Szabó Sándor 85. születésnapjára
Fotó: lis.elte.hu
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hosszú évtizedek óta ismerem a Tanár urat – igaz, az többször változott az idők folyamán, hogy melyikünk éppen milyen „ pozícióban” volt… Ezért e születésnapi köszöntőben nem a szokványos életrajz-idézéssel készültem, hanem egy kicsit személyesebbre igyekszem hangolni mondanivalómat, bár csak egy vagyok a szakma sok száz képviselője közül, aki nagyon-nagyon sokat kapott a Tanár úrtól, nem csak a szakmai tudást, hanem azt is, amit úgy hívunk: szakmai alázat, szakmaszeretet, szakmai élettapasztalat. Mindazért tehát, ami Tőle kaptunk, hálával és köszönettel tartozunk.
Közös történetünk az oktató – hallgató kapcsolattal kezdődött: bár a Tanár úr csak harmadévtől tanított minket, a folyosón sétálva korábbi tanéveinkben sem mulasztotta el, hogy a kezdő gólyákat is szeretettel szólítsa meg, és érdeklődjön hogylétünk felől. Oktatóként ő vezetett be minket a könyvtári tájékoztatás rejtelmeibe, Szinnyeitől az akkor nagyon titokzatosan hangzó NTMIR-ig – akad még, aki képes feloldani ezt a betűszót? Mert a Tanár úr biztosan… Sorban jöttek a Tanár úr által ajánlott lehetőségek, amikor ötödévesen állást kerestem, és erős támogatást kaptam tőle ahhoz is, hogy végül merjem vállalni a tanszék felkérését a könyvtárosi, majd később az oktatói feladatokra. Emlékszem, mennyire hiányzott mindannyiunknak a tanszéken, amikor egy rövid időre áttette székhelyét az orvosi könyvtárba. Aztán, amikor ő a főiskolai tanszéket vezette, boldogan mondtam igent arra, hogy oktatói tevékenységemet ott is folytassam. A sors úgy akarta, hogy amikor 2000-ben el kellett jönnöm az egyetemi tanszékről, a KMK-utód Könyvtári Intézetbe kerülve könyvtáros tanfolyamok szervezését kaptam feladatul – csakúgy, mint a Tanár úr évtizedekkel ezelőtt, még az is megadatott nekem, hogy amikor a KMK 40 éves jubileumára Könyvtári Figyelő-különszám készült, interjút készíthettem vele e tevékenységéről. Mióta a főiskolai tanszékvezetésből nyugdíjba ment, telefonon rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, és a modernebb csatornák – e-mail, facebook, messenger – sem állnak a Tanár úrtól távol. Havonta-kéthavonta arra is sort kerítünk, hogy személyesen meglátogassam, ilyenkor vacsorázunk egy jót, és sokat beszélgetünk, hiszen a Tanár úr – teljes szellemi frissességben – a mai napig rajta tartja a kezét a szakma ütőerén, minden érdekli, mindenre kíváncsi, én pedig boldogan mesélek, mert abból, ahogy ő vélekedik a könyvtári-könyvtáros világról, én is sokat tanulok.
Fotó: Czövek Zoltán
Nyolcvanadik születésnapjára az oktatási osztály csapatával meglepetéssel készültünk, otthonában kerestük fel, lépcsőházi Boldog születésnapot-énekléssel, ajándékkal, koccintással (akkor készül a fenti fotó) – most ezt nem tehettük meg a járványügyi helyzet miatt, úgyhogy: Tanár Úr, a magam és minden tanítvány, kolléga nevében így virtuálisan kívánok nagyon boldog születésnapot, Isten éltessen sokáig!
Dr. Hangodi Ágnes, Könyvtári Intézet