Mák Ferenc: Muraszombati varázslat

Gyűrődések 

Mák Ferenc

Mák Ferenc írása, amely megjelent
a Magyar Szó, 2010. október 15.-i számában

A Muravidék és Magyarország között immár nem Rédicsnél és nem Tornyiszentmiklósnál van a határ – a Dunántúl verőfényes őszi derűje ma újra egybemossa a vidéket. A táj valahol Vas- és Zalamegye, valamint Somogyország északi peremén ölt igazán történelmi arculatot, a Rába folyó, valamint a Kerka és a Lendva patak vidéke egészen a Dráváig szépségében és egységes hangulatában töretlen marad. Ha valahol találkozhat az ember a csalit és a berek népmesei fogalmával és jelenségével, akkor az ma az Őrség vidéke, és annak mediterrán folytatása: a Muravidék.

Őszi gazdagságával a táj bennem Aquila János bántornyai templomban lévő hat évszázados Szent László freskójának balladás színét idézi meg: az érett mezők okkersárga-barna átmenete minta a szentély falairól csordulna a mezőkre.
A Muravidéken javában tart a tökszüret, a letakarított földeken százezrével hever a nemes termés, melyet a gazda rafinált gépekkel kibelez, a földgömbnyi tököt pedig átadja az enyészetnek. A termés az idén is olyan gazdag, hogy a világ összes tökös-mákos-túrós gibanicáját el lehetne belőle készíteni – erre azonban ma már nincs igény. Hogy a muravidéki ember ismeri-e a sült tököt, azt nem tudom; arra viszont elevenen emlékezem, hogy e páratlan csemege valaha bearanyozta a bácskai gyerekkoromat. Az Őrség és a Muravidék mára már méltán vált világszerte ismertté a tökmagolajáról, a Pityerszer környákén, az alsólendvai hegy lábánál és a hetési vidéken sok helyütt még ma is hagyományos módon, háznál ütik az olajat, melynek zöldarany csordulását oly jól esik kenyérfalatokkal fölfogni. Ízvilágában hozzá fogható csodát csak a Lendva-környéki borok kínálnak az utazónak.
Lendva a Haholdokból lett Bánffyak ősi fészke, a muravidéki magyarság politikai, szellemi és kulturális központja, ahol a tízezer főre apadt szlovéniai magyarság intézményekbe szerveződve vívja elszánt küzdelmét a megmaradásért. Elevenen élnek emlékezetemben Bence Lajos költő és irodalomtörténetíró barátom szavai, miszerint: „Mi már egyszer kihaltunk, de szívós makacssággal sikerült az önfeladás felé sodródó közösséget visszafordítani a semmibe vezető úton.” Gazdag könyvkiadás, színvonalas magyar hetilap, önkormányzati hivatalok, hagyománytiszteletre épülő művelődési élet a bizonyság arra, hogy Szlovéniában is érdemes megmaradni magyarnak. Ha bárhol a Kárpát-medencében kétely ébredne azzal kapcsolatosan, hogy az értelmisége megmentheti-e a közösséget, annak bizonysága a Muravidéken meglelhető. Meglelhető akkor is, ha a helybéli panaszok olykor ennél komorabbra festik a valóságot – ők végtére is a szülőföldjükért aggódnak.
Nincs viszont aki aggódna Muraszombat elfogyó magyarságáért. Csípősre fordult őszi estén a Szapáriak kastélyának tövében egykori iskolatársam, az óbecsei Papp Jóska tényszerű adatokat közöl az OSZK kirándulócsoportjának tagjaival: a regionális központtá nőtt város húszezer lakosa között már csak négyszázan vállalják magyarságukat! – Hová lettek a többiek? Ott vannak a városi temető első három-négy sorában! A muraszombati magyarság egyszerűen kihalt! Hagyta magát kihalni, mert nem volt, aki ügyét felkarolta volna, nem akadt, aki szót emelt volna a megmaradása érdekében. A regionális könyvtár impozáns épületében ugyan ma külön felügyelője van a magyar könyvnek és a helytörténeti gyűjteménynek, minden más azonban már csak az emlékezeté.
Remegve fodrozik a Lendva patak, hajnalban őszi ködök telepedtek rá. Sárga leveleket sodor magával, bizonyságul arra, hogy valahol a távolban már megkezdődött a lombhullás. Mikor kezdenek fonnyadni otthoni kertjeink virágai? És mikor kezd hervadni a lélek? Azt hiszem pontosan akkor, amikor a bácskai magyar tanító már maga is elhiszi, hogy az Egri csillagok már nem egyéb a tömény unalomnál, arra sem érdemes, hogy a diákok kezébe adjuk. Ő már föladta, tőle már távol van a muarvidékiek ügyszeretete és segítő szándéka. Mint ahogyan abban a választott képviselőben sem lehet bízni, aki az égető sorskérdések kapcsán kijelenti: nem az én kompetenciám! Muraszombatban ma már valóban nincsenek kompetenciák. De keserves volt az ide vezető út.
Mák Ferenc
(Magyar Szó, 2010. október 15.)

Muraszombati képek Lendvai képek
Németujvár Batthyányi emlékek Képek a Hármashatárról
Látogatás Ausztriában (Gössing)

A bejegyzés kategóriája: Muravidék 2010, Szakmai utak
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*