Beszámoló a Múzeumi és a Műszaki Könyvtáros Szekció programjáról

„Könyvtáraink most és a mesterséges intelligencia világában!” – A Múzeumi Szekció és Műszaki Könyvtáros Szekció közös szakmai programja az MKE 55. Vándorgyűlésén

A Múzeumi Szekcióés a Műszaki Könyvtáros Szekció közös szakmai programjára az 55. Vándorgyűlésére július 19-én pénteken került sor az SZTE JATIK 1. sz. előadótermében (Szeged, Ady tér 10.).

A Múzeumi Szekció és a Műszaki Könyvtáros Szekció közös programjának megnyitása

 

 

 

 

 

 

 

 

Programunk a „Könyvtáraink most és a mesterséges intelligencia világában!” címet kapta.

Levezető elnökeink Dr. Kreutzer Andrea, a Múzeumi Szekció titkára és Farkas István, a Műszaki Szekció elnöke voltak.

A megjelenteket Nagy Zoltán, az MKSZ tiszteletbeli elnöke köszöntötte és felhívta a nagy számban összegyűlt résztvevő figyelmét, hogy az MKSZ már több mint 55 éve változatlanul a műszaki információ-szolgáltatás élvonalában áll, amelyet a mostani programunk gazdagsága is bizonyít.

 

 

 

Ezt követően Dr. Nagy Gyula, az SZTE Klebelsberg Könyvtár főigazgatója üdvözölte a házigazdák nevében a két szekció hallgatóságát, akik megtöltötték a könyvtár nagyelőadótermét.

Szakmai előadásaink

Elsőként dr. Petruska Ferenc alezredes, tanszékvezető (Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszék) online módon kapcsolódott a Szekció munkájába. Előadása a Mesterséges intelligencia a gyakorlatban – kutatástámogatóknak és könyvtárosoknak címmel hangzott el. A hallgatóság megismerhette a mesterséges intelligencia lehetőségeit a kutatástámogatás területén, képet kapott gyakorlati alkalmazásának alapjairól. Szó esett az alapvető generatív MI stratégiákról, technikákról és fogalmakról, illetve elhangzott, hogyan használhatják a mindennapokban az MI által támogatott programokat. A könyvtári munkafolyamatokban és a kutatástámogatási feladatokban is segítségünkre lehet a mesterséges intelligencia. Forráskutatásban, feldolgozásban, fordításban, vagy éppen szövegalkotásban gyorsan és eredményesen dolgozhatunk az új technika használatával. Alezredes úr több nagyszerű alkalmazást is megmutatott, bátorítva a hallgatóságot az otthoni kipróbálásra. Éljünk bátran a technológia által nyújtott új lehetőségekkel! Ezeket a platformokat folyamatosan fejlesztik, így mi is részesei lehetünk a fejlődésnek. Reméljük, hogy a könyvtáros szakmára nézve nem jelent veszélyt az MI térhódítása, hanem új lehetőségeket nyit számunkra, hogy 21. századi kutatástámogatóként hatékonyabb, gyorsabb és színvonalasabb szolgáltatásokat tudjunk nyújtani használóinknak.

Ezután dr. Hubay Miklós Péter adjunktus (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem), humáninformatikus (Petőfi Irodalmi Múzeum) előadása következett MI-t tud adni a szemantikus technológia a könyvtárnak? – címmel. A könyvtárak és a könyvtárosok a hiteles, megbízható, ellenőrizhető tudás birtokosai voltak az elmúlt századokban – és minden bizonnyal a jövőben is azok maradnak. Akkor is, ha időről-időre saját munkafolyamataik, informatikai eszköztáruk felülvizsgálatával igyekeznek választ adni a jelen és a jövő kihívásaira. Az egyik ilyen fontos kihívás a bibliográfiai forrásleírás módszertanát, illetve az adatok tárolásának évtizedek óta alkalmazott gyakorlatát érinti. A továbblépés egyik lehetséges iránya a szemantikus adattárolási technológia, egyes értelmezések szerint a mesterséges intelligencia egyik “soft” megvalósulási formája. Az előadásban ezen állítás igazságtartalmának járt utána az előadó, s néhány egyszerű fogalom, csomópont megvilágításával, hazai, illetve nemzetközi példák segítségével hozta közelebb a könyvtári informatika és a katalogizálás jövőjét a pragmatikus beállítódású, a valóságot kedvelő kollégák számára. A jógyakorlatok és segédeszközök felvonultatásával mítoszokat rombolt le, túlzásokat igazított helyre, és az előadás végére az is megerősítést nyert, hogy a könyvtári katalogizálás és adattárolás jövője azok számára is érdekes és lelkesítő lehet, akiket nem hoznak lázba a nyers technikai részletek. Erre éppen az Ő előadása szolgált jó példával, mert ezt ez elvontnak számító témát a rekkenő melegben olyan életszerűen és humoros példákkal tudta vonzóvá tenni, hogy a zsúfolt teremben is fenn tudta tartani a hallhatóság figyelmét.

