott egy új szolgáltatást, hanem azt ugyancsak az NKA támogatásával működteti, szervezi, a KönyvtárMozi felelősöket rendszeresen továbbképzi, kiadványokkal, program-népszerűsítő anyagokkal látja el.

HK: Pedagógusi vénádról több alkalommal meggyőzted a környezetedet. A legfiatalabb könyvtárosok kedvéért jelzem, hogy könyvtári diplomád megszerzése előtt magyar-történelem szakon végeztél. Formális oktatói munkásságod – ha jól tudom –- 1970-1976 közöttre tehető, de érzékelhető, hogy az olvasáskultúra fejlesztéséért kifejtett tevékenységed során mindvégig jelen volt és van a tanári szemlélet is.

Amiről kérdezlek:
• milyen élményeket, emlékeket raktároztál el a Nagy Könyv projektről? 
• mi a véleményed a kötelező olvasmányok – különösen klasszikusaink szövegeinek – modernizálási kísérletéről? 
• mi a Te saját „Top10-es listád”, ha a magyar irodalomra szűkítjük a választékot? 

RM:
Tanítottam általános iskolákban, felsőoktatásban, sőt több mint negyedszázadot a felnőttképzésben is. Ezek közül kiemelkedik a könyvtári minőségirányítás terén akkreditált képzésben való közreműködésem, de oktattam vezetőképző, szakértői, szakfelügyeleti akkreditált képzéseken is több száz könyvtárost. Számos előadást tartottam, rendszeresen publikáltam, így mondhatom, hogy egész pályafutásom alatt nemcsak a gyakorlatban, hanem annak elméleti oktatásában is részt vettem.

A Nemzeti Kulturális Alapnál kisebb megszakítással szinte kezdetektől dolgozom, így a Nagy Könyv születésénél, lebonyolításánál is tűz-közelben voltam. Izgalmas kísérlet volt ez az olvasás népszerűsítésére, egy közösségi élmény lehetőségének megteremtésére. A könyvtárak kiemelkedő szerepet vállaltak ebben a programban, sikerességéhez nagymértékben hozzájárultak a könyvtárosok számtalan ötlettel.

2005 óta ilyen nagyszabású könyves megmozdulás nem volt. Közel kétmillió négyszázezer szavazatot adtak le az emberek szavazólapon, interneten, sms-ben. Nagyon széles körű volt a könyvek listája, amelyből a legtöbb szavazatot az Egri csillagok kapta. Erre vannak, akik azt mondják, persze, erre emlékszik a legtöbb ember. Én úgy gondolom, hogy ha egy ilyen játékban több mint 11 ezer könyv kap szavazatot, az nem arra vall, hogy nem ismernek műveket az emberek.
A televízió sokat lendített a program ismertté tételében, de alapvetően a befejező szakaszban volt igazán szerepe.

Az a 100 millió Ft, amivel az NKA támogatta ezt az olvasási kampányt, jó helyre került. Bár lenne újra ilyen széles körű összefogás a könyvek olvasásáért, az irodalomért.

A kötelező olvasmányokat időről időre át kell szerintem gondolni, mert nagyon sokat változik a világ, így nem szerencsés, ha évtizedekig ugyanazokat olvastatjuk. Fontosnak tartom, hogy megfelelő korban, megfelelő könyvekkel kerüljenek kapcsolatba a tanulók. Én még gond nélkül tudtam tanítani a Pál utcai fiúkat, az Egri csillagokat, még a Légy jó mindhalálig regényt is. A kőszívű ember fiai-t már nehezebb volt. Ma nem gondolom, hogy a klasszikusok modernizálásával kellene kedvet ébreszteni a gyerekekben, inkább új műveket kellene választani. Az Egri csillagok minden korban tanítható.

