Surján Miklós (1933-2012)

Surján Miklós

(1933-2012)

Fájdalommal fogadtuk a hírt, hogy Surján Miklós tagtársunk, aki 1976-tól tagja, 1982–1990 között elnöke volt a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Baranya megyei szervezetének, 2012. október 12-én elhunyt.

1933. április 30-án született Pécsett. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett könyvtárosi és magyar szakos tanári képesítést. A gyakorló évét a Somogy Megyei Könyvtárban töltötte. 1956. augusztus 1-jétől a Baranya Megyei Könyvtárban dolgozott feldolgozóként, 1979–1990 között igazgatóhelyettes, majd 1991-től 1994-ig igazgató. Nyugdíjasként tovább dolgozott a Helyismereti Osztályon 2011-ig. A helyismereti szakgyűjtemény felfejlesztése, magas színvonalú működtetése az ő érdeme. Számos bibliográfiát szerkesztett, melyek közül a Baranya megye sajtóbibliográfiája illetve a Pécs bibliográfia a helyismereti kutatások fontos kellékeivé váltak. Folyamatosan gondozta a baranyai neves személyeket tartalmazó életrajzi adatbázist, önálló helyismereti tárgyszójegyzékeket szerkesztett. Több évtizeden át oktatott a megyei könyvtárban rendezett könyvtáros-asszisztensi tanfolyamokon. A Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatói részére könyvtári ismereteket adott elő. Számos írása jelent meg különböző szakmai folyóiratokban, könyvekben. Szakmai munkája mellett 1994-től a Pro Pannonia Kiadói Alapítvány elnöke, a Pécsi Kamarakórusnak pedig alapító tagja volt.

Fehér Miklós, MKE főtitkár

——————————————————————————

Wallinger Endre: Surján Miklós

Hűség a kórushoz

Bemutatjuk a 25 éve működő Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa egyik alapító tagját

Szabadságon van, rendezi a jubileumi kiállítás anyagát -, mondja a telefonban, de menjek csak nyugodtan, amíg beszélgetünk, addig félbehagyja. De hiszen épp erről volna szó: a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa 25 éves jubileumáról. Erről kérdezem a Nevelők Házában, stílszerű környezetben: elsárgult újságkivágások, plakátok, műsorrendek, fotók, dossziék társaságában – negyedszázad emlékei között. De mindenekelőtt önmagáról kérdezem az együttes – három közül – egyik alapító tagját, elnökét: egyik fő ügyintézőjét – s főképp külföldön – angolul, németül tárgyaló, reprezentáns képviselőjét, azaz társadalmi vezetőjét.

Surján Miklósnak hívják. A Baranya megyei Könyvtár igazgatóhelyettese. Tüke pécsi családban született. Diákkorában zongorázott, fagottozott. Mégis inkább könyvtáros szakon végzett a Bölcsészettudományi Karon, mivel – hangsúlyozza – mindig erre vágyott igazán. Szakmáját ma is imádja. Itt érzi jól magát: a könyvek ezrei, az újságok, folyóiratok százai között, a belőlük áradó információk özönében. Mindig rejtély előttem: amikor homályosan körülírok egy kötetet, ami eszembe jutott s kellene, de nem tudom se a címét, se szerzőjét, a könyvtáros vagy rávágja a választ vagy perceken belül előkeresi a könyvet. Hogyan?

– A könyvtárosnak részben alkalom, részben szakmai kényszere a sokoldalú tájékozottság. Minden fontosat ismernie kell, ami megjelenik a kiadóknál, illetve a folyóiratokban. Másképp nem tud információt adni, s nem tud irányítani sem.

Hittel, szenvedéllyel beszél választott hivatásáról. Különösen arról, amit a legjobban szeret: most egy baranyai helytörténeti gyűjteményhez kapcsolódó bibliográfiai kutatómunkán dolgoznak. Ebben jelen lesz valamennyi időszaki kiadvány, lap, folyóirat teljes katasztere. A hajdani pécsi Pressfreie Flugblätter-től (1848) a Mecseki Bányászig minden, ami Baranyában megjelent. Munkája mellett másik szenvedélye az olvasás és a zenehallgatás. Már amennyi időt hagynak erre a kórusélet, a heti háromszori kóruspróbák és a szereplések.

Negyedszázada…

Körülnézek. Kissé csüggetegen… Az asztalokon, látom, elmosolyodik rajtam, a dokumentumok halmaza… S bár pontosan följegyzem az együttes pályaívének minden fontos állomását, érzem, ezek rövid, „szűkített” összefoglaló áttekintése is oldalakat venne igénybe.

Inkább arra gondolok: ez az együttes, amely annyi szép hazai és nemzetközi sikert hozott ennek a városnak, ennek az országnak: s amely ma Európa egyik legnívósabb, ismert amatőr kórusa – s amely ugyanakkor negyedszázada fontos és állandó tényező Pécs művészeti életében – vajon milyen különös erővel rendelkezik, amivel a biztonság, az állandóság érzését sugározza magából. A lehető legmagasabb művészi erő állandóságát.

A kórus elnöke elgondolkodik. „ … Talán a hűségben ez az az erő a kórus iránt, tagjai részéről, akik ritkán cserélődnek. A három alapító tagon kívül a 35 tagú együttesben ma is kilencen énekelnek itt 20 évnél régebben. Ez a hűség közösségformáló és repertoárformáló erő. Másképp nem lennénk képesek arra, amit elvárnak tőlünk…”

(Megjelent a Dunántúli Napló 1983. nov. 24-i számában)