A sort Mészáros Tamás főosztályvezető (OSZK GyűjteménymegőrzésiFőosztály) folytatta Haydneum-projekt: feladatok és lehetőségek egy muzeális gyűjtemény digitalizálása során című előadásával.

A Haydneum Magyar Régizenei Központ Alapítvány a régizene értékeinek magyarországi támogatását, valamint a magyar vonatkozású barokk, bécsi klasszikus és kora romantikus repertoár (1630-1830) újrafelfedezését, megőrzését, terjesztését és népszerűsítését szolgáló intézmény. Célja, hogy kutatás, kottakiadás, képzés, koncertek és előadások szervezése révén segítse és népszerűsítse a magyarországi régizenejátszást.” Az OSZK és a Régizenei Központ együttműködésével kerül sor az Eszterházy – gyűjtemény feldolgozására, kéziratos kották restaurálására, digitalizálására és metaadatolására. Ezek a zenei művek jórészt sohasem kerültek bemutatásra. Az állapotfelmérés és állományvédelem biztosítása után fotózás útján történik maga a digitalizálás. A gyűjteménymegőrzés keretében egyrészt a fizikai dokumentumok megőrzésére kerül sor, másrészt a már digitalizált dokumentumok őrzése történik jelenleg dSpace program segítségével. A feldolgozott dokumentumok adatai nemzetközi adatbázisokba is bekerülnek.

Nem véletlen, hogy már a múlt évszázad 70 es éveiben az OSZK Különgyűjteményei közül szinte elsőként a Zeneműtár nemzetközileg is nagy érdeklődésre számot tartó Eszterházy gyűjtemény autográf kéziratos zeneműveinek kottái, amelyben nagy számban Haydn és Mozart művek találhatóak, kerültek az Állományvédelmi mikrofilmezési program élére.

Ezáltal nyílt meg a lehetősége a hazai és nagy nemzetközi kutatási igények kielégítésének. Ennek érdekében jelent meg nyomtatott formában is az OSZK Mikrofilmek címjegyzékei új sorozat. Zeneművek. 1. számú köteteként: Vegyes eredetű rezidenciális zenei kéziratok „Esterházy gyűjtemény”. Összeállította Nagy Zoltán. Zenei szaklektor: Kecskeméti István a Zeneműtár ov. Kiad:: OSZK.  Bp.1982.(angol, német, olasz és orosz resumével is).

Ezt követően Tóth István történész-muzeológus (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) Adalékok a szegedi fürdőzés és a higiénia történetéhez című helytörténeti előadását hallgathattuk meg.1686-ban szabadult fel Szeged az oszmán uralom alól, de Újszeged ekkor még az Oszmán Birodalomhoz tartozott. A csatornázás kezdeti lépései Vedres István mérnök nevéhez fűződtek. 1786-ban az Apponyi-birtokon indult el a csatornázás. 1806-tól városi földmérőt alkalmaztak a csatornázási munkák elősegítésére. Ekkoriban a fúrtkutak + pöcegödrök jellemezték a várost. 1840 és 53 között indult meg a szennyvízelvezetés és az utcák kövezése. 1848-49-ben Szeged lett az ország fővárosa. 1879-83 között született meg Lechner Lajos terve a tégla csatornák építéséről az1879-es nagy árvíz után. Szeged mindig szimbiózisban élt a Tiszával. Kezdetben habkővel és timsózással tisztították a Tisza vizét, és lajtos kocsik járták a várost, tisztább ivóvizet szolgáltatva, mint a fúrt kutak. 1836-ban vízemelő és víztisztító rendszer építését tervezték kavicsos rétegekkel, de 1863-ig kellett várni a vízvezeték kiépítésével. Ekkor Grahn Ede készítette el a vízvezetéki rendszer kiviteli tervét. Grahn a Maros-torok feletti Tisza-szakaszt jelölte meg víznyerő zónaként. 1904-ben épült meg a szegedi víztorony, s kezdődött meg a vízvezeték bekötése a házakba. A szegedi fürdőzés kezdetben a Tiszában történt. A Petrovics család hozta létre az Első köz- és gőzfürdőt 1843-ban. 1869-ben jött létre a Szegedi Részvényes Fürdő Társaság. Ezután 1896-ban nyitották meg az Anna-fürdőt. 1927-ben a fürdő közvetlen szomszédságában fúrták a 944 méteres talpmélységű Anna-kutat, amelyből az 52 fokos, emésztési panaszokat és a pajzsmirigy megbetegedéseit orvosló Anna-víz tört fel, amelyről a kút később a nevét kapta. A gyógyvizet bevezették a fürdőbe is, amelyet 1938-ban gyógyfürdői rangra emeltek, és amely azóta is rangos módon szolgálja Szeged város és környékének a fürdő és gyógyvíz igényeit. Maga az Anna fürdő épülete a város egyik legismertebb szimbólumává is vált.

Hajdu Zsófia Edit (Pre-Con Restaurátor Kft. Bp.) „Pincétől a padlásig!” Muzeális gyűjtemények helytelen tárolásának a következményei című előadásával folytatódott a szekció munkája. Edit drámai képeken mutatta meg, mit csinál a víz az anyagokkal. A károsodott anyagok kezelése történhet egyedi restaurálással vagy tömeges kezeléssel. A tárolási körülmények káros hatása megmutatkozik pincétől a padlásig. A pincében a szennyezés történhet korom, salak, építési törmelék, patkány, egér vagy rovarok által. Károkat okozhat a falromlás, vízbetörés, magas páratartalom is, amelyek következtében penészfertőződés alakulhat ki. A restaurálás mindig a feltárással kezdődik. A megmentendő állomány védelme mellett selejtezésre is szükség van. Gondok adódhatnak új építésű raktárak esetén is. Ezeket a problémákat minimális állományvédelemmel előzhetjük meg. A károsodott dokumentumokat minél előbb menteni kell, akkor is, ha nincs pénz a restaurálásra.

A Szekció munkája a Pedro Kft. A digitalizálás jobb és ballépései, avagy a mesterséges intelligencia kiszolgálása című előadásával zárult. A nagyon érdekes bevezető előadást a Pedro Kft műszaki vezető szakmérnöke, Louscha László tartotta, aki szakmai példákkal bizonyította, hogy mely területeken lehet hasznosítani az állományvédelmi digitalizálás és a művek megőrzését szolgálva a mesterséges intelligencia előnyeit. A szkennelt, fotózott, beérkezett képek különböző eljárásokon mennek keresztül. Változhat a fájlformátum, a méret, a tartalom. Kérdés, hogy visszaállíthatók-e ezek a fájlok, esetleg veszteséges-e a tömörítés. Az MI előnye olyan rendszerek és részletek felismerése, ami az embernek nem magától értetődő. A lehető legjobb minőségű képre van szükség, amit valamilyen szabályrendszerben dolgoz fel az MI. A képjavítás legfontosabb alkalmazása a hírszerzés és az orvosi képalkotás területén történik. A képjavítás hosszabb múltra tekint vissza, már a 60-as években is alkalmazták. Manapság már grafikai szoftverekkel módosítják a képet. Ezekben a szoftverekben ún. filterstack-eket, sablonokat, makrókat lehet tárolni. Bizonyos műveletek adaptívan, a képtartalom analízise alapján hajthatók végre. A lényeg az elsődleges forráskép megváltoztatása a digitális példányon. A technikai metaadatok a digitális állományok részei (a kép mérete, színmélysége, a szoftver, amivel készült stb.).

 

A programozás során leírjuk azokat a lépéseket, amivel a problémát meg akarjuk oldani. Az adaton a program módosít, és a számítógép létrehozza az új, feldolgozott adatot. A mesterséges intelligencia az adatot és az új, feldogozott adatot referenciának tekintve létrehozza a programot, emberi beavatkozás nélkül. A gépi tanulás lényege, hogy szabályokat találjon a meglevő példák alapján. A mintakövetéshez adatokra van szükség, amelyekből a gép a szabályokat automatikusan hozza létre. Az MI képjavítás célja a tartalom és a szöveg felismerése. Fontos az eredmény figyelése és szükség szerinti korrekciója. A minták számának növelésével javul az automatizmus, de ellentmondásos bemeneti adatok esetén a gép is tévedhet, és ilyenkor a hiba sokszorozódik.

Sípos István a Softlink Central Europe cég képviseletében elmondta, hogy nem elegendő a digitalizálás során keletkezett anyag tárolásáról gondoskodni, biztosítani kell a szolgáltatást is. A Softlink a speciális, oktatási, kormányzati és vállalati információs központok és könyvtárak számára készült tudás-, tartalom- és könyvtárkezelő rendszerekre, valamint kéréskezelő rendszerekre specializálódott. A Softlink emellett digitális eszközkezelő és eszközkövetési és kölcsönzési rendszereket is kínál a magyar könyvtárak számára. A digitalizálás során keletkezett dokumentumok sokféle módon tárolhatók és szolgáltathatók. Bizonyos esetekben a dokumentumok nem elérhetők. Más esetekben csak a cím vagy az előnézet, azaz megadott számú oldal olvasható. Máskor a teljes szöveg olvasható, de nem letölthető a fájl. Illetve bizonyos esetekben korlátozás nélkül megtekinthető és letölthető a fájl. A hozzáférés különféle módokon állítható be. A program nemcsak a már tárolt fájlok elérését, hanem új fájlok feltöltését is lehetővé teszi. Az MI elemzi a dokumentumot és javaslatot tesz az adatmezők kitöltésére. A javaslatok a mezők mellett jelennek meg, a felhasználó elfogadhatja vagy elutasíthatja azokat. Korábban a könyvtáros ellenőrzése után vált elérhetővé a feltöltött dokumentum.

A szakmai program keretében szellemi totó-t rendeztünk, mindazok, akik eljöttek és részt vettek az előadásokon, értékes jutalomtárgyakat nyerhettek! A totó-játék kérdései szorosan kapcsolódtak az elhangzott előadások tartalmához. Eredményhirdetés a szekcióülés végén történt!

A délelőtti program összefoglalóval és zárszóval fejeződött be.

Délutáni programunk a Tiszai hajóút

Délutáni program volt  a Múzeumi és a műszaki szekció „VÍZEN JÁRÁS” című hajós sétaútja a Tiszán az MKE 55. Vándorgyűlésén Szegeden.

A hajókirándulásra 2024. július 19-én du. 14.30 és 16.00 között került sor a szekcióink közös délutáni programjának keretében.

Aki az MKSZ vándorgyűlési programjait évek óta figyelemmel kíséri, ismerheti, hogy ahol csak lehetőségünk van, szeretjük az amúgy „száraz” előadásokat „Vízen járva” élményekben gazdaggá és érdekessé tenni azáltal, hogy egy-egy nagy tavi vagy folyami hajóra szállva ismerkedjünk meg egy oda vágó műszaki és egyben muzeális vonatkozású előadásunk témájával és így be is barangolhatjuk az adott táj és város – jelesül most Szeged – emlékeit. Új élményekkel gazdagodtunk, ahogy a nagy költő mondja: „És az öreg Tisza felett az örök élet csillaga remeg”.

Az ún. „Vízen járás” egészen a 20. század elejéig természetes közlekedési lehetőség volt a szegediek számára. Manapság már a hajózás és a vízi élet nem elsősorban a napi utazási cselekmények közé tartozik, de örvendetes tény, hogy a hosszabb-rövidebb sétahajózások, kirándulások során megismerhetjük a Tisza sajátosságait és szépségeit, a vízi világot. Szeged különleges városképét is megtekintettük a hajóutunk alatt, és a Maros torkolatáig eljutva képet alkottunk az ún. Boszorkánysziget mesebeli világának rejtelmeiről is.

A közel másfél órás sétahajózásunk során Tóth István muzeológus kolléga, folytatva a délelőtti előadását a Szeged város fürdőzési kultúrájának a történetéről, számos érdekességre is felhívta a részvevők figyelmét. Elmondta, hol milyen fejlesztéseket hajtottak végre a Tisza mindkét partján az elmúlt 200 év során. Kitért a jele korra is, itt található a Tiszán a nevezetes Maty-ér, a Nemzeti Kajak-kenu és Evezős Olimpiai Központ, ahonnan pár nap múlva indulnak az olimpikonjaink Párizsba, hogy újabb aranyérmekkel gazdagíthassák az eddigi dicsőség listáinkat.

Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy az a közel 40 részvevő, akik között több határainkon túlról érkezett könyvtárost is köszönthettünk, azon szerencsések közé tartozott, akik sok új és érdekes ismerettel lettek gazdagabbak, nem beszélve arról, hogy a 36-38 fokos melegben a tiszai szellős úton hűsölhettek.

Kitüntetéseink

Egy jelentős és szép eseményre is sor került az MKSZ programja  keretében, amelynek során itt is megünepeltük, hogy a szervezetünk felterjesztésére titkárunk Prokné Palik Mária a kiemelkedő életművek és nagy ívű könyvtáros  életpályák  díjazásaként az MKE Emlékérem kitüntetésben részesült ez évben amelyet ünnepélyes  kerete között  vehetett át. Emellett a plenáris ülésen az MKE elnöke Gerencsér Judit ismertette, hogy Nagy Zoltán tiszteletbeli elnökünk részesült 2024-ben a Füzéky István életmű díjban.

Köszönjük a Múzeumi és a Műszaki Szekció vezetősége nevében programunk valamennyi előadójának a munkáját, akik felejthetetlenné tették szekcióprogramunkat.

Jövőre Debrecenben találkozunk!

Prokné Palik Mária, az MKSZ titkára