Népművelő az Országgyűlési Könyvtár állományraktárában – Im memoriam Blayer Jenő (1952–2019)
2020 szeptemberében – jelentős késéssel – jött a szomorú hír: elhunyt Blayer Jenő, az Országgyűlési Könyvtár (a továbbiakban: OGyK) könyv- és periodika-raktárának korábbi vezetője. 22 éven át munkatársa voltam, másfél évtizedig közvetlen felettese is, így kötelességemnek érzem megemlékezni a kiváló szakemberről.
Blayer Jenő Salgótarjánban született, 1952. február 1-jén egy ötgyermekes család tagjaként. Középiskolai tanulmányait a Szécsényi Mezőgazdasági Szakközépiskolában végezte, 1971-ben érettségizett. Utána az Egri Tanárképző Főiskolán két évet végzett magyar–népművelés szakon, de felsőfokú tanulmányait nehéz anyagi körülmények miatt nem tudta folytatni. Munkát vállalva előbb a dejtári könyvtárban dolgozott, majd népművelőként a hollókői kultúrházban. Az 1980-as évek elején az 1975-ben létesített csepeli Rideg Sándor Művelődési és Ifjúsági Házba (ma Királyerdei Művelődésház) került, és hamarosan ennek vezetője lett. Itt jelentős népművelői munkát végzett, és komoly sikereket ért el az ottani környezetben élők nevelési, oktatási szükségleteinek színvonalas kielégítésében, valamint művelődési, zenei, sport- és egyéb szabadidős igényeinek felkeltésében, illetve ellátásában.
Életútjának következő és leghosszabb ideig tartó állomása az OGyK volt. 38 évesen, 1990. január elsejétől kezdett dolgozni könyvraktárosként, az előző csoportvezető nyugdíjba vonulása után vezető nélkül maradt állományraktárban. Ez a fontos egység az Olvasószolgálati osztályhoz tartozott, hiszen a könyvtári dokumentumokat a pontos raktári elhelyezés, a szakszerű tárolás, a folyamatos rendezés, a hosszú távú megőrzés és állagmegóvás mellett az olvasók számára gyorsan és pontosan szolgáltatni is kellett. A részleg helyzetét súlyos helyhiány és a nehéz fizikai igénybevétel, valamint az alacsony bérek miatt állandó és nagymértékű fluktuáció jellemezte, s az egymástól különböző távolságokba szóródott raktártermek szövevényében nem volt könnyű eligazodni.(Csak példaként említem: korábban volt olyan frissen felvett munkaerő, aki belépésének első napján, a raktár területén eltévedt: az illető egy órán keresztül kereste az útvesztőből kivezető utakat, és végül régebben ott dolgozó társainak kellett megtalálniuk.)
Munkakörében az agilis Blayer Jenő hamarosan kitűnt szorgalmával, nagyszerű áttekintő és szervező képességével, munkabírásával. Ezért osztályvezetői javaslatomra még az 1990-es évben, novembertől dr. Pintér Katalin akkori főigazgató a Raktári szolgálat vezetőjévé nevezte ki.Az újdonsült raktárvezetőnek számos nehézséggel kellett szembenézni. A 80-as évek végén már minden területen súlyos helyhiány jellemezte a könyvtár működését: nem csak a könyvek gyarapodásának nem volt hely, hanem a munkatársak is egyre szűkebb körülmények közé szorultak. A raktári elhelyezés javítása érdekében a Művelődési és Közoktatási Minisztérium az ún. tömörraktári rendszer bővítése érdekében elkezdte a nagy folyóirat-raktár termének ilyen irányú, évekig tartó átalakíttatását. Emiatt az ott levő dokumentumok ideiglenes elhelyezése és az olvasóforgalom ellátása óriási terhet rótt a raktári munkatársakra, amelyet 1990-től Blayer vezetésével, becsülettel oldottak meg. 1991-ben elkészült a 200 ezer kötet könyv elhelyezésére alkalmas terem, amelyek feltöltése rengeteg dokumentum mozgatásával, újabb nagyméretű átköltöztetési munkálatokkal járt. Ez valójában a zsúfoltság ideiglenes megszüntetését jelentette, és csupán a könyvgyarapodásnak biztosított rövid időre helyet.
