UJDONSÁGOK
társaink beszámolóival bővítve
és

a Dél_Lengyelország_2017_CD
Luca napi vetített képanyag letölthetően

Lásd a szöveg végén!

 

Beszámoló a Barangolás a Felvidéken és
az I. Világháború s emlékhelyeken Dél Lengyelországban

Ahogy azt már az MKSZ által szervezett szakmai utazásunkról készített előzetes tájékoztató és Felhívás című anyagunkban is közzé tettük, idén szervezetünk egy nagyszabású terv befejező szakaszának megvalósítására vállalkozott.

Már 2011 ben bejártuk az I. Világháború  déli frontjainak magyar  emlékhelyeit Szlovéniában Kobarit azaz Caporetto és Olaszországban Doberdó és Isonzó  pusztító csatáinak  monumentális temetőit . Majd többek között Vizintiniben  leróttuk kegyeletünket az ott örök álmukat alvó  magyar katonáink emlékét őrző kápolnánál is, Ezért aztán úgy gondoltuk, hogy tartozunk azzal, hogy elmenjünk Przemyslbe és környékére az Északi és Észak-keleti front nevezetes erődrendszeréhez is, ahol több ezer magyar katona földi maradványai nyugszanak a  több tízezer ott elesett más nemzetiségű hősi halottak között.

Tervünk megvalósítása hosszú és alapos előkészítő munkát igényelt, amelyben jelentős szerepet játszott, hogy tavaly páran részt vehettünk a Múzeumi Könyvtáros Szekció és a Magyar Múzeumi Történész Társulat által közösen szervezett e területeket bejáró kiránduláson, ahol a HTM azaz Hadtörténeti Múzeum két kiváló munkatársa Kreutzer Andrea és Szoleczky Emese vezetésével és szakmai tájékoztatásával járhattuk be elsőként e tájakat. Erről a honlapunkon Tolnai György kollégánk és tagtársunkkal közösen be is számoltunk.(Ld.: www.mke.info.hu/muszaki. egy önálló cikkben

A  mostani utunkhoz is  sok szakmai segítséget és tájékoztató, könyveket, szakanyagokat elsősorban Kreutzer Andreától a HTM Könyvtárának vezetőjétől, továbbá Bazsóné Megyes Kláritól az MKE most leköszönt Tanácsa elnökétől, aki az Érdi Lengyel –Magyar Baráti Társaság elnöke  kaptunk amelyért a mintegy 50 főt kitevő résztvevőink nevében külön is köszönetet mondunk.

Utazásunkra 2017, október 5 és 8 között került sor, ahogy a 2011 évi utazásunk címében is  megfogalmaztuk a Nagy Háború emléke ma is él és élni is fog, miután szinte nincs olyan magyar család az egész Kárpát medencében ahol ne lett volna egy vagy sok esetben több hősi halott, akikért a harangok máig is  szólnak.

Amint  a 2011 évi utunk alkalmából most is a hirtelen jött viharok, felhőszakadások majd szélvihar kergette vakító napsütés és szivárványok váltakozása kísérte végig szakmai utazásunkat, amelynek első állomása a mai Szlovákiához tartozó Felvidéken a Töketerebes város közelében lévő Takcsány volt.

TAKCSÁNY ( Stakcin)

Ebben a szlovákiai kisvárosban hozták létre eredetileg még 1914-15 ben a háború alatt  azt az I.Világháborús katonai temetőt, amelyet később fel akartak ugyan számolni, de ez nem történt meg, így mára  igen szépen rendezett és karbantartott hősi halottak temetője teszi fontossá ezt az emlékhelyet.

Már itt megmutatkozott, hogy utazásunk szinte megvalósíthatatlan lett volna kiváló régi utastársunk Tóvári József barátunk – Franta Teri tagtársnőnk párja – nélkül, aki Krakkó mellett is él s  kiváló lengyel nyelvi tudásával s aktív közreműködésével végig segítette utunkat.

