Debrecen, Te csodás!
Debrecenben járt a Műszaki Szekció
Június 5-én reggel egy szép nyári napra ébredtünk, s gyorsan ki is pattantunk az ágyból, hogy elérjük a 6.40-kor induló Hargita expresszt a Keletiben. A kényelmes vonatozás után pontosan érkeztünk a debreceni Nagyállomásra. Az 1-es villamossal jutottunk el az Atommagkutató Intézetbe, ahol már várt ránk dr. Király Beáta, aki az Intézetben kalauzolt bennünket, s bemutatta az ott folyó munkát.
Hallgatjuk dr.Király Beáta kutató fizikus tájékoztatóját az ATOMKI-ről
Beáta elsőként a radioaktivitásról mesélt nekünk dióhéjban. A radioaktivitás a nem stabil (úgynevezett radioaktív) atommagok bomlásának folyamata. Ez nagy energiájú ionizáló sugárzást kelt. Az ionizáló sugárzások közös jellemzője, hogy a sugárzást alkotó részecskéknek, illetve hullámoknak elegendő energiájuk van ahhoz, hogy az anyagokból (tárgyak vagy emberi test), amelyekkel kölcsönhatásba lépnek elektromos töltéssel rendelkező részecskéket szakítsanak ki. Ezt a folyamatot nevezik ionizációnak. Ennek a folyamatnak többek között a radioaktív izotópok egészségre gyakorolt hatása kapcsán van jelentősége. Az ionizáló-sugárzások közül az alfa-, béta- és gamma- sugárzás alkotják a radioaktív sugárzások csoportját. A röntgen-sugárzás bár szintén képes ionizálni, de nem tartozik a radioaktív-sugárzások közé. Az ionizáló sugárzásokat széles körben alkalmazzák orvos diagnosztikai, gyógyászati, kutatási, ipari gyártási és ellenőrzési folyamatok során, valamint villamos energia előállítására.
A kutató-laborban nagy érdeklődéssel figyeljük Beáta magyarázatát
Radioaktív sugárzás a természetben is előfordul. A radioaktivitás a környezetünk természetes jellemzője. A természetes radioaktív anyagok változó mennyiségben megtalálhatóak a minket körülvevő levegőben, vízben, talajban és kőzetekben csakúgy, mint az emberi testben is. A természetes radioaktív sugárzásért részben a Föld keletkezése óta a földben található hosszú felezési idejű, le nem bomlott természetes eredetű radioaktív izotópok felelősek, részben pedig a kozmikus sugárzás, ami az űrből érkezik. A radioaktív sugárzást közvetlenül nem érzékeljük. Kimutatására mérőeszközöket használunk. Ezek közül is megismerkedtünk néhánnyal.
Ezután a Tandetron részecskegyorsító berendezést néztük meg. A Tandetron egy olyan részecskegyorsító berendezés, amely elektrosztatikus tér segítségével gyorsítja a töltött részecskéket. A berendezés elején elhelyezett ionforrás állítja elő a gyorsítani kívánt töltött részecskéket, az ionokat. Az ionforrásban plazmát állítanak elő, ami pozitív és negatív ionok, elektronok és semleges atomok forró keveréke. A Tandetron negatív ionokat von ki az ionforrásból. Az ionforrás kivonófeszültségének hatására az ionok egy kezdősebességre tesznek szert, így haladnak a gyorsítócső felé, amely egy nagy, szigetelő gázzal töltött tartályban helyezkedik el. Ezt követően kétlépcsős folyamatban, ún. tandem üzemmódban történik a részecskék gyorsítása, innen ered a Tandetron elnevezés.
Megtekinthettük a híres gyorsító-berendezést
Az első lépcsőben a negatív ionok a pozitív nagyfeszültségű tér hatására egyre gyorsulva érik el az első gyorsítószakasz végét. Itt a negatív ionok egy argon gázzal töltött térrészen haladnak keresztül, ahol ütközések révén elveszítik elektronjaikat, és pozitív töltésű ionokká válnak. Ezek a pozitív ionok a második gyorsítószakaszban ugyanazt a nagyfeszültségű teret kihasználva gyorsulnak tovább. A gyorsítóból nagy energiával lépnek ki az ionok, és eltérítő mágnesek segítségével repülnek a kiválasztott céltárgy felé.
A felgyorsított ionnyalábokat a mérőhelyekre irányítják
A kutató-laborok megtekintése után visszatértünk az előadóterembe.
Az előadó teremben résztveszünk a kisérletekben
Beáta itt egyszerű hidro-fizikai kisérleteket mutatott be, amelybe bevonta csoportunk tagjait is.
Vincze Csongor fizikus egyetemista-jelölt ellenőrzi a kisérlet eredményét
Végül mi magunk is bekapcsolódhattunk az udvaron bemutatotta jéggel és folyékony nitrogénnel történő hidegfizikai kisérletekbe.