A művelődési tárcától az Országgyűlés szervezeti keretébe 1991-től visszatérő intézmény Száva-Kováts Endre főigazgató vezetésével folyamatos küzdelmet folytatott fenntartójával a helybővítésért (lásd részletesen: Jónás Károly: 90 éve született az Országgyűlési Könyvtár egykori főigazgatója, Száva-Kováts Endre (1928–2017). Könyvtári Figyelő, 2018. 4. sz. p. 593.). 1992-ben az Állami Számvevőszék vizsgálata már ismét azt állapította meg, hogy a dokumentumok tárolására szolgáló raktárak megteltek. Ilyen körülmények között a 90-es évtizedben a raktárkezelők vezetőjeként Jenő szívós munkával, rengeteg ötlettel igyekezett minden talpalatnyi helyet megtalálni a könyvek és periodikák (olykor csak ideiglenes) tárolása érdekében. A könyvtár falain kívül is (az Országház egyéb részeiben és a Margit-híd melletti Képviselői Irodaházban) sor került főleg nagyméretű, külföldi újságok raktározására, ezek újabb átrendezést, plusz költöztetést, az eredeti helyeken pedig jelentősebb könyvfelzáró tevékenységet követeltek meg, miközben az olvasói igények kielégítését továbbra is változatlan időkeretben (10–15 percen belül) pontosan kellett teljesíteni.
Blayer Jenő a cserélődő raktári munkatársak hibáit folyamatosan korrigálva, szorgalmasan és lelkiismeretesen helyt állt az áldatlan helyszűkében. Népművelési tanulmányait és tapasztalatait felhasználva az olvasókkal is jó kapcsolatot tartott, panaszaikat soron kívül orvosolta: a tévedésből lehetetlen helyekre kerülő könyveket és folyóirat-számokat is felkutatta, a különböző információfeldolgozási folyamatokban, a rendet nem mindig betartó kollégák miatt elkallódó dokumentumokat is hangyaszorgalommal nyomozta ki. Ha valamire sürgősen szükség volt, és senki nem tudta fellelni, ő volt az, aki fáradságot nem kímélve előteremtette a hiányzó dokumentumot. Mindezek mellett hosszú éveken át – a 90-es évek második felében kialakított – ún. Muzeális értékű dokumentumok (MÉD) gyűjteményének nagy felelősséggel felruházott őreként is tevékenykedett.Utólag – most már lassan évtizedes távlatból – is meg merem kockáztatni, hogy a Parlament könyvtárában talán ő volt az egyetlen, aki a 800 ezer kötetes közgyűjtemény raktárrendszerének bonyolult szövevényét és a raktáron kívüli, sokszínű feldolgozási folyamatokon átmenő dokumentumok naponta változó mozgását átlátta, és elismerésre méltó módon kezelni tudta. Nem véletlen, hogy e kitűnő munkaerőt a rendszeres éves és az egyéb jutalmazásnál mindig kiemelt jutalomra és átlag feletti fizetésemelésre javasoltam.
A 90-es évek vége felé Jenőt megérdemelten nagy megtiszteltetés érte. Az OGYK irányítását és felügyeletét ellátó parlamenti elnököt segítő Könyvtári Tanácsadó Testület 1998 februárjában megalapította a Ghyczy-díjat,amelyet évente egyszer az országgyűlés elnöke adott át egy könyvtári szellemi és egy fizikai dolgozónak – nem vezetői kijelölés, hanem – a könyvtár összmunkatársainak szavazata alapján. (Az 1870-ben elhunyt Ghyczy Ignác országgyűlési képviselő közel 15 ezer kötetes könyvtári hagyatéka fontos szerepet játszott a Képviselőházi Könyvtár (az OGYK jogelődje) létrejöttének megerősítésében és fennmaradásában.) Az első díjat a fizikai állományban a többi osztály által is maximálisan elismert Blayer Jenő kapta 1998 áprilisában. A Raktári szolgálat vezetője a munkatársak véleményén alapuló díjnak jobban örült, mintha állami kitüntetés lett volna.
