Láthatatlan határok – Szlovénia-Muravidék 2010

Az MKE Műszaki Könyvtáros Szekció 2010 évi őszi szakmai útja

 A vágy, hogy utazzon és világot lásson az ember, szinte mindenkiben ott buzog; megismerni mások kultúráját, szokásait, környezetét – ott él bennünk, s ha tehetjük, máris útra kelünk, hogy beteljesítsük vágyainkat. A mai negyven év alatti korosztály számára csak hitetlenkedésre okot adó mese, hogy mennyit vártunk egy-egy útlevélre, lehetőségre, s mit izgultunk a határokon, hogy mindent rendben találjanak, hogy végre megláthassuk azt, ami a határainkon túl van. Mert hogy nem volt mindig olyan könnyű elképzelni és megvalósítani egy-egy utazást, mint manapság, amikor szinte bármikor megtehetjük ezt. (Ld.1. Amagyar határvédelem története)

A szakmai szervezetek sorában, akiknek módjuk volt csoportos utakon látogatásokat tenni más országokban, kiemelkedően sok programot szerveztek a könyvtárosok. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Műszaki Könyvtáros Szekciója is, fennállásának 40 esztendeje alatt szakmai kirándulásai során bejárta egész Európát. Az első időszakban a szocialista országok felé irányulhatott érdeklődésünk, majd később, az enyhülés folyamatában, amikor „kinyíltak a határok”, inkább „a Nyugat” volt a cél, onnan vártuk-lestük az újdonságokat, szakmai tapasztalatokat. Később, Európa egységesülése közben, amikor körülöttünk is mindenki európaivá kívánt válni, beláttuk, hogy a Kárpát medencében, ahol élünk, mennyire fontos egymás megismerése, hogy nemcsak a fizikai határok feloldása, megszüntetése lényeges, hanem az emberi lelkekben lévőké is. Ezért elhatároztuk, hogy körbelátogatjuk a hazánkkal szomszédos országokat, hogy közelről megismerhessük a politikai, gazdasági, társadalmi változásokat a közvetlen emberi kapcsolatokban is. Így a közelmúlt éveiben látogatást tettünk Szlovákiában a Felvidéken, Ukrajnában a Kárpátalján, Romániában Erdélyben, majd a Szerb Köztársaságban a Vajdaságban, Horvátországban és Szlovéniában, elsősorban a magyarlakta területeken, valamint Ausztriában.

A szakmai programokat az utóbbi időben nem kötöttük össze konferenciákkal, hanem igyekeztünk minél több helyet fölkeresve tájékozódni, baráti beszélgetéseket folytatni, egyéni és hivatalos kapcsolatokat felvenni, együttműködést kialakítani, s ahol tudtunk – támogatást nyújtani (pl. Munkács – Városi Magyar Könyvtár). Utolsó kirándulásunkon az ún. „hármashatár” volt a cél – Szlovénia-Magyarország-Ausztria határához közeli területeit jártuk be – szakmai, kulturális és kulináris helyeket felkeresve.

Lendva

Utunkat Lendván kezdtük, ahová a Sárrét fölötti vastag ködtakaró után, kellemes őszi napfényben érkeztünk meg. Jól esett a testmozgató séta a városban, majd fel – a hegyoldalon büszkén álló, messziről is jól látszó várba, ahol már Gerics Ferenc, a Galéria-Múzeum igazgatója várt minket pohárköszöntővel, a tanácskozó teremben.

A vár története a Bánffy családhoz kapcsolódik. A város jövőjére és fejlődésére hátrányosan hatott ki a Bánffy család kihalása, amely férfi ágon következett be 1645-ben. A lendvai birtokot nőági leszármazás révén a Nádasdyak örökölték. Mivel azonban Nádasdy Ferencet a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételért 1671-ben kivégeztek, a lendvai uradalom a koronára szállt. Később Esterházy Pál nádor szerezte meg a volt Bánffy uradalmat. Az Esterházyak az adományként kapott várakat I. Lipót király iránti hálából “L” alakba kívánták átépíteni, ami a XVIII. század elején a lendvai vár esetében – a bástyarendszer felújításával együtt – be is következett. A várfalat a hatalmi szervek, a jugoszláv kommunista rendszer időszakában 1947-ben bontatták le. Az épület volt börtön, laktanya, voltak itt lakások, működött itt iskola, de 1973 óta galériaként, múzeumként szolgálja a szlovéniai kulturális életet. Több állandó és időszaki kiállításnak ad helyet – pl. állandó kiállítás Lendva szülöttének, Zala György szobrásznak az emlékszobája (A budapesti Hősök tere szobrai, az aradi vértanúk emlékműve stb.). Idén áprilisban Oscar Kokoschka műveit, látogatásunkkor Francoise Gilot-nak, Picassso feleségének alkotásait lehetett megtekinteni. Tevékenységüket többféle módon tartják fenn – rendszeresen szerveznek alkotótáborokat, szponzoraikat művészeti alkotásokkal honorálják, időszaki kiállításaikkal különlegességre törekszenek. Jelenleg az utolsó öt év bronzöntőinek legszebb darabjait mutatják be. Műhelyükben évente 1­1 darabot újraöntenek, amit eladnak, vagy elajándékoznak.

A találkozás alkalmával sor került Nagy Zoltán, a szekció elnöke részéről a Múzeum és az OSzK közötti együttműködés bemutatására, melyben többek között reprint kiadásra kerültek Kulcsár Györgynek Alsólendván 1573-ban kiadott művei.

A város Polgári Múzeumában, amely a templom előtt elvezető úton található – a polgárosodásnak állítanak emléket. Így láthatjuk egy polgári lakás berendezését, egy patikát, valamint az esernyőgyártást bemutató gépeket, eszközöket. A gyárnak meghatározó szerepe volt a város életében. Lendvai Kepe Zoltán, a gyűjtemény gondozója elmondta, hogy kiállításukon helyt adnak a nyomdászat történetét bemutató résznek is, melynek érdekes darabja a gépek mellett, Magyarország nyomdatörténeti térképe. Plakátok, fotók mutatják be a polgárosodás kulturális életét, a színházi és egyéb bemutatókat.

A magyarságnak, mint kisebbségnek parlamenti képviselője van, tv, rádió, sajtó, az oktatás és a kultúra területén is komoly lehetőséget kapnak a fennmaradáshoz, a két, vagy többnyelvűség természetes. Pl. szlovén, illetve magyar nyelvű a Lindua című kulturális folyóirat is, ahol a cikkek egyike magyar, a másika szlovén nyelven íródik. Magyar nyelvű a Muratáj, a Népújság (a szlovéniai magyarok hetilapja).

A szlovéniai magyarok vagy muravidéki magyarok kisebbsége a trianoni békeszerződés következtében alakult ki. Korábban Jugoszláviához, 1991 óta Szlovénia államhoz tartoznak, de rokoni kapcsolataik, kulturális-nyelvi kötődésük és etnikai identitásuk miatt szoros a kötődés Magyarországhoz, illetve más magyar nyelvű határon túli területekhez. Zömükben, mintegy 6200-an Muravidék (Prekmurje) történelmi régióban élnek. Közigazgatásilag ez jelenleg a kissé nagyobb Pomurska szlovéniai régió része. A muravidéki magyarok két csoportra oszthatóak, az egyik az őrségi, a másik a Lendva-vidéki magyar tömb. Az előbbiek az I. világháború előtt Vas vármegyéhez, az utóbbiak Zala vármegyéhez tartoztak. (Ld. tovább Wikipédia) Néhány szóban Lendváról

A városnak az ipari, mezőgazdasági és az idegenforgalmi területen gazdag hagyománya van. A gazdaságfejlesztésben jelentős szereppel bír a térség – Szlovénia, Magyarország, Horvátország hármas határ – földrajzi fekvése is, mely kedvező hatással van a nemzetközi együttműködésre.

Bár Lendva tágabb térsége most komoly gazdasági és szociális gondokkal küszködik, a fejlődés, 2003 óta, amikor először járt a szekció itt, mind a városban, mind a környékén szemmel látható.

Lendva kedvező természeti adottságokkal rendelkezik a turizmus tekintetében. A természeti értékek – a termálvíz, a vadakkal gazdag erdők, a halakkal teli tavak és folyók – számos turistát vonzanak. Lendván társaságunk egy része felkereste a korszerű Lipa szállodában üzemelő gyógyfürdőt, ahol teljes gyógyászati szolgáltatással – szakorvossal, kezelőorvossal, az egészségügyi szolgáltatások széles palettájával várják a vendégeket. Társaságunk másik része ezalatt a várossal ismerkedett, elsősorban a Makovecz Imre által tervezett színház épületét, és környezetét jártuk be.

A városban és környékén egyre nagyobb hangsúlyt kap a római korban gyökerező nagy hagyományú szőlőtermesztés és a borkultúra. Felkerestük a Cuk család által üzemeltetett Borházat a Lendvahegyen, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a vidékre, különösen a szép őszi napfényben.

Muraszombat nincs messze Lendvától, ahol a város központjában volt a szállásunk (ide tértünk vissza mindennap október 7. és 9. között). Itt már a késő délután és este folyamán is sétákat tettünk, láttuk a választási előkészületeket, s Papp József kollégától, a muraszombati könyvtár munkatársától, utunk „házigazdájától” azt i is megtudtuk, hogy Szlovéniában a közalkalmazottak pedig éppen sztrájkolnak.

Muraszombat

Muraszombat (szlovénul Murska Sobota, németül Olsnitz, vendül Mürska Sobota vagy Mörska Sobota) város és községközpont Szlovéniában, Muravidék régióban, a lenti határátkelőtől 32 km-re északnyugatra, a Lendva jobb partján. Nevét szombati napokon tartott hetivásárairól kapta, előtagja arra utal, hogy a Lendva folyó, amely mellett épült, a Mura vízrendszeréhez tartozik. A településról és Szent Miklós plébániatemplomáról már 1071-ből van közvetett adat, teljes bizonyossággal azonban csak a 13. század közepén létezett. Írott forrásban 1348-ban “Muraszombata” néven említik először.

A városnak 2010-ben, mintegy 20000 lakosa van, jelentős központja a Muravidéknek, s egyben jelentős városa Szlovéniának. A Muraszombati Területi és Tanulmányi Könyvtár, ahol látogatást tettünk 2004. február 9-én, a Szlovén Kultúra napján nyílt meg, s azóta mind szélesebb körben, s gyarapodó szolgáltatásokkal látja el a könyvtári és kulturális feladatokat. Jozef Ugrinec igazgató úr, valamint dr. Papp József előadásában részletes tájékoztatást kaptunk az intézményről és feladatairól.

UJDONSÁG!  Az előadás kibővített változata itt megtekinthető.

Kollégáink pedig kérdésekkel ostromolták őket, különös tekintettel a működési és fenntartási költségekre. Mintegy 26 önkormányzat finanszírozásában működik a könyvtár, az alapítói szerződés értelmében, bár nem minden részvevő tudja teljesíteni vállalt kötelezettségeit. A részhozzájárulás a társalapítóktól 12 Euro/fő, a lakosság számaránya alapján, de külön pénz van a helyismereti gyűjteményre, a számítógépes fejlesztésre és a 70 megállóval rendelkező bibliobusz működtetésére. A szlovén közkönyvtárak sorában 60 könyvtár között, a 9-10. helyet foglalják el. Mintegy 330 ezer dokumentummal rendelkeznek, 28-30 fő látja el a szolgálatot, 3700 négyzetméteren. Gyarapodásuk évi 16 ezer, évente kb. 1,5 millió dokumentum „forog”, kerül kézbe. A bibliobusz, az utazó könyvtár hetente kétszer Szentgotthárdon és környékén, hetente kétszer pedig a Muravidéken kölcsönöz, a határmenti külügyminiszteri egyezmény értelmében. Szoros együttműködést alakítottak ki a Zala és Vas megyei könyvtárakkal. Nagyobb sétát tettünk még a Szapáry kastélyban, saz előtte lévő parkban megcsodálhattuk a közel 300 éves, hatalmas tölgyfákat. A kastélyban lévő helytörténeti kiállítás jó képet ad a város és környéke fejlődéséről.

Bár Radencibe- idő híján nem jutottunk el, de a három szívvel jelzett gyógyvizet megkóstoltuk -, viszont nagy sétát tettünk Németújváron (Güssing), Szentgotthárdon, Bad Rakersburgban és a hármas határnál.

A hármas és a kettes határ, egyik lábam (Szabó Juli) Ausztriában, a másik Magyarországon


Németújvár

Németújvár, azaz Güssing Felsőőrtől 38 km-re délre, Körmendtől 24 km-re nyugatra, Szombathelytől 46 km-re délnyugatra fekszik, Dél-Burgenland legjelentősebb települése. Itt felkerestük a ferences templomot, ahol bejutottunk abba az altemplomi részbe is, ahol egy kisebb kápolna, illetve a Batthyány család koporsói találhatók. Megtekintettük a Batthyány.-Strattmann László boldoggá avatásának emlékére emelt mellékoltárt.

A várban tett látogatásunkon is gyarapodtak család- és kultúrtörténeti ismereteink. A toronyból több országra tekinthettünk, és igazán csak azt láttuk, hogy gyönyörű helyen vagyunk, valahol Európában.

Innen  mentünk  a  hármashatárhoz,   azaz  Felsőszölnök  –  Magasfok  (Szlovénia) Rábaszentmárton (Ausztria) találkozási ponthoz. (Ld. 13-14-15. hivatozások) Felfelé menő sétánk során igen sok és sokféle gombát láttunk, szelídgesztenyét és a szép őszi erdőben osztottuk meg egymással gondolatainkat – a láthatatlan határokról.

Csoportkép


Bad Rakersburg

Bad Rakersburg (ld. 12. hivatkozás) egy csendes fürdőváros Ausztriában, a Mura mellett. Ezt a címet 1975-ben nyerte el, azóta viselheti a „Bad” előnevet, amely tulajdonképp a gyógyhelyet, gyógyfürdőhelyet jelenti. A városka komoly erődítményel rendelkezik, mely egykor jelentős katonai szerepet vállalt az ország védelmében, ma már mint építészeti emlék vonzza a látogatókat. Hatalmas szállodák sorában gyógyulnak, s kellemes környezetben pihennek itt a betegek. A Murán átívelő híd vezet át Szlovéniába, a sebes sodrású folyó fölött, a főtéren, amely nagyon hasonlít más osztrák városok főteréhez, kávéznak, gesztenyét eszegetnek az emberek – és minden szombat délben 12 órakor megszólalnak a szirénák, hogy éberségünket és a szirénák állapotát ellenőrizzék.

Szentgotthárd

A szlovén kisebbség kultúrájának és nyelvének fennmaradásáért dolgozik évtizedek óta a Szombathelyen élő Mukics házaspár, akik néhány éve átvehették a Parlamentben a miniszterelnöktől a Kisebbségekért Díjat. A magyarországi szlovének Szentgotthárd környékén élő közössége évszázadok óta anyanemzetétől elszigetelten él. Nyelvük archaikus, hagyományaik is csak erre a vidékre jellemzőek. E néhány ezres kisebbség kultúrájának és nyelvének megmaradásáért sokat tett az elmúlt évtizedekben a Mukics házaspár. Mindketten a ljubljanai egyetemen végeztek, azóta a Rábavidéken élnek. Mukics Mária a szombathelyi Savaria Múzeum néprajzkutatója. Évtizedek óta gyűjti az itt élők körében még fellelhető szokásokat, hagyományokat és népdalokat. Mukics Ferenc rádiót működtet, újságot ad ki, szótárat szerkeszt, népzenét gyűjt és játszik. A szentgotthárdi Lipa ház a környéken élő magyarországi szlovének kultúrközpontja.

A hármas – láthatatlan határoknál tett kirándulásunk során, elsősorban a Szlovéniában élő magyarok, illetve a Magyarországon élő szlovének, mint kisebbség helyzetével foglalkoztunk, bepillantást nyertünk – a kulturális tevékenységeken keresztül életükbe, képet kaptunk az 1989 óta eltelt időszak változásairól. Jó volt nap mint nap könnyedén átlépni, átutazni egyik országból a másikba, s közelről megtapasztalni milyen természetes közvetlenséggel közeledtünk-közeledünk-közelítünk egymáshoz, mind emberi, mind társadalmi, gazdasági, politikai téren. Ugyanakkor láthattuk azt, hogy a kisebbségek megmaradása, fennmaradása minden pozitív változás ellenére, minden jogszabályi elismerés, erkölcsi és anyagi támogatás dacára – feladat és küzdelem, melyhez némi erőt, bátorítást adhattunk remélhetőleg érdeklődésünkkel, látogatásunkkal.
Balogh Margit

Fotoalbumok


Muraszombat

Lendva

Németujvár

Regede

Hármashatár


Szentgotthárd

Máskor is jártunk erre

Barangolás Szlovéniában és Olaszországban 2011
Muraszombat
A Szapáry kastély
Látogatás a Muraszombati Területi Könyvtárban (2011)
Tanulmányút Muraszombaton és Lendván 2004-ben – beszámoló

A bejegyzés kategóriája: Hírek, Muravidék 2010, Szakmai utak, Szlovénia
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*