EMLÉKHELYEK A HADAK ÚTJÁN – utibeszámoló

 Beszámoló az EMLÉKHELYEK A HADAK ÚTJÁN… nevű
az I. Világháború  felvidéken és dél-Lengyel országban
Przemysl-ben  még látható hadi erődeinek és sírhelyeinek
meglátogatása során tett kegyeleti utazásunkról

Ezt a csodálatos és örök emléket hagyó szakmai utat a z MKE Múzeumi Szekciója és Magyar Múzeumi Történész Társulat szervezte meg alapos előkészítéssel. Magát azt, hogy közel 30 történészt múzeulogust és könyvtárost össze lehetett verbuválni azt elsősorban Kreutzer Andreának és Szoleczky Emesének a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum két kiváló munkatársának lehet köszönni, akik több hónapot szántak az alapos felkészülésre. Továbbá még külön is említendő kettőjük közül Andrea utazásszervező tevékenysége, melyet, mint a Múzeumi Szekció titkára fejtett ki annak érdekében, hogy e sok és különböző intézmény típus szakembereit összehozza egy ilyen nem kis nehézségeket is magán rejtő utazásra.
Most már elmondhatjuk, hogy ezt sikeresen valósították meg.

Takcsány és Krempna

Utazásunk első állomása  a Szlovákiában a Töketerebes –melletti Takcsány hatalmas I. Világháborús katona  temetőjének megtekintése volt.

Majd ezt követte a Krempnában a sok hősi halottunknál a magyar nemzeti színű szalagok elhelyezésével a kegyeletünk lerovása.

Csoportunk Krempnán, a katonahősök emléművénél

 PRZEMYSL

   Przemysl be már este volt, amikor megérkezetünk. A San folyó két partján elterülő város a sok templomának, várának tornyaival és főterének zsibongó életével fogadott minket.

   E szép idillikus városkép fordult meg másnap, amikor elindultunk az un Nagy Háború” leghatalmasabb és a kor, azaz az 1914 -18 közötti időszak technikailag is legfejlettebb erődrendszerének megtekintésére.

Salis Soglio erődje

Elsőként a Salis Soglio nevű I.számú Főerődbe mentünk, amely még kőből és téglából épített több emeletes erőművet mutatott még így romjaiban is.

Ide és többi erődbe is már a háború elején több mint 120.000 zömében magyar katonát vezényeltek illetve vontak össze.

   Végig Szoleczky. Emese   kalauzolt minket s ennek során bejutottunk a sötét termek tömegébe, ahol a legénységi szállástól  a tüzérségi erőd részekig mindent  megláthattunk zömében  már felrobbantva, mert 1914. szeptember 22-től 1915 március 22 én a vár és erődeinek első  feladása után az orosz hadvezetés a levegőbe röpítette a még megmaradt és használható részéket., már amit már korábban a K und K még biztonsági okokból nem tett előzetesen tönkre.

Borek Erőd

Majd a Borek nevű XV. számú tüzérségi erődromokat nézhettük meg, miután már végiggyalogoltunk a magas növényzettel benőtt  susmányossal borított földfalakat.

Tanulmányozhattuk a  megmaradt aknavető állásokat és védő sáncokat is.

 Az ágyúzás elleni védő és rejtett, lemélyített alagutak felűről szinte láthatatlanok voltak az ellenség számára. Ezért kell lett a cári hadseregnek rengeteg saját katonájukat feláldozni, hogy a hatalmas tűzerőt leküzdve ezt gyalogsági rohamokkal pótolják ki.

Egyes hadi számítások szerint csak ebben a térségben a négy éves háború alatt közel 450 ezer katonájuk lelte itt halálát.
A hatalmas tűzerőben itt meghalt katonák emlékét a dombtetőn egy kicsi kereszt őrzi.
Itt helyeztük el csoportunk nevében  kegyeletünk lerovása jeléül a nemzeti szalagunkat.

Werner Erőd

Harmadszorra ellátogattunk a távolabb lévő Werner XII. számú hadierődbe is.

Itt abban a szerencsében lehetett részünk, hogy egy lengyel diákcsoporttal együtt bejuthattunk a mintegy 40 teremből álló Przemysl Hadtörténeti Múzeum kiállító termeibe, ahol megérthettük, hogy mi lehetett e pokolban, ami alatt több mint 200.000 katona lelte halálát itt a K und K hadseregből, amelyhez járult – a már megemlített – még a cári orosz hadsereg szintén több százezres vesztesége is

Délutánra tértünk vissza városba s a sok elborzasztó látvány után már könnyíteni akarván a lelkünkre telepedett szomorúságon, egyszer csak élvezni kezdtük a város templomaiba délutáni misékre érkező lengyel fiatalok hangos csivitelését, lelkesedését és hazaszeretetét az éppen e napon nyertes focicsapatuk EB aratott győzelme alkalmából is.