Az 1990-es évek végérea helyhiány már kritikus méreteket öltött. A súlyos problémát a Ház a folyamatosan ülésező országgyűlés megnövekedett helyigényei miatt nem tudta orvosolni. A folyamatos selejtezési munka sem hozott érdemi javulást. A gyarapodás elhelyezése már lehetetlenné vált: a polcokon kettős sorokban álltak a könyvek, és azok tetejére is újabbakat igyekeztek beszorítani. 1998-ban az Országgyűlés Műszaki Igazgatóságának statikai vizsgálata megállapította, hogy sok helyen a négyzetméterre eső terhelés súlyosan túllépi a megengedett szintet, tehát a zsúfolt raktári termek az Országház statikus állapotának egyensúlyban tartását veszélyeztetik. A megoldást a külső raktár létesítése jelentette, keresése már 1999-ben megkezdődött, és megvalósítására 2001-ben került sor. 2002 tavaszán indult meg a könyvtárból a dokumentumok nagyarányú kiköltöztetése a 18. kerületbe, a pestlőrinci raktárépületbe. Blayer vezetésével a raktárkezelők átlag feletti leterheltséggel hosszú időn át nagy munkát végeztek (2003-ban a könyvtár hónapokra be is zárt). A külső raktárba kerültek a Ház egyéb helyein, valamint a Képviselői Irodaházban és az OSZK-ban szívességből tárolt újságkötetek is. A könyvek és periodikák áthelyezési és a raktárrendezési munkálatai több évre prolongálódtak, mert az Országgyűlés saját helyszűkének javítása érdekében a könyvtártól vett át korábbi raktártermeket.
Blayer Jenő a növekvő raktári helyhiány okozta nehézségeken nagy körültekintéssel, a sokszínű és általában sürgős olvasói, illetve munkatársi kérések, elvárások hiánytalan teljesítésével, példás helytállással igyekezett úrrá lenni.A konfliktusokat jól kezelte, s közben embereivel is humánusan bánt. Sőt, a raktárszolgálati feladatokon túlmenően – osztályvezetői időszakom akkori részében – az egész osztály irányításában segített.A jó humorú szakember széleskörű irodalmi ismereteivel, történelmi, politikai és sporttörténeti tájékozottságával népművelői habitusának engedve jó néhányszor a Tájékoztató szolgálatban dolgozóknak is lelkesen segédkezett különböző kérdések megválaszolásában.
Aktív szolgálatának utolsó öt éve alatt a normál raktárkezelői tevékenység (a könyvtári állomány folyamatos rendben tartása, védelme, a dokumentumok köttetése, az új művek elhelyezése, az olvasói kérések napi teljesítése), az egyéb kiemelt feladatok(az OGyK könyv és folyóirat-állományából kétmillió oldal digitalizálása, majd a további raktártermek elvétele miatt is sürgőssé vált óriási méretű selejtezési munkálatok kiszolgálása) permanenssé tették az Olvasószolgálati osztály e részlegének kemény igénybe vételét.
Az OGyK Raktári szolgálatának vezetőjeként 2012 augusztusában, számtalan határidős és megküzdött, stresszes feladat teljesítését követően vonult nyugállományba. Népes családot tudhatott magáénak. Első kapcsolatában született nagyobbik lánya, Judit, aki napjainkban egy nemzetközi logisztikai vállalat alkalmazottja. Felesége, a pedagógus végzettségű Blayer-Szlávik Judit korábban népművelőként, ma szociális területen, családgondozóként dolgozik.A 90-es évek folyamán három gyermekük született: Attila (ma egy ügyfélszolgálati, értékesítési és követeléskezelési cég munkatársa), a sportszervezőként, sportközgazdászként tevékenykedő Zsófi és a Műszaki Egyetemre járó János).
Blayer Jenő népművelőként, majd az OGyK Raktári szolgálat vezetőjeként egyaránt kiemelkedő munkát végzett. Kedvelt kollégánk kitűnt a fentiekben vázolt nagyszerű munkateljesítményével és áldozatkész, mindenkit segítő kvalitásával, ugyanakkor szerénységével is az intézmény emlékezetes személyisége marad számunkra.
Nyugdíjasként a jól megérdemelt pihenés jegyében haláláig még 7 évet töltött családja körében. Sajnálatos módon első unokája születését már nem érhette meg (idősebbik lányának gyermeke, Benjámin röviddel Jenő halála után látta meg a napvilágot). A múlt évben ugyanis rákos betegsége néhány hónap alatt könyörtelenül pontot tett életútjának végére. Az egykori jeles népművelő s a kiváló könyvtári és családszerető kolléga 67 évesen, 2019 augusztusában hunyt el.
A személyes és családi adatokért köszönet illeti Blayer-Szlávik Juditot, Jenő feleségét.
Jónás Károly