Gyűrődések
Mák Ferenc
Sokadik alkalommal kelt útra az Országos Széchényi Könyvtár Műszaki szekciójának csoportja, hogy a Kárpát-medence legeldugottabb vidékére is hírt vigyen a nemzeti intézmény munkájáról, és ezzel egyidőben személyes tapasztalatok alapján győződjön meg a magyarok lakta városok és települések könyvtárainak gondjairól, a könyvellátottság kérdéseiről – és egyáltalán: a magyar közösségek életének folyásáról és a sorsuk alakulásáról.
Jószolgálati küldetése ez a legkiválóbb könyvtárosok egy-egy csoportjának, a szakmai tájékozódás mellett azonban az utak igazi nagy ajándéka a történelmi Magyarország sajátos tájegységeinek a megismerése is. Mert az csak természetes, hogy a beregszászi Tanárképző Főiskolában töltött kellemes órák után Vereckénél sorát ejtették a honfoglalási emlékmű előtti főhajtásnak is, s hogy Munkács várának „bevételét” követően bekopogtak a város magyar könyvtárába. Huszt várának porladó kövei pedig különös ékességei voltak a Kárpátok hegyvidékén tett utazásnak. Hasonló módon vált feledhetetlenné a muraszombati, a fiumei, mi több: a szabadkai és a zentai testvérintézményekben tett látogatásuk is, ahol egy-egy buzdító köszöntőt követően szerény könyvajándékok jelezték a küldetésük célját és értelmét.
Nagy Zoltán – a kárpát-medencei utazások fáradhatatlan szervezője – jeles könyvtárosként nemcsak a könyvek és a könyvtárak jelentőségét ismeri, de a lelke mélyén érzi a könyvek és a köréjük építhető intézmények hiányának a súlyát is. Négy évtizedes tudományos ismeretei érlelték meg benne a szándékot: hírét vinni a könyvek tiszteletének és szeretetének mindenüvé, ahol tárt karokkal várják a hírvivőket. És még egyszer sem fordult elő, hogy ne fogadták volna megkülönböztetett tisztelettel az érkezőket, legyen szó több-milliós egyetemi, néhány tízezres falusi-városi vagy csak párezres egyesületi gyűjteményről, a könyvek fölött mindig megnyíltak a szívek.
A magyar könyvek (és könyvtárosok) idei őszi utazása az Al-Dunához szólította a jószolgálatot teljesítőket, ám Versec előtt Törökbecsén, Torontálvásárhelyen, Székelykevén és Fejértelepen is útba ejtették az olvasók erősen fogyatkozó közösségeit.
Döbbenetes élmény a magyar olvasásszociológusok felméréseinek eredményeivel a mindennapi élet színterein találkozni. A könyvtáros, az iskolaigazgató, a plébános és az egyesületi elnök elmondása szerint bizony erősen pótlásra szorulnak a helyi gyűjtemények, előfordul, hogy a házi olvasmányok biztosítása is gondot jelent. A gondosan ápolt könyvtárak állománya elöregedett, pótlásukra és frissítésükre nincs mód, egy-egy jól szereplő diák könyvvel történő megjutalmazása pedig olykor már megoldhatatlan feladat. Soha nem feledhetem a fejértelepi Vera asszony csillogó tekintetét, amikor négyszáz kötetes magángyűjteményéről beszélt: egyenként el tudta mondani minden megszerzett könyvének a történetét. Mert számára egy-egy haditettel ért föl a József Attila versek, a Gárdonyi regények és a Kosztolányi elbeszélések megszerzése, és ma is fáj a szíve a díszes Petőfi-kötet határon történt elkobzása miatt.
Kisebbségi sorsból jött emberként különösen fogékony vagyok a magyar könyvek hiánya okozta gondok iránt, jóllehet tudom: az emberek többségének nem ez okozza a legfőbb fejtörést. Kisebbségben, szórványban és szigetközösségben elsősorban élni kell, otthont kell teremteni a családnak, és jövőt a gyerekeknek. De mégsem tudom elképzelni, hogy könyvek nélkül mindez lehetséges. S ha mégis, bizony színtelenre és csonkára sikeredik ez az élet. A könyvekből meríthető ismeretek nélkül vajon mivel tehetnénk otthonossá a magunk világának külső és belső tereit? Pedig hányan, de hányan kénytelenek élni a könyvnélküliek világát?
A könyv nagy becsben a fejértelepi Kocsis Istvánnál
Az igazán szomorú az, ahogyan a konzumvilág erői csábításaikkal és kínálataikkal betölteni igyekeznek a keletkezett ürességet. A pedagógus elmondása szerint a gyerekek többsége vers, mese és könyv-szeretettel érkezik a kamaszkor küszöbére, ám ahogy kiszélesednek kapcsolatai a világgal, úgy válik – a könyvek ellenében – média-fogyasztóvá. Ahol pedig ez az anyanyelve kárára történik, ott teljessé válik az emberek kiszolgáltatottsága. Eszembe jutnak Vera asszony szavai: Fejértelepen Magyar Szót akkor látott utoljára, amikor belső oldalain még Rip Kyrbi történeteit olvasta. Ezek, és az ehhez hasonló történetek szegődtek a nyomunkba az al-dunai utunk során.
Mák Ferenc
Megjelent az újvidéki Magyar Szó “Gyűrődések” rovatában
2012 októberben
További Mák Ferenc cikkek:
Halottainkról csöndben és viharban
Nem féltek Herkules haragjától?
A jószolgálati küldetés
Az isonzói kegyelet
Muraszombati varázslat
“Gyűrődések” rovata az újvidéki Magyar Szóban