Miután a nagy temetőt szinte sehol nem jelzi útmutató tábla ezt keresgetvén Tóvári Jóskával mentünk be Takcsány községházájába, ahol a polgármester helyettes igen szívélyesen sietett a segítségünkre, hozott magával tájékozató anyagokat és el is kísért minket a városkában lévő temetőbe, ahol 2009 óta nagyszabású megőrzési munkálatok indultak be és 2013-ra a község polgármestere teljesen felújítatta és önkéntesekkel fel is táratta a sírokat.  Ennek nyomán ma már 495 “K und K”-katona nevét ismerhetjük, akiknek zöme magyar hősi halott volt, ahogy névtáblák is mutatják Szép példája az újabbkori hadtörténészi kutatásoknak és eredményeknek. Kár, hogy magyar nyelvű tájékoztató szöveg nem olvasható az egyébként színvonalas a temetőt helyrajzzal és korabeli fényképekkel is bemutató táblázaton.

PRZEMYSL

Október 5-én késő este érkeztünk meg Przemysl városába s elfoglaltuk a San folyó partjánál lévő Pod Bialym Orlem nevű szállodában a szobáikat, ahol két éjszakát töltöttünk el családias fogadtatással és ahol reggelire és vacsorára is igen jó házi kosztot kaptunk.

Az szemerkélő esőben is egy szép sétát tettünk késő este érintve sok templomait és várat erődtornyokat magába foglaló város főterét is.

Másnap reggel már várt ránk a helyi hivatásos idegenvezetőnk Krzysztof Stadnik, korábbi műszaki katonatiszt hadtörténész, aki nagy és alapos tudásával elsőként magát a várost mutatta be nekünk egy séta keretében.

A séta  során eljutottunk a 18 nagy templom között a Keresztelő Sz. Jánosról elnevezett Katedrálishoz, a szinte a Ferences  rend alapítása óta működő obszerváns ferences templomhoz.

Végigsétáltunk a Rynek azaz a főtértől a legrégebbi városrészhez vezető Sanockiegó utcán is.

.

.

.

.

.

.

.

.

A sok reneszánsz és barokk épülettel és várával leginkább Eger városát juttatja az eszünkbe Przemysl óvárosa.

.

.

Przemysl erődrendszere

.Ezt követően megindultunk eredeti célkitűzésünk az erődök meglátogatás a felé, amely 12 páncélkupolás külső és 19 a  belső gyűrűn elhelyzkedő védműből áll. ezek több mint 200 000 katona befogadására voltak felkészítve az eredeti tervek szerint.

Borek erőd

Ezek közül elsőként a XV. Számú tüzérségi erődöt a Borek erődöt látogattuk meg, amely során tanulmányozhattuk a megmaradt hatalmas aknavető állásokat és az azokat védő sáncokat is.
Az ágyúzásokat rejtő lemélyített alagutak minden szem előtt rejtve maradtak az ellenség számára. Ezért az orosz hadtestek gyalogsági egységeinek rohamai ellenére is meg tudták védeni éveken át az erődöt. Ennek ára azonban a katonai adatok szerint a  négy  háborús év alatt közel 450 ezer katona halála volt. A fő erőt az erődben a magyar egységek képezték, ezért ennek emléket állító márványtábla előtt helyeztük el mi is a kegyeletet kifejező koszorúnkat.

Salis Soglio  főerőd

Másodikként  a  I. számú, nevezetes s talán az egyedüli,  épített védő erődként  jó állapotban fennmaradt  Salis Soglio erődöt látogattuk meg. Itt szakavatott – katonai szakértelemmel rendelkező – vezető,  Salis Soglio  főerőd barátunk mutatta be az erődöt, annak földfelszíni és földalatti építményeit. Érzékeltette azokat a kegyetlen viszonyokat is, amelyek között  éltek itt a tisztek és a sorkatonák. Láttuk a  legénységi és tiszti szállásokat, amelyek  kőből ás téglából építve, mint több emeletes mementók őrzik az I. Világháború megrázó emlékeit.

Itt juthattak eszünkbe az ott élt Gyóni Géza máig is meghatározó emlékezetes Csak egy éjszakára… című versének egyes sorai:

Csak egy éjszakára küldjétek el őket,
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára…
Akik fenn hirdetik, hogy nem felejtünk.
Mikor a halálgép muzsikál felettünk,
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek…

A  Hősök emlékműve és a Magyar Hősök Katonai Temetője Przemyslben

Ezt követően fel vitt minket a város feletti un temető hegyre ahol a sok ezer halottat őríznek a temetők. A Tatár-hegy tetején  a városból is jól látható hatalmas kereszt őrzi Przemysl hősi védőinek emlékét.

Vezetőnk ezután elvitt a ritkán látogatott, túristák előtt kevéssé ismert temetőbe,  Magyar Hősök Katonai Temetőjébe.

Itt helyeztük el emlékezésünket kifejező koszorúnkat és kötöttünk nemzeti szinű szalagot a vaskereszt lábára.

A hadi eseményktől az ott a hegytetőn felállított s minden nemzet hősi halottait gyászoló emléknél vettünk búcsut megköszönve az emlitett kiváló igenen vezetőnk és Tóvári Józsinak a megfeszített egész napos erőltetett munkáját.

Esti sétánk Przemyslben

A szállodánkba visszaérésünket követően délután a San túl partján lévő városrészben tettünk sétát, majd napközben a kőrestaurátorok munkája miatt zárva tartott ferences templomba este felé betérve néztük végig és hallgathattuk meg a lengyel kis-diákok aktív szereplését és az első áldozásra való felkészülésüket.
Igen szembe tűnő volt, hogy akárhova is mentünk a templomokban hétköznap is rengetegen  látogatják folyamatosan és buzgó vidám élet folyik szinte mindegyikben.

Másnap reggel elbúcsuzva az erődöktől s Przemysl szép romantikus városától a San folyó mellett folytattuk utunkat.

.JAROSZLÁW

Következő állomásunk Jaroszláv volt, amely a magyar történelemben is ismert lengyel város.

Több évig élt itt II. Rákóczi Ferenc fejedelemünk, akiben a szabadságharc hazai leverése után hosszú ideig élt a remény.  Az újra kezdésben bízva itt került sor Rákóczi fejedelem s Nagy Péter orosz cár valamint az Ágost lengyel király találkozójára is 1711-ben az un Orsetti házban.

Rákoczi fejedelemnek a környéken Wysockoban jelentős birtokai voltak s itt is élt Bercsényi Miklós gróffal és  igen sok menekült társával  együtt.

Megemlékezésünket az Orsetti házon  nemzeti színű szalagunk felkötésével fejeztük ki.

Igyekeznünk kellett, hogy a levelezésünkben megállapodott időre  megérkezzünk egy túrista-látványosságnak számító lengyel kastélyba, amely gazdagságával és látogatottságával egyaránt vetekszik Európa nagy kastélyaival is.

LANCUT

 Utunk következő állomása a Lancut városkában található a  világhírű Potocky kastély volt.

Kissé a francia nagy kastélyokra emlékeztető épületegyüttes és mintegy 60 hektáros park, a közel száz teremből álló kastélya szobáival a lengyel barokk építészet s az európai bútorművesség legjelesebb alkotásait foglalja magában.

Külön építészeti érdekességet képvisel és helyezkednek el az Oranzeria (un Téli kert) jón oszlopos, timpanonos, földszintes épülete. Az egzotikus növények és állatok gyűjteménye ma is működik, a kis állatok ott hancúroznak a görög és római szobormásolatok szép darabjai között.

A másik felejthetetlen épületegyüttesben a világ egyik legnagyobb kocsi és hintó múzeumát helyezték el a  korább fedett lovardában és grófi istállókban.

TARNOW

Délután megérkezetünk Tarnow városába Bem Józsefnek a magyar szabadságharc egyik nagy hősének szülőhelyére. Itt is nagy szerencsénk volt, mert az ott működő Tarnovi Magyar Lengyel Baráti Egyesület képviseletében e szervezet alelnöke Andzrej Szpunar, aki  egyben a Tarnow Város Múzeumának igazgatója is, fogadott és kalauzolt  minket.

Már a megérkezésünkkor meghívta csoportunk tagjait  az éppen ekkor a Tarnowban a Vasútállomás-Pályaudvari szép vasszerkesztésű épületében megrendezés alatt lévő, s már Magyarországon is ismert un. “Petőfi körkép” még fellehető részeit bemutató kiállításra. A monumentális műről külön cikkben fogunk beszámolni, mert annyira páratlan értékeket képvisel s a magyar történelemnek egy jeles szakaszát mutatja be.

Ezt követően együtt az múzeumigazgató úrral városi körutazásra indultunk.

Megkoszorúztuk Bem József síremlékét, amely egy tó felett épített a magasban négy oszlopon nyugodó szarkofágban helyezkedik el, ott találhatóak a hamvai,  miután élete végén áttért a muszlim hitre.

.

 

.

.

.

.

.

A továbbiakban aztán gyalog sétában tekintettük meg a város nevezetes épületeit, a városházát, a katedrálist és külön elzarándokoltunk Bem József szülőházának helyéhez is itt is fel közöttük a magunkkal hozott nemzeti színű szalagokat.

Késő estére tértünk vissza a  Tarnowia nevű szállodánkba, ahol a vendéglátóinkkal együtt elköltöttünk egy szép baráti vacsorát  koccintva a múlhatatlanul élő lengyel- magyar barátságra. Megköszöntük a múzeum-igazgató úrnak a meleg baráti fogadtatását és szakmai vezetését a városban ,amely igen mély nyomokat hagyott bennünk.

Másnap vasárnap kora reggel indultunk elhagyva Tarnow kedves városát, hogy 9 órára a Bochniai Sóbányához éjünk, amely Lengyelország legrégebben működő sóbányája. A bánya történetével egy kiadós, három órás szakvezetés keretében ismerkedhettünk meg .

BOCHNIA

 Leszállva 8 fős lifteken mintegy 300 méter mélységbe  ott kis elektromos csilléken tettünk meg több kilométernyi utat, amelynek során láthattuk a földalatti tárnákat, a szállítás eszközeit. Majd két „sóbányász” idegenvezetőnkkel együtt gyalogosan jöttünk vissza, közben  meg–meg  álltunk egy-egy csodálatos teremben. Itt minden sóból áll: a falak, a szobrok és a termek is.

A földalatti templomban  ismerkedtünk meg a Kinga magyar királylány mesés történetével, aki eljött ide és férjhez ment a lengyel királyhoz. A lengyel gyerekek által is ismert monda szerint bedobta a gyűrűjét egy mély kútba, hogy szerencsét is hozzon új választott hazájának. Bochniába érve a megtalált gyűrűje révén fedezte fel a sóbányát.

Ahova a gyűrű mutatott a földön, ott az Ő kérésére kezdték meg a bányászkodást, amely attól fogva a mai napig is tart.   sok sót és szerencsét hozva környék lakosságának, melyért ma is hálás szívvel gondolnak a hajdani magyar királylányra.

Maga az ipar-történeti bemutató nekünk, műszaki könyvtárosoknak igazán sok új ismeretet  nyújtó  érdekes tanulmány volt. Ebben sokat segített Tóvári Józsi barátunk, aki  magyarul tolmácsolta a bemutató szakmai szövegeit és a bányával kapcsolatos gazdag mondai elemeket is.

A mélyből a magasba emelkedve hagytuk el e szép sóvárost és mentünk el utolsó állomáshelyünkre.

LIMANOVA

Limanova  a nevezetes győztes és magyar katonai sikert hozó áttörés színhelye.

Itt még szebben és szemléletesebben jelenik meg lengyel  barátaink nagyon szép, szeretetteljes komoly támogatása, amellyel megmutatják, hogy milyen  jó szívvel és szeretettel őrzik és ápolják a magyar katonák földi maradványait .