Nem könnyű olvasmánylistát készíteni, különösen úgy, hogy jelentős írókkal, költőkkel, voltam/vagyok személyes kapcsolatban. Száznál is több olyan könyvem van, ami számomra értékes, személyre szóló ajánlást tartalmaz. Nagyon hálás vagyok a sorsnak és több esetben Füzi Lászlónak, a Forrás főszerkesztőjének, akivel csodálatos élményeket élhettünk át egy-egy magánlátogatásunkkor, egyebekben Faludy György otthonában. 90 éves születésnapját Kecskeméten, a könyvtárban ünnepeltük egy róla szóló fantasztikus Bahget Iskander fotókiállítással egybekötve. 95 éves korában utolsó, nyilvános találkozása a közönséggel is nálunk volt, ami után én vittem haza otthonába. Ez volt az utolsó találkozásunk.

Esterházy Péter könyveit is úgy olvastam, hogy személyesen ismerhettem őt, aznap is éppen nálunk volt, amikor kiderült számára betegsége, így akkor este kedvence, a pacal, már nem létezett számára az étlapon. Mindig hatalmas élmény volt a vele való beszélgetés, világos, tiszta gondolkodása, jókedve nem felejthető. Csaknem minden könyvét olvastam és ajánlom is.

Szabó Magda számos könyvében személyes gondolatokat hagyott rám. Vele is közeli kapcsolatba kerültem többszöri látogatása során. Éppen Kiskőrösre vártuk, amikor bemondta a rádió, hogy Palermóban, ahová a Mondello-díjat ment átvenni Az ajtó című regényéért, rosszul lett. Azonnal tárcsáztam Gézát (Tasi Géza), aki vele volt, hiszen nagyon aggódtam, hogy 88 évesen útra kelt. Hihetetlen, de a szirénázó mentő, aminek hangja behallatszott a telefonba, érte jött. Géza mondta, hogy éppen most viszik, fújd le a programot, ami két nap múlva lett volna. Az ajtó a legjobb könyve szerintem, minden változatban láttam, többször olvastam.

Buda Ferenc Kossuth-díjas költő barátsága pótolhatatlan számomra. Rendkívül hálás vagyok, hogy ismerhetem évtizedek óta. Örülök, hogy sikerült három CD-t is kiadnunk a saját előadásában, hiszen verseit ő tudja a legjobban mondani. Mostanában sűrűbben beszélünk, igyekszem minden szavát, gondolatát befogadni, új verseit is azonnal megismerni. Kivételes ember, sokat jelent nekem személyes figyelme. Sokkal több embernek kellene olvasni verseit ahhoz, hogy meglássa a körülöttünk lévő világ lényegét.

Vannak, akiket természetesen csak írásaikon keresztül ismerek, de nem lehet, hogy könyveik kimaradjanak olvasmányainkból: Balázs József, Füst Milán, Németh László, Tamási Áron, Berg Judit, Háy János, Szabó. T. Anna, és még sokan mások.

HK: Milyen formálódó szakmai programokat készül támogatni az Nemzeti Kulturális Alap, belföldön és nemzetközi keretekben? Tudjuk, hogy a hivatalos meghirdetésnek „saját protokollja” van, de a főbb tendenciákról talán lehet már beszélni.

RM:
A Nemzeti Kulturális Alapnál változás történt a könyvtáros szakmát érintően, hiszen a korábbi Közgyűjteményi Kollégiumot felváltotta a Könyvtárak és Levéltárak Kollégiuma, illetve a Múzeumok Kollégiuma.

Az új szakmai kollégiumban ezúttal a Magyar Művészeti Akadémia delegáltjaként dolgozom. Az első féléves kiírásokra benyújtott pályázatok értékelése éppen most folyik. Ezúttal is címzett forrásból kerülnek támogatásra a könyvtárak berendezései, amennyiben a pályázó saját erőből vállalja a könyvtár korszerűsítést, szükség esetén a területnövelést. Ilyen pályázati feltételek mellett is többszörös az igény a meglévő kerethez képest.

Lehetőség volt pályázni az évtizedes múltra visszatekintő nagyrendezvényekre, szakmai, módszertani kiadványok elkészítésére. Újdonságként szerepelt magánokiratok, kiemelt jelentőségű művek állománygyarapításához támogatás nyújtása.

A második félévben a tervek szerint – a források függvényében – lesz lehetőség pályázni továbbképzésekre, innovációs programokra, könyvek restaurálására, de erről majd a kollégium dönt.

A Könyvkiadási Kollégiumnál folyik már nagy örömünkre a Márai program pályáztatása, a könyvtárak igénylésére a nyár végén kerülhet sor. Természetesen a könyvkiadási engedéllyel rendelkező könyvtárak ennél a kollégiumnál pályázhatnak könyvesbolti forgalomba kerülő könyvek kiadására.

HK: Civil életedre térve kérdezem: tagja is vagy a Rózsahölgyek Társaságának?  A Bács-Kiskun Megyei Könyvtár vezetőjeként támogattad ezt a nemes célú szervezetet. Mit tesznek a Rózsahölgyek az olvasás fejlesztéséért? 

RM:
Igen, már évek óta tagja vagyok a Rózsahölgyek Társaságának, megtisztelő felkérésükre. Bár – néhány esemény kivételével – még nem sok időm volt a társaság életébe belefolyni, de ezt nagy megértéssel fogadták. Remélem a jövőben erre is jobban lesz alkalmam. A Rózsahölgyek Társasága a karácsony előtti jótékonysági teadélutánját szinte kezdetektől fogva a könyvtárban szervezi, így jelképesen is könyves környezetbe hívja az embereket. Mindig kiemelt szerepet kap programjaikban az irodalom, az előadóművészet, a képzőművészet, értékes emberek bemutatása. Fővédnökként igyekeztem minden alkalommal támogatni a Társaság programjának méltó környezetben való sikeres megvalósítását.

A jótékonysági est célja évek óta az, hogy néhány rászoruló gyermeknek ünneplő ruhát csináltassanak, és elvigyék őket az Erkel Színházba egy előadásra. A bevétel a belépőjegyekből és az ott vásárolható rózsás illatszerek, ajándékok árából, művészi alkotások licitálásán befolyt forrásból származik.

„A Rózsahölgyek a jóság, a szépség, a szelídség, a szeretet és a béke követei a világban, akik vállalták, hogy ezen értékeket képviselik mindennapi életükben.”

Próbálom ezt célkitűzést a mindennapokban is képviselni.

HK: Kedves Mária, lehet-e tudni a jövőbeni terveidről? Lesz-e szabadidős program is benne?

RM:
Valójában a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtárban fejeztem csak be munkámat. Továbbra is számtalan kötelezettségem van, gazdag programokra készülünk az IKSZ szervezésében, augusztusban újra lesz KAFF (= Kecskeméti Animációs Filmfesztivál), aminek egyik eseménye egy KönyvtárMozi szakmai nap lesz, aztán majd novemberben Szombathelyen egy kétnapos találkozóra kerül sor. Még a nyáron megkezdjük az Országos Könyvtári Napokra való előkészületeket, különböző kiadványok összeállítását is tervezzük.

A Nemzeti Kulturális Alap is folyamatosan gondoskodik feladatokról, hiszen még hátra van a második félév is. Több bizottságnak, kuratóriumnak vagyok tagja, rendszeresen kapok megkereséseket szakértőként különböző témákban, szóval így nem maradtam munka nélkül.

Hosszú évtizedek óta ez az első nyaram, amiben remélem több lesz a pihenés, mint a kötelezettség, elsősorban júliusban. Már nagyon hiányzik a víz mindenféle formában, így többféle „vizes helyre” utazom kikapcsolódni. Nem fogok annyit éjszakázni, legalábbis munka miatt kevésbé, ha mégis belefeledkezek valamibe, akkor legalább reggel kényelmesebben kelek. Sokféle tervem van, de azért hagyok a következő nyarakra is.

HK: Köszönöm a válaszaidat!

Haraszti Pálné rovatvezető

Comments are closed.

Blog Home