Nagy izgalommal tartottuk kezünket a folyékony mélyrehűtött nitrogén alá
Majd a Nagyerdőbe vitt az utunk, ahol a Régi Vigadó kerthelyiségében egy finom ebéd várt ránk. A kánikulai melegben szinte elrepült az ebédre szánt idő az árnyas fák alatt.
Élveztük a fínom ebédünket a Régi Vigadó árnyas fái alatt
Programunk a Debreceni Református Kollégium Múzeumában folytatódott dr. Veress Dániel muzeológus vezetésével. A Debreceni Református Kollégium Múzeumának kiállításai a Kálvin téren, a Nagytemplom mögötti klasszicista főépületben látogathatóak. Az első teremben „Kálvinista Róma, Keresztyén Respublika, Magyar Genf” címmel arra a kérdésre kerestük a választ, hogy miért éppen Debrecen válhatott a magyar reformátusság legfontosabb, egyes korszakokban egyetlen támaszává.
A Református Kollégium történelmi udvara
Az 1538-ban alapított Kollégium a magyar oktatás-, tudomány-, és irodalomtörténet számos nagy alakját nevelte, az „Ország Iskolája” című kiállítás közéleti jelentőségére is rávilágított. Az iskolatörténeti részleg visszavezetett a nyilvános múzeum kezdeteihez, nevezetesen 1858-ig, amikor megnyitotta kapuit a Kollégium első természettudományi jellegű állandó kiállítása. A belső tér középpontjában a tudós Hatvani professzor (a „magyar Faust”) alakja áll, vele együtt a korabeli fizikai, csillagászati eszközök mellett a botanika és az irodalom kapcsolata is érzékelhető. Évforduló kínált alkalmat a Csokonai Emlékszoba berendezésére: 1938-ban „ereklyéket,” kéziratos forrásokat és a költő kultuszához kötődő képzőművészeti alkotásokat helyeztek el egy emeleti helyiségben.
dr. Veress Dániel muzeológus mutatta be az 1858 óta működő világhírű Reformárus Kollégium Nagykönyvtárát
Megnéztük a világ legszebb könyvtárai c. kötetben is szereplő Műemlékkönyvtár értékeit. A Nagykönyvtár válogatott kincsei fél évezredes időutazásra hívják a látogatót. Utunk a könyvnyomtatás feltalálásától a modern ipari termék kialakulásáig vezetett. A könyvritkaságok ezúttal nem „csak” a tudás hordozójaként szerepelnek, hanem művészi alkotásokként láthatóak. A jellemző anyagok és kötéstípusok mellett felvonultatják a debreceni könyvkötészet legszebb darabjait: a festett pergamenkötéseket és a gyöngyhímzéses díszkötéseket. Megnézhettük a bőrkötés és a márványozott papír születését, az aranyozás művészetét. Megismertük az Oratórium (Imaterem) történelmi szerepét: az 1848/49-es szabadságharc idején itt ülésezett az Országgyűlés Alsóháza és itt készítették elő a Habsburg-ház trónfosztását.
A múzeumból a Nagytemplomba mentünk, ahol Kósáné dr. Nagymáté Nóra turisztikai vezető kíséretében felmásztunk a harangtoronyba, itt Debrecen panorámájában gyönyörködhettünk, s megcsodálhattuk a templomtető szép ácsszerkezetét. Útban felfelé láthattuk az 56 mázsás Rákóczi-harangot is.
A Debreceni Nagytemlomban Beszterczey András lelkipásztor tájékoztatóját hallgatjuk
Majd “Isten háza és a menny kapuja” – „találkozás a Királynővel” címmel rendhagyó, nagytemplomi tárlatvezetésen vettünk részt. Beszterczey András lelkipásztor vezetésével.
Nagy szerencsénkre Csorba Gergő orgonaművész, a Nagytemplom kántorának orgona-bemutatóján vehettünk részt.
Csorba Gergő orgonaművész részletes bemutatóját hallgatjuk az orgona törtrénetéről és működéséről
A Debreceni Református Nagytemplom orgonájának története több évszázadra nyúlik vissza, azonban az eredeti hangszer már számtalan módosításon, javításon és fejlesztésen esett át a hosszú idő alatt. Az 1802-es tűzvész után az egyházközség Jacob Deutschmann, bécsi orgonakészítő mestert kérte fel, hogy készítse el a templom hangszerét, melyet 1838-ban adott át a gyülekezetnek. 1996-ban Sepsy Károly tervei alapján elkészülhetett az a monumentális orgona, melyet a hozzáértő művészek az ország legszebb hangú templomi hangszereként tartanak számon.
Debreceni programunk belvárosi sétával és a város nevezetes épületeinek megismerésével fejeződött be.
A Piac utcán az Aranybika szállót és a Csonkatemplomot is láthattuk
Késő este némi késéssel érkeztünk haza vonattal a Nyugati pályaudvarra.