A  csata magyar hőseinek akiket   Muhr Othmar vezetett győzelemre, külön felállított síremlékéhez mi magunk is az egykori katonák útjait követve gyalogosan jutottunk el az eső-áztatta domboldalakon feljutva. Miután az autóbuszunk egy téves információ miatt egy zsákutcában megállt s onnan már mi csak így tudtunk feljutni, hogy  elhelyezzük a koszorúinkat és magunkkal hozott nemzeti szalagjainkat a nevezetes győztes áttörésnél.

Jellemző, hogy most is friss virágok voltak a sárvári Batthányi grófról elnevezett huszárezred katonáinak sírjain. Akiknek köszönhetően sok-sok lengyel család tagjai menekültek meg s élhették túl a háború borzalmait.

Hazafelé

A hosszú hazafelé vezető úton volt időnk felidézni az oda került írók, művészek emlékező sorait is, hogy az egész utazásunk egy éltre szóló élmény maradhasson.

Meghallgattuk Krasznainé Enikő: Gyóni Gézáról  szóló családi hátterű szép megemlékezését, ami jól egészített ki a körünkben elsőként eljött Nagy Géza visszamleékezését édesapjáról, aki hazatérhetett erről a hadszintérről. (Nagy Géza: Édesapám szerencsés volt…

Bár a gyalogtúra miatt csak este későn 11 órára érkeztünk meg a Blaha Lujza térre, de mindenki gazdag élményekkel  indulhatott haza, olyanok is, mint a többek között a BudapestiTörténeti Múzeum munkatársai, akik jó páran most először utaztak velünk.

Abban a szerencsében lehetett nekik is részük, hogy egy nagy a Kárpát medence magyar emlékeit felfedező sorozatunk utolsó útjánnak még részesei lehettek.

Köszönjük mindenkinek, akik itthon is az előkészítésben részt vettek a szervezetünk részéről is, így Fazekas Gáborné Jutkának, Antal Ellinek, Várady Évának, Tolnai Gyurinak és a már a cikkben említetteknek, amint az elmúlt közel másfél évtizedben úgy most is együtt lehettünk, velem mint ezen utak megszervezőjével bizonyára  utoljára.

Jó volt sok jó emberrel jól együttműködni hosszú éveken át.  Köszönet érte  mindenkinek.

Nagy Zoltán MKSZ elnök

Meghívó és utiprogram

.

.

A Luca napon vetített képanyag ….. ÚJ!

A mintegy 300 képes képből álló összeállítás szerzői:
Antal Elli, Antal Lajos, Nagy Zoltán, Krasznai Mihályné és
Tolnai György.

letölthető innét:
Dél_Lengyelország_2017_CD.zip           

 

Utunk kapcsán írott cikkek

Mák Ferenc cikkei a Magyar Szó-ban

Mák Ferenc: A magyar szabadságharc lengyel emlékezete
(Magyar Szó, 2017. október 19.)

Mák Ferenc: Huszársirató
(Magyar Szó, 2017. október 23.)

Mák Ferenc: Lengyel mezőkön, békés emlékezésben
(Magyar Szó, 2017. október 30.)

Mák Ferenc: Gyóni Géza Fájdalma                                                                                              ÚJ!
(Magyar Szó, 2017. november 6. )

Mák Ferenc: Pásztor Ferenc levele Galíciából                                                                           ÚJ!
(Magyar Szó 2017. november 13.)

 

Utunkhoz kapcsolódó további írások és képek

Krasznainé Enikő: Gyóni Géza
Gyóni Géza: Csak egy éjszakára – vers
Gyóni Géza szép szobra Sopronban (foto Tolnai)

 

Nagy Géza: Édesapám szerencsés volt…                        ÚJ!

 

Ajánlott olvasnivalók –   Nézd meg ezt is!

MKE korábbi tanulmányútja 2016-ból
Emlékhelyek a Hadak Útján – utibeszámoló (2016)

Cikkek a  nagyhaboru.blog.hu -ról
nagyhaboru.blog.hu/…lengyel_magyar_ket_jo_barat_egyutt_harcol_s_issza_borat

Szörnyű istenítélet – a Bruszilov offenzíva kezdete
„Lengyel, magyar – két jó barát”  Limanowai utibeszámoló
Történettudományi elméletek az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáról