Gyűrődések
Mák Ferenc
Ezévben ismét résztvehettem az Országos Széchényi Könyvtár és az MKE Műszaki Könyvtáros Szekciója által minden évben megszervezett a Kárpát-medencében fellelhető magyar emlékek ujrafelfedezését célzó utazások idei, ezúttal Galiciát meglátogató túráján.
Az útikönyvek – nem kis meglepetésemre – a reneszánsz gyöngyszemének nevezik Tarnów városát, holott a művészettörténeti sztereotípia szerint az élet szépségének imádatára, kincseinek és adományainak élvezetére alapozó bölcselet nyomán született építészeti és művészeti remeklések nem terjednek túl a Kárpátok karéján. Igaz egy másik útikönyv szerint Tarnównál, Dél-Lengyelország e nemes ékkövénél a Szent-Mihály heggyel kezdődik a Kárpátok hegyvonulata, és zárja körül a magyarság ősi szálláshelyét. Mindenesetre a legmagyarabbnak tartott lengyel város bőségesen szórja csodáit az utazó elé. Székesegyháza egyik remeke a reneszánsz építészetnek, a szentélyében található Madonna-szobor pedig egyike a legszebb reneszánsz női alakoknak Európában. Óvárosa fegyelmezetten zárt utcáinak lakóházai az egykori gazdag kereskedők kellően pallérozott ízléséről árulkodnak, a városháza monumentális épülete pedig Firenze valamelyik főterén is méltóságot sugározna. Tarnów városa összességében is maga az emberi élet csodája. Mint ahogyan a lengyel nép is az évszázadok során megalkotta a maga csodálatosan szép, fegyelmezett és magabiztos valóságát. Ahogyan szerte Galíciában a tarnówi, a przemysli, vagy limanovkai ember estefelé hazamenet közben a megszokott templomában a jól végzett munka örömére hálát ad teremtőjének, az mindennél ékesebben árulkodik a lengyel nép lelkületéről.
Dél-Lengyelországban különösen szép pasztell-színei vannak az ősznek: a hihetetlennek tűnő tágasságban semmi sem elnagyolt, semmi sem pazarló, semmi sem szertelen, a táj minden kis domborulatában az örökkévalóság részlete rejlik. Mintha a mennyboltozat alatt mindig ünnepet ülnének, amelyet halk csembalózene kísér. Pedig Bem apó városában akár harci kürtszó is köszönthetné az embert – emlékeztetve őt arra a nagy háborúra, amelynek egyik hőse éppen Tarnów városának nagy szülöttje volt. Bem tábornok az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc egyik legendás alakja a vesztes háború után Törökországba menekült, s Aleppoban halt meg 1850. december 10-én. Hamvait 1929-ben szállították haza, mauzóleuma ma ott lebeg ég és föld között a város egyik parkjában, szobra pedig ott áll a város egyik templomának árnyékában, nem messze a Petőfi emlékműtől, ahová viszont a Sepsiszentgyörgy városa által adományozott székely kapun át vezet az út. Tarnów belvárosának ebben a szegletében tapinthatóan jelen van a magyar történelem. Ezzel azonban korántsem ért véget a meglepetések sora.
Kedves vendéglátónk a vasútállomás csodálatosan felújított épületéhez vezeti az Országos Széchényi Könyvtár kiránduló csapatát, ahol annak hatalmas várótermében elsőként tekinthetjük meg a még meg sem nyitott kiállítást, amelyen a lengyel Jan Styka által Vágó Pál és Spányi Béla közreműködésével festett, egykor monumentális Erdélyi Körkép megmaradt részletei láthatók. A Feszty Árpád A magyarok bejövetele című művéhez fogható műremeket a szabadságharc 50. évfordulóján, 1898 márciusában mutatták be a magyar fővárosban, hogy azután valami végzetes tévedések hosszú sorozatának következtében 1907 után feldarabolt részleteiben merüljön a feledésbe. A lelkiismeretes lengyel muzeológusok és művészettörténészek évtizedes munkájának köszönhetően ma 36 részlete ismert, de nem múlik el esztendő, hogy valahol a múzeumok mélyén újabb elemére ne bukkannának. Az Erdélyi Körkép a Bem József vezette honvédsereg 1849. március 11-én Nagyszebenért vívott háborújának eseményeit ábrázolja hatalmas, 120×15 méteres felületen, részleteiben némileg eszményítve a hősies küzdelmet. A körkép középpontjában Petőfi Sándor lovas alakja látható, amint lelkesen üdvözli az éppen megérkező Bem tábornokot, holott a költő nem is volt jelen a nevezetes ütközetben. A közönség azonban fél évszázad múltán, így akart emlékezni a dicsőséges ütközetre, Budapesten a korabeli plakátok Bem–Petőfi címmel hirdették az eseményt, hozzátéve: Körkép az 1848–49-iki szabadságharczból. A két fő alakról sokszorosított, színes levelezőlapok is készültek, melyek a millennium éveiben országszerte igen kedveltek voltak. Lovon vágtató huszárok, sebesült honvédek, fegyverszállító ökrös fogatok, székely zenészek csoportja látható a kiállított képeken, háttérben a márciusban még hótakaró fedte hegycsúcsokkal – mára ennyi maradt a hatalmas Erdélyi Körképből. És megmaradt az a sejtelme csoda, amely Bem József és Petőfi Sándor alakját a lengyel és a magyar történelmi emlékezetben belengi; ma is építi és őrzi. Október 6-án ezt is érdemes számba venni.
Lengyelországi utam során meggyőződhettem róla: a lengyel nép mélységes szeretettel zárta szívébe történelmével együtt az egész magyar népet. Mint ahogyan az is követendő példaként szolgál, ahogyan a lengyel nép a saját múltját és az általa teremtett értékeket őrzi és becsüli.
(Magyar Szó, 2017. október 19.)
Mák Ferenc
Mák Ferenc további cikkei a túrához kapcsolódóan
Mák Ferenc: Huszársirató
(Magyar Szó, 2017. október 23.)
Mák Ferenc: Lengyel mezőkön, békés emlékezésben
(Magyar Szó, 2017. október 30.)
Mák Ferenc: Gyóni Géza Fájdalma
(Magyar Szó, 2017. november 6. )
Mák Ferenc: Pásztor Ferenc levele Galíciából
(Magyar Szó 2017. november 13.)