Vajda Erik
Vajda Eriktől az MKSZ alapító elnökétől végső búcsút vettünk 2014. június -4-én délelőtt 10 órakor a Farkasréti temető felső Hóvirág utcai ravatalozójában.
A gyászszertartásra igen sokan megjelentek a könyvtáros kollégák szinte az ország minden részéből, ott voltak a tanítványai, az MKE és kiemelten is a Műszaki Szekció alapító tagjai és korabeli vezetői is.
Az MKE nevében Bakos Klára elnök asszony, az Műszaki Könyvtáros Szekció nevében Nagy Zoltán méltatta az elhunyt Vajda Erik kiemelkedő szakmai és emberi értékeit,.
Mind a két megemlékezésben hangot kapott a családját és a barátait egész élete végéig nagyon szerető emberként való jellemzése is.
Családjának tagja, gyermekei és igen népes számú unokái körében állt szeretett felesége, Vajdáné Lengyel Éva, aki megtörten vett búcsút Eriktől.
A sírnál a barátok nevében Berke Barnabásné mondott részletes visszaemlékező beszédet.
Vajda Erik ravatalánál
A temetés színvonalát és fényét nagyban fokozta, hogy az Országos Széchényi Könyvtár kórusa énekelt Párkainé Eckardt Mária vezetésével.
Vajda Erikné szívből köszöni minden kedves megjelentnek, hogy elkísérték utolsó útjára Eriket. Külön hálás szívvel gondol az Országos Széchényi Könyvtár kórusának tagjaira, akik hozzájárultak a méltó búcsúztatáshoz.
Nagy Zoltán gyászbeszéde Vajda Erik temetésén
2014.június 4
Tisztelt Gyászoló család, kollégák, tanítványok, barátok, ismerősök, tisztelők, az MKE tagjai, s ezen belül persze az általa alapított Műszaki Szekció tagjai!
Már önmagában véve az is nehéz feladatot jelent, hogy a Műszaki Szekció nevében búcsúzzunk Vajda Eriktől, mert azonnal felvetődik a kérdés, kiről beszéljünk? A végtelen széles körű tudással rendelkező szakemberről, a hazai szakkönyvtárosok, műszaki információs szakemberek nesztorától, akinek irodalmi munkásságának felsorolása se férne bele a mai napba? A stratégáról vagy a diplomata Vajda Erikről, aki a 70-es évek mindent összeszorító világában képes volt együvé szervezni a vállatok, és a fejlesztő, a műszaki intézmények legkülönbözőbb végzettségű és képzettségű szakembereit a legkisebb vidéki bázishelytől a nagy, országos műszaki és információs könyvtárakig? Mindebben egy cél vezérelte, hogy egy egységes koncepció alapján elérhessük a nyugati világban akkor már tapasztalható színvonalat. Munkásságának eredményét külön kiemelte, hogy olyan időszakban végezte mindezt, amikor a korszakra jellemzően nem számíthatott magasabb szintről támogatásra.
Ehhez az emberi, szakmai adottságai mellett megvoltak a képességei is a neves jogász, fotóművész és festőművésznő fiának, aki azon sajnálkozott, hogy a német, az angol, s az orosz magas szintű nyelvtudása mellett még nem beszéli úgy a franciát, mint édesapja. Búcsúzunk attól a Vajda Eriktől, akinek európai szakmai sikerei mellett magánéletének tragikus mélypontjait is meg kellett élnie. Fia, Gábor, akivel magam is együtt dolgozhattam pár évet egykoron az OSZK-ban, ifjan való elmenetele, majd közvetlenül utána a kedves feleségének Máriának és később a leányának az elvesztése után is fel tudott állni és folytatni tudta szervező, oktató, és ami talán a legfontosabb, a nevelő és lélekmentő munkáját.
A Magyar Könyvtárosok Egyesületében végzett kiemelkedő tevékenységét Bényei Miklós tanár úr, az MKE 75 évét összefoglaló jubileumi kötet főszerkesztője igen érzékletesen így foglalta össze: „Való igaz, hogy vannak olyan korszakok az MKE életében, amikor az egyesületet magát, a Vajda Erik által vezérelt Műszaki Könyvtáros Szekció tette ki.” Arról nem is beszélve, hogy az elnökségi tagok igen nagy számát, de a főtitkárok és az elnökök sorát is a Műszaki szekció nevelte ki, az előttem búcsúzó Bakos Klára elnök asszonyt is beleértve, aki szintén az MKSZ titkára volt egykoron.
Azt, hogy a Műszaki Könyvtárosok Szervezete elmúlt 40 egynéhány évének milyen kiemelkedő szakmai értékei voltak, már több összefoglaló tanulmány tárgyalta, és bízunk abban, hogy egy hamarosan megjelenő kötet majd megörökíti az utókor számára e korszak, és Vajda Erik jelentőségét is.
Viszont ami számunkra, az itt maradók, vagy még inkább az itt hagyottak számára talán az előbbiekben felsoroltaknál is fontosabb, hogy most egy olyan, nálunk sokkal magasabban régiókban járó embertől kell búcsúznunk, aki egyben szívbéli jó barátunk volt, aki a széthúzó embereket mindig össze tudta gyűjteni, és olyan tanítványokat nevelt ki közülük, akik által fenn és együtt tudtunk maradni.
Vajda Erik sírja
Búcsúzunk Tőled Erik, Tőled, aki képes voltál saját gyengéinkre és hiányosságainkra is tréfásan felhívni a figyelmet például a klubnapunkon is, azon a bizonyos december 13-ai Luca napon, mely a Műszaki Könyvtárosok Szekciójának évértékelő napjaként vált híressé és egyben tradícióvá már évtizedek óta. Ennek viszont olyan karizmát sikerült adnod, hogy elő nem fordulhat, hogy erről megfeledkezzünk, s bizony mondom, hogy jobban készülünk rá, mint sok más igen fontos dologra az életünkben.
Ez az összekovácsoló, barátságot sugárzó személyiséged és szereped, hála az Istennek megmaradt azok után is, amikor már régen nem a Te gondod volt az MKSZ vezetése és továbbvitele. A régi barátok és az újabb kollégáid később sem szakadtak el Tőled, azáltal, hogy kedves felségeddel, Évával együtt megteremtettétek Alcsútdobozon a ”találkozzunk Vajda Erikékkel” szimbólummá váló vidám, de mégis sok fontos szakmai és életkérdéseket felvető találkozókat, ahol a helyben készült étel remekek mellett el tudtuk felejteni a sok bút és bánatot.
Így hát mégis igaz, hogy a Luca nap nem csak az emberi gyengéink feledtetésének napjaként maradt meg általad, hanem a nap eredeti nevének a Luxnak azaz a fénynek a napjaként, amely a tél elmúltával egyre jobban bevilágítja az arcunkat és mosolyt fakaszt ránk. Ez a szelíd, mindig kicsit huncutos mosoly marad meg bennünk, amit minden együttlétünk alkalmával láthattunk rajtad.
Így hát leginkább ez fog hiányozni mindnyájunknak, de lllyés Gyula: Kháron ladikján című versének egy – egy versszaka alapján tudjuk már, hogy nem szabad szomorkodnunk, mert most is úgy vagyunk itt Nélküled, mintha mégis Nálad, Nálatok lennénk:
Ülünk barátaink s fáink közt, nevetünk,
– vidám vita folyik –
s egyszer csak ringani kezd velünk, (csak velünk!)
kifelé a ladik.
Bölcs, ki e kéjuton, ezen is mosolyog
s ha sír is, hálakönnyet ont,
hogy hány piazzát, hány s milyen Casa d’Oró-t!
látott, ha nem lát is viszont!
Mi viszont mindig látni fogunk Téged Erik, amíg nekünk is engedi a jóságos ég! Nyugodjál békében a mi barátságunktól körülvéve!
Budapest –Farkasrét, 2014.június 4-én
Nagy Zoltán
MKSZ elnök
A fenti gyászbeszéd cikk formájában megjelent a 3K 2014.júliusi számának Perszonália rovatában, amely hamarosan elérhető lesz a 3K honlapján is.
Gyászhír Vajda Erik az MKSZ-nek írt utolsó levelével
Vajda Erik emlékére MK
Vajdáné Lengyel Éva köszönetnyilvánítása
Kedves Kollégák!
A magam és a család nevében köszönöm az együttérzést mindazoknak, akik eljöttek Vajda Erik temetésére, vagy együttérzésüknek más módon adtak kifejezést.
Köszönjük azt OSZK kórusának, hogy énekükkel kísérhettük utolsó földi útjára Vajda Eriket.
Vajdáné Lengyel Éva