Tisztelt Gyászoló Gyülekezet !
Kedves Rokonok , Ismerősök és Rózsa közvetlen kollégái az OSZK -ból !
Attól a kedve kolléganőnktől búcsúzunk, aki mint egy mindig vidám szőke, örökké mosolygó „ SZÖGEDI LÁNY került fel hozzánk miután a testvérével együtt az 1980 az évek legelején felköltöztek Budapestre.
.
Szelesi Rózsa, a mosolygós “szögedi lány”
Az OSZK ba kerüléséhez nekem személyes kötödésem volt, miután Rózsa édesapaja Dr. Szelesi Zoltán műtörténész korábban az én édesapám tanítványa is jó volt a Szegedi Egyetemen majd pedig kollégák is lettek a Móra Ferenc múzeumban, Rózsa pedig a Tiszaparti Gimnáziumban 1971 ben tett érettségije után a hires Somogyi Könyvtárban kezdett dolgozni ahol is megszerezte a könyvtáros alapképzetségét is és innen érkezett meg hozzánk, az OSZK Mikrofilm és Fényképtárba ahol mint annak vezetője Őt a képzőművészeti alapismereti alapján az un- Különgyűjteményi Csoportba helyeztük el, akkor még 91-82 ban az OSZK nak a Hold utcai részelegébe, ahol is arra vártunk, hogy mielőbb az elkészülő vári épületben dolgozhassunk Igy mikor végre 1985 ben felköltözhettünk Rózsa is van az akkor vár a Zséli Lászlóné Ani vezette Különgyűjteményi és a Vári Fotó és mikrofilmszolgálati részlegében tudott dolgozni mint pl a Plakátok és kis grafikák állományvédelemi előkészítő munkatársa. Közben pedig beiratkozott az ELTE Szociológia Szakára is ahol 1987 ben szerezte meg a diplomáját.
Ez az időszak volt talán életének a legnagyobb fejlődését, és örömeit is hozó szakasza, bekapcsolódott a könyvtárosok országos szakmai szervezetébe az MKE be és vidám természetével sok rendezvénynek volt szervezője is,
Amikor komoly szakmai sikerei mellett azonban a magánéletében az általa olyan nagyon várt anya szerpere mégsem nyílott lehetősége amilyen sikeres volt a szakmában az nem adatott meg neki a szerelem és házaságkötés területén .
Talán éppen azért, mert nyílt és őszinte volt s mindenkinek elmondta, hogy legalább 3 4 gyermeket szeretne szülni sajnos azonban ehhez megfelelő párt aki ezt vállalta volna nem talált már. És egy igen nagy és várt kapcsolata is éppen az már közelgő esküvöje előtt szakadt meg amely igen nagy és mélyszakadás is hozott az életébe,
Sajnos ehhez hozzá járult még az édesanyja a halála a testvérével való nézetkülönbségek így egyedül csak Édesapajával tudott együtt lenni már amig az élt itt már Budapesten a jelenlegi Rózsakerti lakásukba. Ezért is van nagy jelentősége annak, hogy a kedves unokatestvére Szelesi Zsuzsanna és annak a családja aktív segítségével vissza kerülhet szegedre a Dr. Szelesi Zoltán művészettörténész hagyatéka amely majd a Móra Ferenc múzeumba kerülhet,” HAZA TÉRVE” ahol évtizedeket dolgozott mint muzeológus. Ugyancsak hálás köszönetet mondunk dr. Zombori István szegedi egyetemi tanár úrnak, aki édesapám korábbi kollégájaként összeköttetést talált a Szegeden lévő Szelesi család rokonaihoz.
Szépemlékű pillanat az OSZK-s kollégákkal.
Éppen a 90 es években végén 2001-2 tájékára ez a nagy magénéleti hiánya a már elképzelt és be is jelentett házasságkötésének hirtelenül jött elmaradása, hiánya az életének megtörte őt és súlyos beteg lett olyannyira, hogy már az életben maradásért kellett küzdeni az OSZK beli kollégáinkkal együtt és összefogva és igen nagy érdeme volt az akkor már általam vezetett Állomáyvédelmi Főosztály szinte minden munkatársának, hogy Öt be tudtuk vinni egy megfelelő kórházba, ahol több hónap után gyógyszerek beállításával és szedésével megtudott gyógyulni!
Rózsát köszöntöttük 50. születésnapján
Hála a jó Istennek, az orvosainak és kollégáimnak egy gyógyult kolléganőnek tudtunk újból örülni miután visszatért közénk és én el tudtam őt helyezni a Hold utcai részelegünkben ahol a Diafilmgyártó vállalat megszűnése után átvett gyűjteményt százezres rajzgyűjteményt megkaptuk amelynek a Rózsa lett a fő gondozója megbizásom alapján, majd a Hold utcának 2008 bn történt bezárása után a Beyer László kollégával együtt át vittem Rózsát is újból a várban az Önálló Fénykép és Diafilmtár osztályba Innen is ment nyugdíjba 2011ben. Egy eredményes és egy szép megmentett élet munkássága után és nyomán a legnagyobb öröm az volt, hogy ezt megélhettük vele együtt.
Most itt ettől az egykori kedves vidám tásunktól aki közben jeles munkatársunkká is érett Illyés Gyula egyik legszebb versének a KHÁRON LADIKJÁN nak a záró soraival kívánok mindannyiunk nevében emlékét megőrző gondolatokkal elköszönni Tőle:
Ülünk barétaink s fáink között s nevetünk,
vidám vita folyik-
s egyszer csak ringani kezd velünk -csak velünk –
kifelé a ladik
Bölcs ki ez úton, ezen is mosolyog
s ha sír is hálakönnyeket ont,
hogy hány piazzát, s hány s milyen Casa d’Orot
látott, ha nem lát is többé viszont !
RÓZSA AZ ÖRÖK BÉKESSÉG LEGYEN MINDIG VELED,
EMLÉKEDET ÖRÖKRE MEGŐRIZZÜK!
Nagy Zoltán