LANCUT

Másnap reggel elbúcsúzva az erődöktől s Przemysl  városától s a San folyótól utunkat Tarnow felé megszakítottuk Lancut  városa főterének  és az annak közelében lévő világhírű Potocki kastély megtekintése végett. A közel száz teremből álló épület együttes a lengyel barokk építészet és nem különben a bútorművészet kiemelkedő remekének számit. Külön érdekessége e több száz lovas kocsiból, hintókból álló gyűjteménye és a ma is működő botanikus kertje a vízi állatok bemutatójával együtt. Parkja és képzőművészeti festmény és szobor gyűjteménye pedig az UNESCO kiemelt védett muzeális egységének számit. Több órás látogatásunk igen nagy esztétikai élményt jelentett.

JAROSZLAW

 Majd a következő városban  Jaroszlawban tiszteleghettünk II. Rákóczi Ferenc lengyelországi birtok központjában is, ahol a szabadságharc magyarországi leverése után még több évig élt a remény, hogy újból fellángolhat a harc az osztrák császárok zsarnoksága ellen.

E városban élt hosszú éveket maga a nagyfejedelem és közvetlen vezér társai így Bercsényi Miklós és több társuk is és működtették a kancelláriát is.  Így itt találkozott Rákóczi a lengyel királlyal és az orosz cárral is egy esetleges békekötés és a magyarok további önálló országként való megmaradásának ügyében is.

TARNOW

Délután aztán megékeztünk Tarnow városába Bem József tábornok szülőhelyére majd halála után az örök nyugalmat jelentő négy oszlopon egy tó felett magasan lévő szarkofágjához is, ahol elhelyeztük köszöntésünkként a nemzeti színű szalagunkat a máig is dicső tábornok emlékoszlopánál.

Csodálatosan szép napsütötte délutánban tekinthettük meg az ősi lengyel város központját és a katedrálisban pedig bele hallgathattunk egy orgona játoktól zengő misébe is. A késő estig tarató szabadidő pedig lehetővé tette, hogy bezarándokoljuk a város legérdekesebb helyeit így megtaláltuk a Lengyel –Magyar Baráti Társaság székházát is, ahol pár szál friss virággal adóztunk e számunkra is kedves szervezet tevékenységét is köszöntve.

GORLICE

Utazásunk utolsó napján már hazafelé indulva várt ránk még két igencsak meghatározó élmény elsőként érintve nevezetes Gorlicei áttörésnél hősi halált halt magyar bajtársaink temetőjét, ahol szinte csak az ismert családneveinket viselő fiúink földi maradványaival találkozhattunk. És igyekeztünk kegyelettel megemlékezni róluk.  Meg kell mondanunk, ami aztán a legutolsó lengyelországi megállásunknál

LIMANOVA

Limanovánál még szebben és szemléletesebben jelenik meg, hogy a lengyel barátaink nagyon nagy szeretettel és komoly támogatással magas színvonalon őrzik és ápolják a magyar katonák temetőit.

A győztes csata magyar hőseinek Othmar Murh vezetésével kűlön síremléket állítottak, amelyet egy díszes kis kápolnaszerű építménnyel is jeleznek, ahova minden nap friss virágot visznek a környéken lakó ismeretlen lengyel családok tagjai hálájuknak és a szabadságukért való áldozatvállalás tisztelete jeléül.

A hosszú út során, amely késő estére hozott haza minket volt időnk végig gondolni, hogy igazak a költő szavai, ahol a magyar szabadságért is harcoló hőseink  „sírjai -k domborulnak unokáink leborulnak” szerte a világban.

Ugyanakkor kissé elbódulva a sok élménytől s persze felvillanyozódva az EB-én éppen zajló Magyarország –Portugália mérkőzés számunkra nagy győzelemnek számító meccs( 3:3 ) utolsó perceitől, boldogan szálltunk ki az autóbuszunkból a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében és boldogan tértünk haza.

Nagy Zoltán

Ajánlott olvasnivalók:

Cikkek a  nagyhaboru.blog.hu -ról
Szörnyű istenítélet – a Bruszilov offenzíva kezdete
„Lengyel, magyar – két jó barát”  Limanowai utibeszámoló
Történettudományi elméletek az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáról