KÜRTI KOVÁCS SÁNDOR író, költő, műfordító
Kovács Sándor néven született 1941. augusztus 17-én Tiszakürtön. Gyermekkorát egy nagyszigeti tanyán és az Öregszőlőben töltötte, az általános iskolát a Bogaras Mária-hegyi Általános Iskolában, középiskolai tanulmányait a Kunszentmártoni Gimnáziumban végezte. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán középiskolai irodalomtanár és könyvtárszakos diplomát szerzett (1967).
Az egyetemi évek után egy évig dolgozott a Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat (SZÖVKÖNYV) pécsi kirendeltségénél. A Baranya Megyei Könyvtárban olvasószolgálatos, majd később feldolgozói munkakörben öt évet töltött el. (1969 – 1973).
1973-tól egészen a nyugdíjba vonulásáig (2008) a pécsi Leőwey Klára Gimnázium iskolai könyvtárosa volt. Az iskolai könyvtárosi munkával párhuzamosan irodalmat tanított a gimnáziumban és a Dolgozók Gimnáziumában. Idegen nyelv ismerete: orosz, francia. Pécsett él, de lelkének egy darabja az Alföldön maradt.
Végzős egyetemistaként az Eötvös Kollégium kapujában.
Évzáró tantestületi értekezlet szünetében.
ELISMERÉSE
2013. Tiszakürt díszpolgára
A díszpolgári kitüntetés átadása Tiszakürtön, a falunapon.
ELSŐ ÍRÁSAI KÜLÖNBÖZŐ NAPILAPOKBAN, FOLYÓIRATOKBAN JELENTEK MEG.
„…nyolcéves koromig egy nagyszigeti tanyán éltem. A negyvenes évek vége és az ötvenesek első fele ugyancsak változatos élményekkel gazdagított. Főleg ezeket tartom életem meghatározó és máig kifogyhatatlan élményeinek. Írásaimban is ezek jönnek elő a leggyakrabban.”
„…Írásaim színtere jobbára az Alföldnek az a szelete, melybe Tiszakürt, a falum, és szülővidékem, az Öregszőlő tartozik. Ezt a világot ismerem, s ezt szeretném megismertetni azokkal is, akik nem ismerik.” (Kürti Kovács Sándor: Rövid vallomás = Tiszakürti Hírmondó, 2011. (19. évfolyam) 2. szám. 7 p.)
„…könyveit olvasva, teljesen visszakerülök gyermekkorom tiszakürti szőlővidékére, ahol abban az időben a külterületi lakosság száma 2000 körül volt. Volt iskola, kultúrház, könyvtár, mozi, posta és boltok, mindez a belterülettől független volt, de ugyanakkor a falu és a külterület lakossága nagyon összetartott. Ez a vidék mára már teljesen megváltozott, csak a Sándor könyveiben a régi.” (Dr. Kiss Györgyné, Tiszakürt polgármestere)
PUBLIKÁCIÓI
MESE
A két kertész és más mesék / Kürti Kovács Sándor; [Pécs] : Alexandra, 2019. [31] p. – A bűvös furulya és más mesék / Kürti Kovács Sándor; Carlos Busquets rajz. [Pécs] : Alexandra; [Budakalász] : Fitfortuna Kft., 2016. [40] p. – A bűvös furulya / Kürti Kovács Sándor; Carlos Busquets rajz. 2. kiad. Pécs : Alexandra, 2015. 77 p. – Vidám erdei mesék / Kürti Kovács Sándor; Carlos Busquets rajz. Pécs : Alexandra, 2015. 69 p. – A keleti szélrózsa meséi / ford. és átd. Kürti Kovács Sándor; [Steiner Lídia illusztrációival]. [Pécs] : Pro Pannonia, 2015. 95 p. – A lusta veréb : állatmesék / Kürti Kovács Sándor; Géczi Ágnes rajzaival. Budapest : General Press K., [2007]. 77 p. – A csóka meg a róka / Kürti Kovács Sándor; [Pécs] : Pro Pannonia, [2007]. 86 p. – Történetek Naszreddin Hodzsáról / Kürti Kovács Sándor; Csala Sándor rajz. Budapest : General Press K., [2006]. 71 p. – A bűvös furulya / Kürti Kovács Sándor; Carlos Busquets rajz. Pécs : Alexandra, 2004. 75 p. – Vidám erdei mesék / Kürti Kovács Sándor; Carlos Busquets rajz. Pécs : Alexandra, 2004. 69 p.
Mondókái, meséi, vidám gyerekversei, Naszreddin hodzsáról szóló történetei és a Keleti szélrózsa meséi-ben található (kazah, litván, moldáviai, tatár, grúz, örmény, ukrán, altáji, oszét, baskír, üzbég, nyenyec, nanáj, tadzsik, dagesztáni, orosz, amúr vidéki, korják, üzbég, abház, podóliai) fordításai/átdolgozásai könyv mellé csalogatva olvasásra ösztönzik és szórakoztató perceket ígérnek kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Mesevetélkedő zsűrielnökeként a tiszakürti Művelődési Házban, 2015.
Forrás: Tiszakürti Hírmondó (23.évfolyam) 2. szám.
VERS
Szülőföldi áttűnések : versek / Kürti Kovács Sándor; Pécs : SK K., 2018. 93 p. – A közelgő csend : Versek / Kürti Kovács Sándor; Pécs : SK K., 2015. 104 p. – Évek hozadéka : Versek / Kürti Kovács Sándor; Pécs : Európa Fordító Iroda, 2003. 111 p. – Évek hozadéka : Versek / Kürti Kovács Sándor; Pécs : SK K., 2001. 111 p. – Vesztések ideje jön : Versek / Kürti Kovács Sándor; Pécs : SK K., 2000. 95 p.
KÜRTI KOVÁCS SÁNDOR
ŐSZ
Ahogy időd kopik az évek sodrában,
úgy lesz mind kedvesebb, ím, ez az évszak,
nem csak a csendjét és színeit szereted már,
de mindenestül vallod magadénak.
PRÓZA
A rab kulák / Kürti Kovács Sándor; [Pécs] : Pro Pannonia, 2016. 183 p. – Másként szeress / Kürti Kovács Sándor; Pécs : SK K., 2013. 197 p. – Különös történetek gyerekkoromból / Kürti Kovács Sándor; Pécs : SK K., 2012. 191 p. – Az utolsó gimnazista nyár/ Kürti Kovács Sándor; Pécs : SK K., 2011. 163 p. – Különös arcok gyerekkoromból / Kürti Kovács Sándor; Pécs : SK K., 2010. 210 p. – Igaz, ami igaz : aforizmák / Kürti Kovács Sándor; [Borítóterv: Bognár József]. [Pécs] : Pro Pannonia, [2005]. 111 p. – Újabb tíz évem / Kürti Kovács Sándor; Pécs : SK K., 2002. 338 p. – Véletlen gondolatok : aforizmák / Kürti Kovács Sándor; [az illusztrációkat Bognár József kész.]. [Pécs] : Pro Pannonia, 1998. [Pécs] : Lexum Kft. ; [s.l.] : Gálos. 101 p.
Dedikálás. Tiszakürt, 2012.
„Már javában dúlt a háború Európában, mikor 1941 nyarán megszülettem. Így első gyermekkori élményeim egy meglehetősen békétlen világból valók, melyeket még egy családi tragédia is tetézett. Alig múltam hároméves, mikor apám elesett a Kárpátok vonalán vívott harcokban. Apa nélkül nőttem fel az utolsó háborús nemzedék tagjaként. Szerencsére édesanyám és nagyszüleim gondos és szerető nevelését sohasem nélkülözve.”
„…Álmában különös, ismeretlen tájon járt. Mintha magas hegyek emelkedtek volna közvetlenül előtte. Megindult feléjük, de azok egyre csak távolodtak. Hirtelen mély szakadék nyílt meg a lábánál. Megtorpant, s rémülten látta, a szakadék fenekére szinte lebegő lassúsággal zuhan egy szikla. Befogta a fülét, mert előre hallotta az iszonyatos dörrenést. Hiába, a szikla zuhanó robaja így is az agyáig hatott.” ……………………………
„…Sándor és társa kiugrottak a rejtekhelyükről. …A legszerencsétlenebb pillanatban. … A mögéjük csapódó akna robbanását már egyikük sem hallotta.”……………………
„…A laktanyától másfél kilométerre esett az a kis ruszin falu, ahová a híradós Sándor ponyvába csavart holttestét temetni vitték. Két ló húzta a szekeret, mely után a halott bajtársat a tüzérüteg katonái kísérték.”…………………………………
„…Mindez azon az októberi délutánon történt, amikor onnan több száz kilométerre a tanyát körülvevő akácfák árnyékában elszenderedett fiatalasszony azt a furcsa álmot látta.” (Kürti Kovács Sándor: A furcsa álom = Különös történetek gyerekkoromból. Pécs, SK K, 2012.)
Anyám és én a háborúban elesett apám poliscsei sírjánál
A rab kulák c. könyvében nagyapjára, Szabó Sándorra emlékezik. Szabó Sándort, a szorgalmas, tehetős gazdát az új hatalom kulákká nyilvánította. Ettől kezdve megalázták, nyomorgatták, majd mondvacsinált bűnért – ráfogták, hogy a búza-beszolgáltatásnál két zsákjában csírázásnak indult búzaszemek voltak – bebörtönözték. Szabadulása után élményeit unokájának, Kürti Kovács Sándornak mesélte el.
„…A helyi fogdába csukott öregember késő éjszakáig úgy ült a széken a sötétben, mint ahogy először letelepedett. Alig mozdult, csak karjainak a helyzetén változtatott néha. A térdei közül kiemelte összekulcsolt kezét, s alsókarját a combjaira fektette Görnyedten, fejét mélyen lehajtva töprengett magában.
…Már sejtette, hogy nem engedik el a bőrkabátos említette „elbeszélgetés” után sem. …. „Nem, ezek a nyakamba akasztanak pár évet! De miért?! Semmi törvénybe ütközőt nem csináltam.”
„…A puszta túlsó felén éppen kelt a nap. Hatalmas piros gömbje még érintette a földet. Szemét összehúzva nézett a tüzébe. Rég nem tehette ezt meg, a börtönfalak közt nem volt napkelte.
Aztán a jobb oldalt elterülő szőlők felé fordult. „Itthon Vagyok!” – szólalt meg benne az öröm. Rátért a keskeny kis gyalogútra. Öreges, de igyekvő léptekkel baktatott az állomástól órányira eső otthona felé.”
KÖNYVBEMUTATÓK PÉCSETT ÉS TISZAKÜRTÖN
Pécsett a Művészetek és Irodalom Házában, 2016. június 15-én.
A jobb oldali képen: Szirtes Gábor, Kovács Gábor és Kürti Kovács Sándor.
Forrás: https://www.facebook.com/pg/propannonia/photos/?ref=page_internal
A tiszakürti Községi Könyvtárban, 2016. június 16-án.
Első találkozásod a könyvvel, mit jelent számodra a könyv?
Valamikor négy vagy öt éves koromban történt. Tanyán laktunk. Egyik nap egy vaskos könyvre lettem figyelmes valamelyik polcon. Levettem, s kis híján elejtettem, olyan súlyos volt. Nem lapoztam bele csak a tábláját simogattam. A kemény táblából kiemelkedett egy medve s néhány bocs figurája. Kíváncsiság ébredt bennem irántuk. Megkérdeztem nagymamámat, mi az. „Ez egy mesekönyv” – mondta – Ebből olvastam meséket apukádnak, amikor kisgyerek volt.” „Nekem is olvasol majd?” „Olvasok, persze!” Így ismertem meg Sebők Zsigmond híres mesekönyvét, A Mackó úr utazásait.
Hogy mit jelent számomra a könyv? Kamaszkorom óta mindent. Egy varázslatos világ élményét, kalandok átélését, valami mással nem pótolható szórakozást. Nem véletlen, hogy a könyv életem szerves része lett. Nem csak mint olvasó szerettem meg, de mint könyvtáros odaadó szakmai törődéssel gondoztam.
Anno milyen volt az életed egyetemistaként?
A hatvanas években voltam egyetemi hallgató a pesti bölcsészkaron. A politikai és társadalmi élet akkoriban még eléggé zűrös volt. Nehezen tájékozódtunk a szellemi világban. Számos alkalommal tapasztaltuk az ellentmondásokat, s kerültünk konfliktusokba. Valahogy azért mindig dűlőre jutottunk. Egyébként éltük az egyetemisták viszonylag szabad életét. Az unalmas előadások helyett moziba jártunk. Az Egyetemi Színpad nagyszerű előadásokkal szórakoztatott bennünket. Az udvarlás, a szerelmi kapcsolat kissé zártabb volt, mint manapság. De így is jó volt és szép volt, hiszen fiatalok voltunk.
