„ Akkor ember az ember, ha útra kél!” VISSZA
Hargitai Gáborné Sz. Rajna
Utazni jó, utazni vágyik az ember, mert szabadabbnak érzi magát. Mert tudjuk, sejtjük, hogy új tájakon járunk majd, megismerkedünk új emberekkel és gondolataikkal, szembesülünk az emberiség múltjával és jelenével. És akkor ráébredünk, hogy lelkünkben is új utakra leltünk!!!
Az idei MKSZ őszi kirándulásának célja: a Bácskán át meglátogatni a délvidéki Bánátot, leutazni az ott élő székelyekhez, az Al-Dunához, a Vaskapuhoz. Az utolsó napon pedig felmenni a Nándorfehérváron a várba és onnan vissza, haza.
Csoportunk a belgrádi vár tövében
Megismerve ennek az őszi ötnapos kirándulásnak a programját, úgy döntöttem, hogy én is részt veszek, mert régi vágyam volt a Vaskaput látni és elképzelni, hogyan utazhatott a „legnagyobb magyar” – gróf Széchenyi István -1830-ban, „Desdemona” nevű hajóján ezen a vidéken. Nem volt nehéz rövid időre letenni a fakanalat és elindulni az ismeretlen tájak felé, jó társaságban, volt könyvtáros kollégáimmal. Elindultunk tehát egy őszi, párás reggelen a szerb határ felé…
Gondolom, több, velem utazó kollégám is beszámol majd e különleges kiránduláson szerzett élményeiről. Én csupán azokat az eseményeket említem, melyek mélyen megérintettek és maradandó emléket hagytak bennem.
Rögtön hozzá teszem, hogy meglátogatni azokat a településeket, ahol külhoni magyarok élnek és őrzik magyarságukat, mindig megrendítő és maradandó érzéseket ébreszt az emberben.
A József Attila műsor szereplői
Ennek ékes bizonyítéka volt az előadás, amely a Törökbecsei Könyvtár művészeti csoportja rendezett József Attila verseiből. Újra megérintett a költő nehéz, gyötrelmes élete és szomorú sorsa és jól érzés töltött el, hogy kint élő magyarok és őrzik emlékét.
gróf Leiningen-Westerburg tábornok szobra Törökbecsén
A Szt. Klára templom látogatása után gróf Leiningen-Wessterburg Károly tábornok, az 1848/49-es magyar szabadságharc egyik aradi vértanújának szobrát koszorúztuk meg. (Itt szeretném megemlíteni, hogy a bolgároknak is vannak becses, az l848/49-es eseményekhez kapcsolódó emlékeik: a szabadságharc leverése után Kossuth Lajos, Bem tábornok és még több, mint ezer szabadságharcos a Duna menti bolgár Vidin városba menekültek, később pedig Sumenben (Sumla) töltöttek néhány hónapot. E városban Kossuth Múzeum őrzi ezeknek az eseményeknek az emlékét.)
Az első nap végén, az esti Tisza-parti séta természetes szépségével még kellemesebbé tette baráti beszélgetésünket.
A templom rom Aracson
Megrendítő élményt nyújtott másnap az Aracs-i románkori rom felkeresése! Úgy éreztem, hogy valahol a föld köldökén vagyok, egy végtelen rónaság középen, ahol se közeli település, se erdő, se hegy nem látható… és ahol egy emberi kéz által felépített csodálatos templom maradványai emelkednek. Az Aracs-i románkori templom különleges hatást gyakorol a látogatókra!
Az állandó szálláshelyünk három napon át Székelykeve lett, ahol nagyon kedves, baráti fogadtatásban volt részünk.
Vacsoánk Székelykevén
A következő napokban az útiterv szerint haladtunk; azokat a helyeket látogatunk meg, ahol magyar emlékeket ápolnak. Ilyen volt Versec, ahol Herczeg Ferenc házánál koszorúztunk. Ezután átszeltük buszunkkal a Delibláti homokpusztát.
Végül sor került az Al-Duna és Herkulesfürdő meglátogatására. A kellemes őszi idő és a Duna-szoros látványa lenyűgöző volt! Engem régóta foglalkoztatott gróf Széchényi István 1830-ban tett utazása az Al-Dunán a Fekete tengerig. Széchenyi naplót írt erről az útjáról, amelynek során azt akarta megállapítani: vajon a Duna ezen a szoroson – törökül Demir kapi, vagyis Vaskapu – keresztül hajózható-e? A naplóban Széchenyi részletesen beszámol a látottakról, így az útba eső bolgár településekről is.
A Kazán szoros sziklái
E veszélyekkel teli utazás eredményeként kiderült: a Kazán-szoros és a Vaskapu szikláin keresztül csak robbantással lehet utat nyitni a vízi járműveknek – és így a magyar árunak – a tenger, s világpiac felé. Nem csak a magyaroknak volt ez fontos akkor, hanem a környező népeknek is;”szerbek, románok, bolgárok – a legélénkebb figyelemmel kísérték Széchenyinek mind a kilenc al-dunai útját. Felismerték, hogy Európa felé nyit nekik is kaput ez az örökmozgó, fekete szemöldökű ember” (Csorba László: Széchenyi István). Ezzel a témával – úgy tűnik – érdemes lenne foglalkoznom, tanulmányoznom…
Hunyadi János sok bolgár népdalban szerepel (mint Jankula vajda), mert törökverő hősként emlékeznek rá. A névtelen bolgár dalnokok azért is örökítették meg nevét, mert 1444-ben Ulászló király a Hunyadi János vezette keresztény haddal nagy csatát vívott a törökök ellen Várna mellett. A csata verességgel végződött, a csatamezőn Ulászló király is halálát lelte. Az oszmán hódítási hullám elindult Európa felé…Úgy gondolom, e történelmi események, a közös hősök jelentik a magyar-bolgár barátság tartópilléreit…
Herkulesfürdő a lepusztult fürdőváros
Duna duzzasztóján áthaladva megérkeztünk Romániába, Herkulesfürdőre, ahol szívszorító látvány fogadott! A Monarchia egyik leghíresebb fürdővárosa romokban hever…Talán majd egyszer újra az lesz, ami volt: ragyogó, gyógyító fürdőhely! Lásd Nagy Zoltán Herkulesfürdő cikkét is
Bár Bulgáriából hazafelé tartva minden évben átszelem Belgrádot, még nem volt alkalmam megnézni Hunyadi János győztes ütközetének színhelyét. Az ütközet egy dombon zajlott, ahol ma emléktábla őrzi a csata emlékét.
A hazafelé vezető utat kellemes és érdekes beszélgetésekkel töltöttem, reménykedve abban, hogy a kedves úti társaimmal hamarosan újra találkozunk!
Hargitai Gáborné Sz. Rajna
fotó: Tolnai György