A digitalizálás jelentőségéről
Fontos-e a digitalizálás a szakkönyvtárak, az orvosi könyvtárak számára? Fontosak-e még egyáltalán a szakkönyvtárak? Hogyan tudják a memóriaintézmények megtartani relevanciájukat az egyre gyorsabban haladó, egyre kevésbé hátratekintő világban? Az orvosok, állatorvosok egyre inkább az online adatbázisokat használják, könyvekből a legújabb, drága kiadásokat veszik kezükbe. A szakkönyvtárak olvasóforgalma csökken a fizikai terekben, az általuk előfizetett folyóiratcsomagok használatáról jó esetben statisztikákból értesülnek. Vajon érdemes a polcokon, raktárakban lévő köteteket digitalizálni?
Marton József Ernő
a BME OMIKK főigazgatója
Fordítsuk meg a kérdésfeltevést: mennyi értelme lehet a digitálisan nem elérhető tartalmakat őrizni? Nincs más választásunk, a szakmailag-történetileg fontos köteteket digitalizálnunk kell, és a digitalizált dokumentumokat pedig – a jogi és technikai lehetőségek figyelembevételével – elérhetővé kell tegyük olvasóink számára. A tudomány területén szerencsésebb a jogi helyzet, mint a könyvtárügyben általában: a kiadott folyóiratok, könyvek gyakorta nem piacképesek, vagy csak csekély nyereséget hoznak, a kiadó intézmény, a szerzők érdeke pedig a minél nagyobb nyilvánosság.
Tágabb tere lehet a nyílt hozzáférésnek. (Mahatma Gandhi könyvének, az Indian Home Rule-nak a címlapján ez olvasható: „No Rights Reserved”. A tudományos műveknél, ehhez hasonlóan, gyakran erősebb érdek az információ minél szélesebb körben való terjesztése az eladásból várható csekély haszonnál.)
Nem csupán az elérhetőség megkönnyítése miatt van szükség a digitalizációra. A teljes szövegű kereshetőség megteremtése, majd a géppel olvasható szövegek nyelvtechnológiai eszközökkel (mesterséges intelligenciával) való feldolgozhatósága is követelmény lett mára. A digitalizálás által teremtett további lehetőségekről is kerül még szó a továbbiakban.
A “Nem mindennapi digitalizálás” workshop a BME OMIKK-ban
Farkas István MKSZ elnöke
Digitalizálnunk kell, de hogyan? Erre a kérdésre kaphattunk választ 2024 szeptember 18.-án a BME OMIKK-ban megrendezett “Nem mindennapi digitalizálás” workshopon. Az MKE Műszaki Könyvtáros Szekció, az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiuma és a BME OMIKK által szervezett, a PEDRO Kft. szakmai támogatásával létrejött rendezvényen délelőtt előadásokat hallgathattak a résztvevők, délután pedig a házigazdák digitalizáló műhelyét, továbbá a Pedro Kft. által a bemutatóra biztosított berendezéseket mutatták be.
Elsőként az előadások között a házigazda BME-OMIKK digitalizációs tevékenységéről számolt be Marton József főigazgató. A digitalizálás céljainak, motivációinak felsorolásából a könyvtárak megtalálhatják a számukra fontos elemeket:
Könyvtárként: kulturális és tudományos örökség hosszú távú megőrzése; állományvédelem; online cédulakatalógus biztosítása.
Levéltárként: egyetemtörténeti dokumentumok megőrzése és e-használata; tanulmányi adatokról hatékony adatközlés.
Egyetemi gyűjteménykánt: oktatás támogatása; kutatás támogatása.
Országos műszaki gyűjteményként: katalógusok, kutatási jelentések elérhetővé tétele.
Bár a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején is történt már a műegyetemi könyvtárban alkalomszerű digitalizálás, 2020-ban került a szervezeti struktúrába a digitalizálási csoport, a digitalizáló műhely eszközparkja az pedig utóbbi négy évben teljesedett ki – ettől az időszaktól kezdve számolhatunk be üzemszerű digitalizálásról. A digitalizált dokumentumok olvasóközönség számára fogyasztható részét a BME repozitóriumában – a Műegyetemi Digitális Archivumban – olvashatjuk majd https://repozitorium.omikk.bme.hu/home
Frank J. Eppel a Zeutschel GMBH regional sales managere
Technikai aspektusból tárgyalta a digitalizálást a következő két előadás: Frank Epple (Zeutschel) és Louscha László (Pedro Kft.) előadásaiban a digitalizálás műszaki és fizikai alapjait ismertette.
Ki-ki tanulhat a saját kárán, és próbálkozhat egyszerű eszközökkel digitalizálni – akár a mobiltelefonnal, másológéppel, olcsó szkennerrel – de mekkora a különbség! A könyvtári digitalizálás kötelező eleme az optikai karakterfelismerés, ennek a hibaszázaléka pedig függ a papír síkba fektetésétől, az optika torzításától (illetve a lehetőleg eleve csekély torzítás szoftveres korrekciójától), a megvilágítástól… Ha nem akarunk évtizedenként újra digitalizálni (lássuk be, tömeges digitalizálás esetén az újradigitalizálás esélye kevés), eleve jól kell megcsinálni. A rendelkezésre állsó (drága) technikával már lehetséges olyan minőséget elérni, hogy újradigitalizálásra csak kivételes esetben legyen szükség.
Louscha László a Pedro Kft.
műszaki vezetője
Louscha László előadásában felvillantotta a mesterséges intelligencia (MI) lehetséges szerepét a digitalizálásban. Az előadás legizgalmasabb diái az időhiány miatt csak éppen felvillanhattak a vetítővásznon – a szerencsések az ebéd utáni bemutatón hallhattak további részleteket. Nem csupán a digitalizált kép és a karakterfelismert szöveg minőségének javításában lehet az MI-nak szerepe, de a digitalizált objektum leírásában, könyvtári feldolgozásában is.
(Az MI digitalizálási folyamaton kívüli, utólagos alkalmazásával foglalkozik jelenleg az Akadémiai Könyvtár és a Nyelvtudományi Kutatóközpont, és a Digitális Örökség Nemzeti Laboratórium is.)
Kukár Barnabás Manó az OSZK főosztályvezető helyettese
Az utolsó előadásban a legnagyobb hazai digitalizáló műhely, az OSZK Gyűjteménymegőrzési Főosztály szervezetét, berendezéseit, munkaszervezését és munkafolyamatait ismertette Kukár Manó.
Nincs még egy olyan hazai könyvtár, amelyik ilyen léptékben digitalizálhatna – az előadás mégis releváns a szakkönyvtárak számára, mivel az OSZK saját anyagának feldolgozásán túl kompetencia- és oktatási központként is működik.
Az itt elkészült digitális tartalmak egy része a közönség számára is látható és hallható(!) már: mint a térképek a Földabrosz-ban (https://foldabrosz.oszk.hu/), a barokk kották pedig a Haydneum – Magyar Régizenei Központ koncertjein.
Látogatás a BME OMIKK Digitalizáló Műhelyében
A délutáni szekcióban a Zeutschel OM MiniFiche mikrofiche szkenner, a digitalizáló eszközök árskálájának két végén elhelyezkedő OS Q1 (A1+) és OS C Advanced (A2+) planetáris asztali könyvszkennerek, az OS A (A2+) fotografikus asztali digitalizáló kerültek bemutatásra, a BME magnókazetta digitalizáló berendezésével együtt. Nem csupán működés közben tekinthettük meg a gépeket, de lehetőség volt a digitalizálást végző könyvtárosokkal, a Zeutschel és a Pedro munkatársaival beszélgetni is.
A workshop résztvevői a digitalizálási műhelyben
A könyvtárak digitalizálási szükségleteinek megoldására többféle különböző eszköz használatára lehet szükség. Ahol lehet, érdemes az eredeti dokumentumot digitalizálni, ugyanakkor a másolatok (mikrofilm, mikrofiche) szkennelésére is szükség lehet. A sor végére maradhatnak az szakkönyvtárak számára “egzotikus” információhordozók: hanghordozók, videokazetták, tárgyak.
Andrássy Ferenc a BME
digitalizálási szakembere
A könyvtár digitalizálási programjának megtervezésekor eldöntendő, hogy eszköz vásárlása a megoldás, vagy megfelelő eszközökkel és gyakorlattal rendelkező külső partner segítségét kell igénybe venni?
Az elmúlt évtizedben sok szó esett a közgyűjteményi digitalizálásról – de tényleges, az olvasóközönség számára is látható eredmény csak néhány intézményben keletkezett. Nem elegendő a digitalizálás, az anyagok megfelelő bemutatása, közzététele is szükséges. A rendezvény hozzájárult a professzionális digitalizáció népszerűsítéséhez, a szükséges háttérismeretek megszerzéséhez – érdemes lenne hasonló rendezvényt szervezni a digitális szolgáltató rendszerekről is!
A sikeres konferencia helyszíne a BME OMIKK Közösségi Termében
Holl András
MTA KIK
Holl Andrásnak a MOKSZ számára készült cikke az Orvosi Könyvtárak folyóirat 2024/3 számában fog megjelenni, amely nálunk is publikálásra kerül.
A fotókat Görög László gépészmérnök tagtársunk készítette