Mikor gondoltál először arra, hogy könyvtáros leszel?
Véletlenül lettem könyvtáros hallgató az egyetemen. Amikor először jelentkeztem az ELTÉRE, magyar – orosz szakos tanárnak készültem. Nem vettek fel, átirányítottak az egri Pedagógiai Főiskolára. Egy év kényszerű ottlét után azonban felébredt bennem a pesti egyetem utáni vágy. Megint jelentkeztem, de a sima tanári szak már nem vonzott. A könyvtáros szakot választottam az orosz helyett, mert az tűnt egyéniségemre szabottabbnak.
Hogyan értékeled az iskolai könyvtárban eltöltött éveket?
Mindenképpen pozitívan. Amikor a Leőwey Gimnáziumba kerültem függetlenített könyvtárosnak egy sereg alapvető, a könyvtár működéséhez nélkülözhetetlen munkát el kellett végeznem. Tulajdonképpen egy rosszul gondozott könyvhalmazból egy jól használható könyvtárat csináltam.
A későbbi fejlesztéseknek köszönhetően a könyvtár szervesen beleolvadt az oktatási folyamatba. A szaktanárok órákat tartottak a könyvtár olvasótermében, a könyvtáros vetélkedőket szervezett a tanulóknak a kézikönyvek megismerésére és használatára. Éveken keresztül könyvtáros szakkört működtettem, néha nagyszámú érdeklődővel.
Szakmai mércéd könyvtáros tanárként, íróként?
Igyekeztem hasznosítani az egyetemen tanultakat. Ez többnyire sikerült is. De az évek során mindig új kihívások jöttek. Tudásommal, tehetségemmel azon voltam, hogy megfeleljek nekik.
Íróként csupán azt a mércét állítottam magam elé, hogy igazat, jót és érdekeset írjak. Volt, amikor sikerült, és volt, amikor nem. Az írás már csak ilyen.
Mikor írsz? Bagoly vagy vagy pacsirta?
Kezdetben rendszertelenül írtam. A délutáni munka néha belenyúlt az éjszakába. Később kialakult bennem egy belső rend, mely azt igényelte, hogy csak napvilágnál írjak. És főként délelőtt. Úgy éreztem, ez az az időpont, amikor a tehetségem – ha van ilyen – teljes bevetéssel működik. A regényeimet majdnem mindig ősszel és télen írtam. Ilyenkor már az egyéb munkák nem vették el az időmet.
Mit éreztél, mikor az első könyvedet kézbe vetted?
Rögtön beleolvastam a szövegbe, és aforizmáimat olyan jóknak találtam, hogy el sem hittem, én gyártottam őket. Lám, ezt teszi az író emberrel a könyvet teremtő nyomda!
Fontos napok a naptáradban?
Nem szeretem az ünnepeket. Főleg nem a több naposakat. Nem tehetek róla, nem tudok ünnepelni. Ilyen vagyok! Ha nem a hétköznapi dolgaimat végezhetem, unom magam. Valahogy úgy érzem, kikapcsolódok egy nagy egyetemes rendszerből.
Egy könyv, amelyik különösen kedves számodra?
Nincs ilyen. Százakra rúg azoknak a könyveknek a száma, melyek cselekményükkel, mondandójukkal, érdekességükkel megragadtak. Olyan vagyok, mint a Jókai novella hőse, aki egyet nem tud kiválasztani a sok gyermeke közül.
Zene, amit kedvelsz.
Sajnos, botfüllel születtem. Semmi zenei érzéket nem hoztam magammal. Anyám nem tudott énekelni, apám meg csak kevés hanggal nótázgatott. Mindig bántott, hogy a zene varázslatos világa kimaradt az életemből. De hiába próbálkoztam, nem tudtam felfogni a nagy zeneművek csodálatos hangzását. Maradtam én is a nótáknál, mint apám. Az érzelmes dalok, ahogy mind többet hallgatom őket, erősen hatnak rám.
Egy festmény, amit szívesen látnál szobád falán.
Megint zavarban vagyok. Hirtelenjében nem tudnék választani a számomra megragadó festmények közül. Egyformán szeretem a klasszikusokat és moderneket. Ha mégis választanom kellene, a régiek közül egy Renoir-t, a modernek közül pedig egy Csontváryt tennék ki legszívesebben a szobám falára.
Ha újra lehetne kezdeni a dátumozást, valamit másképpen csinálnál?
Ó, sok mindent! Kijavítanám számos tévedésem, helyrehoznám a balfogásaimat. Jobban gazdálkodnék a tudásommal és tehetségemmel. Merészebb lennék mindenben, mert sokszor nagyon gyáva voltam. Megbocsátanék azoknak, akiket ok nélkül megbántottam, és szeretném azokat, akik nem érdemelték meg, hogy elfordultam tőlük. Egyszer talán jön olyan világ, hogy az ember ilyesmire is képes lesz. Sajnos, én már biztosan nem érem meg. Azért jó elábrándozni a lehetetlenen is.
Merre jártál a világban és hová utazol legközelebb?
Második feleségemmel, ő is nagyon szeretett utazni, a nyolcvanas, kilencvenes években bejártuk egész Európát. Múlhatatlan élményeket szereztünk. Egy alkalommal még Afrikába is elmerészkedtünk. Hogy hová utazom legközelebb? Nem tervezek semmilyen földi utat. Hetvenkilenc éves vagyok, újabban beteges, lehet, hogy most már csak az a „másvilág” vár rám.
Világjárásom egyik színhelyén, a görög Olympiában
Kertemben kapálgatok
Jelenleg min dolgozol, hogyan telnek napjaid?
Újabb könyv terve nincs elképzeléseim között. Vannak kiadatlan kézirataim, ezeket szeretném még ha lehetőségem adódik, megjelentetni. Egyre többe kerülnek a kiadások, szponzorok meg alig akadnak. Szépen illusztrált gyerekkönyvet manapság az árak miatt szinte lehetetlen előállítani. Legalább öt, gyerekeknek szánt könyvem marad – valószínűleg végleg – kéziratban. Mivel hosszú ideje betegeskedem, nyugdíjas napjaimat sem tudom teljesen kihasználni. Ha mégis jobban érzem magam, a kertemben hasznosítom maradék erőmet.
Tervek, álmok, vágyak
Mint föntebb jeleztem, nagy terveim már nincsenek. Bolondnak néznének, ha lennének. Álmodozni, persze, jó. Visszaálmodni magam, például gyerekkorom csodavilágába. Ha sikerül, boldog vagyok legalább néhány percre. Az öregembernek már ez is öröm, ha csupán illúzió is.
Jelenleg egyetlen vágyam van: szabaduljak meg kínzó betegségemtől. Azt a kevés időt, ami még hátra van, szeretném egészségesen leélni.
KÜRTI KOVÁCS SÁNDOR
VIGASZT HOZ
Vigaszt hoz néha a halott múltból
az emlékezet.
Valami eltűnt jót élsz át újból,
s percre úgy hiszed,
még mindig tied;
Ám nem marad öröme sokáig,
magad belátod,
ami így vigasztal, csak ámít,
mert mint a vágyott,
megint hiányzott.
Keszi Erika Zsuzsanna – Kürti Kovács Sándor
Kürti Kovács Sándor zárkózott embernek vallja magát – de tollat ragadva, megnyílik olvasói előtt. Minden könyve lelkének egy-egy apró rezdülése, egy szelet önmagából. Írásaiban fellelhető a gyermeki én, a történelem, a „genetikailag átörökített” fájdalom és bánat mellett az öröm, az első szerelem, az alföldi táj az itt élő emberek életszemléletével és a már idősödő ember bölcsességével ötvözve. Kürti Kovács Sándor költőként, íróként, fordítóként és tanárként az irodalmat nemcsak tanította, de könyvtárosként népszerűsítette is azt. Kiadatlan művei könyvkiadásra, már kiadott művei utánnyomásra érdemesek. Ars poeticájához hűen értéket teremtve „igazat, jót és érdekeset ír.” Minden írása figyelemre méltó olvasmány.
Paulo Coelho idézetével kívánunk Kürti Kovács Sándornak mielőbbi gyógyulást, jó erőt és egészséget: „…arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak.” (a szerk.)