Járnak-e a könyvtárba angyalok?

A gyermekkönyvtár dél körül inkább egy iskola zsibongójához hasonlatos. Az órák után ide érkező gyerekek mindent akarnak, csak éppen olvasni nem, játszanak, hevernek a kicsiknek szánt puffokon, elbújnak a könyvespolcok közé, hogy csak a szolidabb szabadidő eltöltési módokat említsem. A téli szünet előtti napon és abban az esetben, ha az ember egyedül van, ez még csak hatványozódik.

Ilyen körülmények közé érkeztem délben, szabadnapos lettem volna, de be kellett ugranom az esti műszakra kolléganőm helyett. A számítógépre várakozók már szinte összeverekedtek azon, hogy kinek milyen időpontot ígért meg az épp ott nem lévő gyermekkönyvtáros, a társasjátékozók nagy hanggal voltak, a lányok vihogtak a sarokban, ami zavarta a zenei könyvtárban foglalkozást. Nem ígérkezett könnyűnek ez a délután!

Minden tekintélyemet be kellett vetnem, hogy legalább arra a kis fél órás kézműves foglalkozás idejére rendet teremtsek. Az osztály, amelyikkel eddig semmi probléma nem volt, késve és elég zaklatottan érkezett. Már az elején láttam, hogy meghitt karácsonyi órára, szép mesélésre itt esély sincsen. Arra azonban végképp nem gondoltam, hogy a nekik szánt szaloncukor is a nyakamon marad, mert bizony a legnagyobb jószándékkal sem tudtam kiosztani közöttük. Ráadásul a hangfal is elromlott. mikor egy kis zenével próbáltam menteni a helyzetet.

S ezután jöttek a számítógépező fiúk. Az öt számítógépünkre többszörös a túljelentkezés, bármennyire is szeretnénk igazságosak lenni, a sorrend és helyfoglalás nem megy heves viták nélkül. Mikor már ezen túljutottunk, kísérletezni kezdtem a hangfal megjavításával. Teljesen véletlenül egy általam ismeretlen karácsonyi számnál szólalt meg a szerkezet. A fiúk ellenben ismerték, rögtön hozták is a formájukat, ahogy ez kamaszkorban szokás, grimaszolással, majomkodással.

Mi lesz ebből! – gondoltam magamban, és kissé lehalkítottam a zenét. Ők is halkabbak lettek, aztán egészen elcsendesedtek, s figyeltek. Pár perc múlva odasúgták:
– Ez nagyon jó! – és várták, hogy mi következik ezután.

Hasonló karácsonyi slágereket kerestem, aztán már jöhettek a szép hagyományos dallamok is. Meggyújtottuk az adventi koszorún az összes gyertyát, és egyikük-másikuk odasomfordált hozzám, csak úgy mellékesen elmesélték, hogy mit várnak nagyon a szünetben, megvitattuk, hogy lesz-e fehér karácsony, s hogy máskor is hallgathatnánk zenét közösen, s más hasonlóan fontos dolgokat. Amikor pedig váratlanul egy alsós osztály toppant be, akik elénekeltek nekünk egy karácsonyi dalt, őszintén megtapsolták őket. Megeszegettük együtt a sok szaloncukrot, lassan leégtek a gyertyák a koszorún, odakünn a zúzmarás fákat elnyelte már a sötétség, még egy kicsit zenéltünk, s véget ért ez a délután…

Hamburger Eszter