Jelenetek egy könyvtár életéből

A mai kor gyermekei

Felsős osztályok is előfordulnak néha könyvtári órákon. A hagyományos könyvtárismertető foglalkozás sztereotip kérdése is elhangzik:
–       Miért vannak számítógépek egy mai könyvtárban?
–       Marketingfogás!

Segítség

A történet a gépesítés előtti időkből származik, a tasakos-színcsíkos nyilvántartás korából, amikor az olvasójegy fontos segítség volt a könyvtárosoknak.
Rosszkedvű és igen határozott hölgyolvasó állított be, s egy szuszra közölte a következőket:
–       Nincs itt az olvasójegyem, hoztam vissza könyveket és viszek is, Rakovszki Helén Róbert!
Az alapvetően más munkaterületen dolgozó kolléga elámult, ám nem merte firtatni a láthatóan kétséges nemi hovatartozást. Inkább buzgón keresni kezdte a rendszernek megfelelően hét(!) féle szempont szerint elhelyezett tasakok rengetegében az általa Rakovszkinak hallott nevet. Nem járt sikerrel. Aztán végignézte a H betűsöket is, hátha véletlenül a Helén alapján oda sorolták. Nincs! A Róbertet már nem érezte esélyesnek. Óvatosan még egyszer rákérdezet a nevére.
–       HRAKOVSZKI! – emelte fel hangját a hölgy – hiszen betűztem is: Helén, Róbert!

Többlépcsős referenszkérdés

Felsős fiú jön a könyvtárba.
–       A fekete földrészről szeretnék könyvet kérni!
–       Afrikáról? – közelít a könyvtáros.
–       Igen! – ám az átnyújtott könyvre csak a fejét csóválja.
–       Inkább az emberekről kéne valami!
–       A négerekről?
–       Igen, de nem Afrikában, hanem Amerikában.
–       Jó – könnyebbül meg a könyvtáros, Amerika történetét taglaló könyvek közt keresgélve.
–       Valami nagyon híres emberről Amerikában – pontosít a fiú.
–       Talán valamelyik elnökről?
–       Martin Luther Kingről!

Nomen est omen

Hamburger Antalnénak hívnak. Amikor fiatalon és gyanútlanul felvettem férjem nevét, még senkinek sem csaltam mosolyt az arcára bemutatkozáskor. Ma már más a helyzet. A gyermekolvasók elől gondosan titkolom, keresztnevemen szólítanak, de más a helyzet a telefonnal. Az ismerősök természetesen megszokták már, nem úgy a felnőtt olvasók. Egy forró nyári napon csörög a telefon:
–       Tessék, könyvtár, Hamburgerné!
Nagy csönd a telefonban, majd bizonytalan hang hallatszik:
–       Azt hittem, ez a könyvtár…

Hamburger Antalné,
MKE Pécsi és Baranyai Szervezete