Vándorgyűlés szervezői szemmel

„Mint aki halkan belelépett.”
Karinthy Frigyes 

I. Persze

Sosem fog kiderülni, hogy először kitől, mikor és hol hangzott el, hogy Szolnokon lesz a negyvenhetedik. Megszoktuk a fogalmazást: a vándorgyűlést megszervezni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik és nem ellenzem.

Azt tudjuk, hogy ki mondta először, hogy itt legyen. (Így, utólag, köszönjük.)

Persze, nálunk van főiskola, megyei könyvtár, kollégium, Alföld szíve, tiszavirág, jó közlekedés… Igen, de nincs: …[1]

II. Szervezés előtt

Ó, még több mint egy fél év van hátra… A cselekvési terv („nincs más hátra, most már meg kell csinálni”) és a folyamatábra („jönnek è lesznek è mennek”) kész, majd csak lesz valahogy.

III. Szervezés közben

Együttműködünk. Ezt te csinálod! Megbeszéltük. Újra megbeszéltük. Nem arról volt szó, hogy ezt TE csinálod?

Honlap. Jelentkezési lap. Szállás, étkezés, konferenciacsomag, kulturális program, szekcióprogramok, baráti találkozó, szombati kirándulások szakmai programok, külön kívánságok, külön kívánságok, külön kívánságok…

Hétképernyős Excel tábla. Pirossal javított Excel tábla. Zölddel javított Excel tábla. Végső Excel tábla. Legvégső Excel tábla. Legvégső_2 Excel tábla.

Mit is adtam össze mivel?

Ki alszik kivel? Kivel nem? Jézusatyám, hogyan fognak ezek[2] eljutni a vasútállomástól a város másik felébe, ez sok esetben nekünk is háromnegyed óra…

Lemondta. Megváltoztatta. Mégse. Mégis. Azt nem lehet?

Még csak százötvenen… háromszázötvenen, na jó, már négyszázhetvennyolc…, csak lesz vándorgyűlés…

Hétszáztizenhat[3]. Volt már ennyi?

IV. És megkezdődött

Érdekes élmény, ha a vándorgyűlési résztvevő nem az előadóra figyel, vagy arra, hogy ne vegyék észre: éppen elbóbitált, hanem arra, hogy működik-e a mikrofon, az előadó el tudja-e indítani a ppt-jét, és vajon az utolsó előtti szekció-előadó mindkét tiszta poharat elhasználja-e vagy hagy az utolsónak is?

Furcsa élmény, ha könyvtárosok tömegében nem ismerős arcot keres a szervező (hogy megbeszélhesse vele a legutóbbi szakmai változások áldásait… természetesen!), hanem elégedetlen arcot, zavart tekintetet, reggeli-, ebéd-, vacsorajegyét kétségbeesetten kereső résztvevőt (DE TÉNYLEG MINDEN JEGY BELEKERÜLT A BORÍTÉKOKBA? DE TÉNYLEG??).

És ilyenkor nagyon jól esik, ha megnyugtatják. Már a szervezőket. Megtették. Sokszor. Köszönjük.

V. Aztán hirtelen…

… vége lesz.

Persze tudjuk, hogy mit csinálnánk másként. Majd húsz év múlva. Az utódaink. Tudják csak meg ők is, hol lakik a magyarok Istene!

XLVIII. Veszprém

Hajrá! Gyertek. Elmondjuk. Interperszonálisan!