Februárban az idei programjaink összeállítása során Böde Ica tagtársunk javaslatára vettük tervbe a zuglói Japánkert meglátogatását. Aztán eljött a május, s a tervünk valóra vált.
Meghirdetett, igen népszerű programunkra szép számban jelentkeztek tagjaink. Csoda szép tavaszi idő várt bennünket május 14-én csütörtökön.
A kert bejárása során Pályi Béla tanár úr a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium oktatója kalauzolt bennünket, bemutatva az egzotikus növényritkaságokat. Ismertette az egyes fajták származási helyét, természetes előfordulásukat, gondozási igényeit.
Pályi Béla és a hallgatóságunk
Mesélt arról, milyen szerepet játszik a kert az iskola tanulóinak képzésében. Beszámolt a fiatalok által elért nemzetközi sikerekről. Részletesen ismertette a kert kulturális vonatkozásait, a japán életszemlélet megtestesülését a természeti környezet alakításában. Beszélt a 100 éves kert történetéről, amelyet a hajdani bolgár kertek helyén Varga Márton alakított ki. Szó esett a kert nevezetes vendégeiről, a japán császári családról.
Sétánkat a belső udvaron kezdtük, ami a mediterrán növények birodalma. Az iskolaépület által U alakban körbezárt udvaron speciális mikroklíma alakult ki, ami nagyon kedvező a melegigényesebb növények számára. Van itt egy gyönyörű chilei araukária, egy örökzöld mamutfenyő is.
Az iskola óriási kertjében több tematikus kertrészlet is van. A vakok kertjébe főleg olyan gyógy-és fűszernövényeket ültettek, amelyek illatukról is felismerhetők, a fenyőkertben hatalmas tűlevelűek, fenyők és cédrusok magasodnak, a sövénybemuta-tónál pedig megtudtuk, hogy mi az a csodasövény. Ez a turkesztáni szilből kialakított sövény azért kapta ezt a becenevet, mert évente több mint egy métert tud növekedni.
A kertben sok más mellett van egy pünkösdirózsa-gyűjtemény is, ami virágzás idején elképesztő látványt nyújt, hisz 33-különböző fajta virágzik itt egyszerre, a lilaakác-gyűjteményben pedig van olyan fajta, amelynek a virága egyméteres fürtként hullik alá. A rózsakertet nemrégiben alakították ki, tanárok és diákok közös munkával, ahogy sok mást is a kertben.
A jellegzetes torii kapun átlépve aztán megérkeztünk a kert leghíresebb szegletébe, a japánkertbe, amit az iskolaalapító Varga Márton tervezett és épített 1928-ban. 1931-ben a Magyarországra látogató Takamcu herceg és felesége, a japán császári család tagjai, hazatértük után ajándéknövényeket küldtek hazánknak. Ide, a japánkertbe is került néhány, amelyek közül egy idős japán díszcseresznye ma is látható a kertben.
A japánkertek történetében több korszakot és rendszert különböztetünk meg, a zuglói kert rendeltetése szerint a tavas sétakertek rendszerébe sorolható. A japánok számára a kert az elmélyedés és az elmélkedés színtere. A japánkertek nemcsak szépek és harmonikusak, de tele vannak szimbólumokkal is.A kert alapját egy kis tórendszer adja, amelynek egyes egységei mást-mást szimbolizálnak.
A vízesés például a gyerekkort jelképezi, amikor az ember még olyan, mint a csobogó, játékosan ide-oda folydogáló víz, majd, ahogy halad előre a korban, egyre inkább lelassul, megnyugszik, majd lassan megtér a tó legmélyebb részébe, a Semmiség Óceánjába. A tóban szigetek is vannak, a Daru- és a Teknős-sziget. Hogy épp e két állat jelenik meg, természetesen annak is oka van. A japánok ugyanis úgy hiszik, haláluk után a lelküket egy darumadár egy szigetre repíti, amelyet a tengerben úszó, hatalmas teknős hordoz a hátán. A Daru-szigetre a Sóhajok-hídja visz át, ahol érdemes kívánni valamit, mert még az is lehet, hogy valóra válik.
A kertben láthatjuk az ország egyik legidősebb szecsuáni mamutfenyőjét. Erről a fajról sokáig azt hitték, hogy kihalt, 1944-ben azonban Kínában, egy eldugott kis völgyben találtak egy kis állományt. Az 1950-es években sikeres hazai szaporításból az iskola is kapott két magoncot, az egyik megmaradt és mára hatalmas fává nőtt. A díszcseresznyék külön részt kaptak a kertben, és áprilisban, a cseresznyevirágzás idején gyönyörű látványt nyújtanak. A kert legidősebb fája egy nálunk is honos korai juhar, ami 100 évnél is jóval idősebb lehet, mellette egy különleges formájú csüngő ágú japánakác áll. A kert kiemelt pontján áll a teaház, ahol nemcsak teázni jó, de innen nagyon szépen belátni az egész kertet. Megnéztünk még egy szőlőligetet is, ahol bemutatták a különféle művelési módokat.
Sétánk végén Karasz Lajos tagtársunk kínált bennünket saját termesztésű, nagy szemű, mézédes eperrel, akinek ezúton is köszönjük a finomságot. S köszönjük a vendéglátást Pályi Béla tanár úrnak, nagyszerű délutánt töltöttünk együtt.
Prokné Palik Mária