A Mezőgazdasági Szervezet két őszi programjáról

Ez év szeptember végén, október elején az MKE Mezőgazdasági Szervezete két programot rendezett: szeptember 28-án a Jókai-kertbe kirándultunk, október 11-én a Dreher-sörgyárat tekintettük meg.

A Svábhegyen található Jókai-kert egykoron Jókai Mór kertje volt, melyet egy elhagyatott kőbányából saját keze munkájával tett virágzó gyümölcsös- és szőlőskertté. Ma három intézmény osztozik a kerten, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Petőfi Irodalmi Múzeum.

Temesi Veronika, a Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár könyvtárosa vezetésével jártuk végig a kertet. Jókai Mór már az 1840-es években sokszor járt kirándulni a Sváb-hegyre. A 2,5 holdas telket 2200 forintért 1853-ban vásárolta meg és villát építtetett rajta. Jókai Mórnak szenvedélye volt a kertészkedés, ahogy megfogalmazta, „kertész vagyok és ez büszkeségem”. A kertészkedést annyira komolyan vette, hogy Kertészgazdászati jegyzetek címmel 1896-ban könyvet is írt a szőlőművelésről. Kalauzunk elmondása alapján Jókai Mór nagy gonddal ápolta kertjét. Az író a területen három teraszt alakított ki, valamint hárs-, juhar-, és diófákat ültetett. Előbbivel a talajvédelemről, utóbbival az északi szél elleni védekezésről gondoskodott. Az esővizet ciszternákban fogta meg, és az így összegyűlt vizet a szőlők tövéhez vezette. A telken 300 gyümölcsfát is ültetett. Kertjének szőlőjét a filoxérajárvány kipusztította, de néhány éve kísérleteznek a budai kadarka újjáélesztésével, és emiatt 2011-ben újratelepítették a szőlőt. A növények mellett állatok is éltek a kertben. Jókai disznót, tehenet és baromfiakat is tartott itt, valamint Laborfalvi Róza kutyái is a kertben éltek. A kertet Jókai Mór utolsó felesége, Nagy Bella 1922-ben eladta, a villát később lebontották, helyén ma a DINP Igazgatóság 1960-as években épült központja áll.

Végigjártuk a kertet, megnéztük a szőlőtőkéket, a hársfákat, a rózsákat, a kőasztalt, melynek eredetijén, Jókai több regényét megírta és Róna József Anakreón szobrát, amely arcvonásaival Jókai arcvonásait őrzi. Ezután bementünk a PIM által fenntartott Jókai emlékszobába. Az egykori présházban az íróhoz kapcsolódó képek, bútorok, használati tárgyak tekinthetők meg.

Anakreón szobor		Az egykori présház

Mindezek után mentünk be a Keve András Könyvtárba. A Könyvtár a Herman Ottó által alapított Magyar Madártani Intézet könyvtárának jogutódja. Az Intézet könyvtára a 2. világháborúban megsemmisült, Keve András kezdeményezésére az 1970-es években alakult újjá. Fenntartója a DINP Igazgatósága. A könyvtár állománya ma tízezer könyvet és húszezer kötet (1170 cím) folyóiratot foglal magába. Az állományt Huntékában tárják fel. Több folyóiratot bedolgoznak a MATARKA-ba. A könyveket és folyóiratokat az olvasóteremben és a 120 folyóméteres tömörraktárban helyezték el. A Madártani Egyesület lapja, az Aquila fontos cserefolyóiratuk. A könyvtár elsősorban a Természetvédelmi Hivatal és a nemzetipark-igazgatóságok munkatársainak munkáját hivatott segíteni, de nyitott a tudományos kutatók, a MME munkatársai és a nagyközönség előtt is. A könyvtár csak helyben használható, állományát nem kölcsönzi.

Másik programunk helyszíne, a Dreher Sörgyárak Zrt. rendszeresen szervez kőbányai sörgyára területén sörtúrákat. Az érdeklődők vezetéssel tekinthetik meg a Dreher múzeumot, a gyárat és végül kóstoláson vehetnek részt. Egy ilyen látogatásra jelentkeztünk be október második hetére. Először a sörmúzeumot tekintettük meg, ahol megismerkedtünk a sörfőzés történetével a mezopotámiai kezdetektől a középkoron át a mai ipari eljárásokig. A tarlókban természetesen a Dreher Sörgyár történetéhez kapcsolódó tárgyakat, fotókat, iratok is elhelyeztek. Megnéztünk egy kisfilmet, ami az 1862-es kezdettől (az addig csak Ausztriában sörfőző üzemet működtető id. Dreher Antal felvásárolja Schmidt Péter Kőbányai Serfőző Társaságát) máig mutatja be a cég mozgalmas történetét. Ezután következett a gyárlátogatás.

1905–1910 között Mocsányi Károly és Székely Marcell tervei alapján épült fel a sörgyár, melyet 1995 és 2002 között újítottak fel. A gyár területe 25 hektár! A gyárban kb. 500 munkavállaló dolgozik és a beszállítók 4000 embert foglalkoztatnak. A magyarországi sörfogyasztás 38–40%-t a Dreher Sörgyárak Zrt. gyártja le. A gyár udvarán áthaladva először a malátasilókat tekintettük meg. 15 siló található egymás mellett és 1-1 silóban 250 tonna malátát tárolnak. Az arányok érzékeltetésére elmondta vezetőnk, hogy egy főzet (50.000 liter) sör 6-8 tonna malátát igényel. A malátát a főzőház padlásán őrlik, cefrézik, komlózzák, szűrik, végül erjesztik. A malátasilók után kívülről néztük meg az egykoron hordókészítésre épült gyáregységet. Ezután következett az 1914-ben épített főzőház, melynek belső terét egykoron Zsolnay-kerámiák díszítették. Ezeket a rekonstrukció során újra legyártották és velük csempézték ki a főzőházat. A főzőházban találhatók a 25–27.000 literes bekeverő és cefréző rézüstök, melyek az 1920–30-as években kerültek a helyükre. 8 ilyen üstöt láttunk. Csak kívülről eredetiek, belül korszerű rozsdamentes acéltartályokban történik a cefrézés. Innen az erjesztőegységbe mentünk át. Ez egy felszíni egység, de a kőbányái pincerendszerből 2 kilométert használ erjesztésre a gyár. A cefrét először 8 fokra hűtik és ehhez adják az élesztőt. Az erjesztés után 0 fokra hűtik a sört és az ászok tartályokban kondicionálják azt.

Ezzel a gyárlátogatás véget ért. Átmentünk a sörgyár sörözőjébe, ahol ízlés szerint mindenki megivott egy-két pohár sört, miközben kellemesen beszélgettünk.

Horváth Tamás
MKE Mezőgazdasági Szervezet
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár