Sétáltunk Szabó Magda útjain

Posted by zondaz - május 1st, 2017

201702_Szervezetielet_Szabomagda_1

Az MKE Hajdú-Bihar megyei szervezetének csoportja 2017. március 20-án délután Szabó Magda élete helyszíneinek nyomába eredt dr. Keczán Mariann muzeológus vezetésével. Az Oratóriumban megcsodáltuk az írónő gályarab őséről, Jablonczay “Pethes” Jánosról készült festményt, Kiss Bálint alkotását, amelyet nemrég restauráltak. Szinte éreztük, amint az ódon falak között “több réteg kopírozódik egymásra” (Holtig haza). Ott kaptuk meg a múzeumpedagógiai célból összeállított, fotókkal illusztrált füzetet is a sétáról. Túránk “nem középiskolás fokon” folytatódott.

Először a gályarabok emlékművét kerestük fel, amelyet annak idején rendre a kis Magda koszorúzott meg az iskola nevében, mivel egyik ősének neve az oszlopon olvasható. A régmúltból egy közelebbi múltba röpítettek bennünket az irodalmi művek magasztos sorai.

A főtérre sétáltunk, ahol megálltunk, szemben a Nagytemplommal, tőlünk balra a Kossuth-szoborral. A Nagytemplom a magyarság jelképe Szabó Magda számára. Az 1848-as hagyományokat őrző felmenőire mindig büszke volt.

Innen a Hal köz felé sétáltunk, amely eleinte az átható halszag miatt volt furcsa neki. E hely jelentősége később is megmaradt az életében. Itt húzódott 1944-ben a gettó határvonala. Alighanem ő láthatta utoljára élve a sárga csillaggal megbélyegzett Kardos Albert irodalomtörténészt, a debreceni Zsidó Gimnázium első igazgatóját, amint Ady leveleivel Kardos éppen a múzeumba igyekezett. Azért, hogy megmentse nekünk.

Folytatva sétánkat, a Városházára vetettünk egy pillantást. Itt dolgozott Magda édesapja. A kislány imádta a város címerében a bárányt. Gyakran megsimogatta. A bárány a szerző műveinek gyakori motívumává vált. A hely Szabó Magdát a “…halálra szántak vagy halálra szánandók helyzetének mérlegelésében” segítette (Ókút).

Bekukkantottunk abba a közbe, amelynek végén a híres Rickl-ház áll, a Régimódi történet c. regényben részletesen leírt épület. A házat a telekkel 1789-ben vásárolta meg Rickl József Antal. Állítólag megmérte, hány lépés a főutca. Mivel ez a ház volt a közepén, ezt választotta, majd 1792-ben Lábasházat épített hozzá. A család 1850-től 1913-ig működtette itt, a városközpontban gyarmatáru-kereskedését, amelyre Szabó Magda is büszke volt. Talán az évfordulóknak köszönhetjük, hogy végre emléktáblával is megjelölik majd az épületet?

A Kossuth utcára érve még ránéztünk Szabó Elek szülőházára, de a Szent Anna utca 22. sz. alá, szülőházához már nem mentünk el, mert úgy döntöttünk, hogy inkább betérünk a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumába (akkor Dóczy Leánynevelő Intézet), a híres “Matula” falai közé. A Szabó Magda-emlékszobát a gimnázium helyi idegenvezetésében tekintettük meg. Az emlékszoba már 2008 októberében megnyílt. Iskolai napokon 8-16 óra között látogatható előzetes időpont-egyeztetéssel. Mindannyiunk számára élmény volt látni az írónő személyes tárgyait, féltve őrzött családi ereklyéit, iskolai füzeteit, ún. “utazó” írógépét a Für Elise kéziratával, házikönyvtára több mint 500 könyvét, kitüntetéseit. Ruhásszekrénye is kitárult előttünk, benne azzal a blúzzal, amelyben még én is láthattam őt dedikálni. Édesanyja, Lenke tehetséges zongoraművész, sőt, zeneszerző is volt. A tárlóban kiállított kotta még kiadásra vár, mint ahogy Szabó Magda bőséges levelezése is.

Sétánkat a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház előtti téren fejeztük be. Magdát már hároméves korától rendszeres színházlátogatónak nevelték szülei. Bízzunk benne, hogy a színház és más kultúraközvetítő intézmények minél több értéket mutatnak fel sokoldalú munkásságából! Tegyünk érte!

Szabó Eszter,
MKE Hajdú-Bihar Megyei Szervezet

Comments are closed.

Blog Home