A Komárom-Esztergom Megyei Szervezet kirándulása a „Napfény városába”

2014. május 27.
(szubjektív beszámoló)

Amikor az utolsó egyesületi gyűlésen eldőlt, hogy a tagság többsége azt szeretné, hogy az „évi rendes” célállomása Szeged legyen, kicsit berzenkedtem. Messze van, nagyon korán kell kelni, meleg van, megsülök a buszban stb., miért ide, amikor közelebb is van rengeteg érdekes hely, dolog, intézmény, amit érdemes lenne megnéznünk! Meg a börtönkönyvtár, micsoda extrém ötlet!

Jó könyvtáros módjára azért készültem, legalább alapszinten a látnivalókból, s ahogy közeledtünk egyre inkább legyőzte kíváncsiságom az ellenérzésemet, hiszen sokunkhoz hasonlóan én is többször voltam már Szegeden (óh, boldog iskolai kirándulások!) és érdekelt, mennyit változott a város az elmúlt időszakban, amióta nem láttam.

Szeged Magyarország déli határához közel fekszik az Alföldön, a Tisza és a Maros folyók találkozásánál. Távolsága Budapesttől kb. 169 km. Az ország legmélyebben fekvő városa. Szeged déli részén, Gyálaréten, a szerb határ közelében található az ország legmélyebben fekvő pontja, 75,8 méter tengerszint feletti magasságon. A város a Tisza és a Maros folyók összefolyásánál, a Tisza jobb partján, a tiszai ártérből kiemelkedő szigeteken létesült. Az itt élő lakosság fokozatosan feltöltötte a szigetek közötti mélyedéseket, mocsarakat, így a városterület 18–19. század folyamán egységessé vált. A mai Szeged magva tulajdonképpen három sziget: Alszeged, Felszeged és a Vár a Palánkkal. Ezek a mai Alsóváros, Felsőváros és a Belváros.

Hát ide érkeztünk, és egyenesen a Csillagbörtön elé. Helyesebben fegyház és börtön – brrrr! Szigorú ellenőrzés után indultunk a vezető BV – tiszt után a könyvtár felé, nem tudom visszaadni szavakkal azokat az érzéseket, amelyek elfogtak, miközben az „udvaron” áthaladtunk. Alig mertem körülnézni, annak tudatában, hogy itt az ország legsúlyosabb büntetéseket kapott „nehéz fiai” vannak bezárva, nem almalopás miatt! Ez a szorongás nem változott akkor sem, amikor elértük a könyvtárat, és az itteni könyvtáros (szintén elítélt rab) válaszolt érdeklődő kérdéseinkre. Egyszer! – nem bánom, de még egyszer nem szeretnék ide visszajönni, bár még a mai napig is néha eszembe jut – na, nem az a tökéletes raktári rend a polcokon, az csak lelkiismeret-furdalást okozott! – hanem (számomra legalábbis) az az ellentmondás, hogy a kicsit módosított közmondással élve, aki a könyveket szereti – rossz ember nem lehet! Hát lehet – ezek szerint. Már 15 éve „dolgozik” az adott munkahelyen, s vélhetően egyhamar nem fogják „átszervezni”. De hagyjuk. (Aki bővebbet szeretne – a könyvtár honlapján megtalálja. Mert az is van neki.)

Ami nekem az „élményt” jelentette, az az egyetemi könyvtár volt. Én nem voltam a szegedi vándorgyűlésen, így az újdonság erejével hatott rám a gyönyörű és ultramodern épület (hazai viszonyainkat ismerve szerintem egyike a legszebbeknek)! Nosztalgiával telve nézegettük az egyetemi polgárokat, akik a kezdődő vizsgaidőszak apropóján megtöltötték az olvasókat, ültek a számítógépek előtt, készültek a vizsgáikra. Milyen szép időszaka is az ember életének, amikor egyetemista, nem? Csak akkor még nem tudjuk.

Egyetemi könyvtár

Kedves vezetőink – mert két csoportra osztottak bennünket – körbevezettek minket, megmutatva a külön gyűjteményeket, és megfelelték érdeklődő kérdéseinket. Bár a bemutató végén, már az előcsarnokban „véletlenül” találkoztunk az egyik gazdasági vezetővel s kiderült számunkra, hogy itt sem úszták meg a válságot, nehézségekkel küzdenek, pl. még nincs költségvetés, stb., nem rontotta el örömömet, hogy ilyen szép és gazdag könyvtáruk van Szegeden az egyetemistáknak. (Lsd. mint fent: aki bővebbet szeretne……..)

Természetesen nem „csak” könyvtárakat néztünk, meglátogattuk a Móra Ferenc Múzeum aktuális kiállításait is (nagyon kedves hangulatú Móra kiállítás is van, ajánlom mindenkinek tiszta szívemből – egyik kedvencem Móra, nem is értem, mostanában miért nem szeretik, nem olvassák annyian, pedig ebben a rideg világban sokat adhatna az embereknek: igaz érzéseket, érzelmeket, történéseket – gyönyörű nyelven.) Megnéztük az obligát Dóm teret, a templomot (még mindig gyönyörű és impozáns!), az éppen épülő szabadtéri színpadot, az órajátékot, sétálgattunk a kis ligetekben, parkokban, a szökőkút mellett megettük a szendvicseinket és már indult is a kisvonat, hogy körbevigyen bennünket a legfontosabb útvonalakon. Így láthattuk – kényelmes körülmények között – a legszebb és legfontosabb szegedi épületeket, amelyek megtekintése gyalogosan ugyancsak megviselte volna addigra már sajgó lábainkat (az enyémet biztosan). Sajnos az égiek nem nézték jó szemmel a mi vonatozásunkat, hatalmas zivatar kerekedett, de sikerült megúszni a „nagy zuhét”. Beszálltunk a buszba és indultunk hazafelé.

Móra mesefája

Ennyi fért egy napba, szerintem nem is szabadott volna belezsúfolni többet. Ízelítő, kedvcsináló – hogy majd visszatérjünk több napra, mert megérdemli ez a gyönyörű és hírös város, ami ugye Tápéval határos! Talán legközelebb majd lesz mód hajókázni a szőke Tiszán, enni egy jó halászlevet. Végül is: jó döntést hoztunk, hasznos és kellemes volt a kirándulás, érdemes volt elutazni Szögedre!

Kristófné Szabó Szerafina
(elnök, MKE KEMSZ)