A rendszerváltás éve, 1989
A Történelemtanárok Egylete és az OSA Archívum új sorozatot indít, amelynek célja a politikai rendszerváltás évének, 1989-nek a felidézése eddig kevéssé vagy egyáltalán nem ismert eredeti történeti források segítségével.
Az olvasó a TTE portálján hétről hétre hétfőnként a Történelem rovatban egy olyan dokumentumba tekinthet be, amely a szerkesztők megítélésében az adott hét fontos eseményéről, kérdéséről, vagy szereplőjéről szól, vagy éppenséggel annak hangulatát adja vissza. A közzétett anyagok a tanításban is alkalmazhatóak.
A dokumentumok az OSA Archívum gyűjteményéből, a Magyar Országos Levéltárból és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából származnak.
Első kézből: Rajk László, Borbély Sándor A Kossuth Rádió Első kézből című műsorának 1989 január 9-iki adásában először szólal meg interjúalanyként a Magyar Rádióban Rajk László, de vallatják Borbély Sándort, a Munkásőrség
Országos parancsnokát is.
2009. február 21., szombat | 09:18
Próbáltam emlékeket felidézni, de olyan frappáns történet, mint Hajnalé, nem jutott az eszembe. Nekünk azok nagyon mozgalmas évek voltak: kicsi gyerekek, költözés, építkezés, betegség, álláskeresés, hozzá a társadalmi változásokkal járó bizonytalanságok – nem is tudom, hogy bírtuk ki. Élesen a köztársaság kikiáltására és a Causescu házaspár kivégzésére emlékszem, de az ajánlott honlap szerintem segít az emlékezetem felfrissítésében, s az akkor esetleg csak átélt, de nem megélt események megértésében.
Talán napjaink tévelygéseinek okaira, gyökereire is megtalálhatjuk a választ – ki tudja.
2009. február 20., péntek | 15:34
Ez annyira jó és emberközeli történet, hogy mindenkit csak biztatni tudok: ossza meg velünk is, ha vannak hasonló emlékei.
2009. február 19., csütörtök | 11:53
Összegyűjthetnénk egyéni kis történeteinket is.
Pl. Nálunk 89. dec. 20-án a kiskamasz fiam a barátjával,az udvaron focizott. Kikiabáltunk nekik: Megbukott Causescu! A következő pillanatban a labda betörte az ablakot. A 2 fiú megszeppenve jött be, és azt látták, hogy mi örömükben sírva táncikálunk. A barát megjegyezte:”Az én szüleim nem szoktak ennyire örülni, ha betörik az ablak!”