Beszámoló a Műszaki Könyvtáros Szekció
2012.szept.26-30 között
a Délvidéken a Bánát és az Al-Dunán tett
szakmai tanulmányútjáról.
Hargitai Gáborné Sz. Rajna beszámolója
Mák Ferenc: Jószolgálati küldetés
Nagy Zoltán: Herkulesfürdő régen és ma
Bellágh Rózsa: Kiss Ernő honvéd tábornok sírjánál Eleméren
Csoportunk a Vaskapunál
Terveinknek megfelelően elsőként Bácska Topolyára érkeztünk, ahol is az ott hozzánk Csatlakozó Pastyik László és Walter Vendel bejelentette, hogy a Városi Múzeumot megnézhetjük s ott fogad minket Kókai Mernyák Melinda polgármester asszony, aki nagy szeretettel köszöntötte az 50 fős csoportunkat.
Bácska Topolyán Kókai Mernyák Melinda polgármester asszony a Városi Múzeumban fogadja az MKSZ 50 fős csoportját
Ezután Óbecsére utaztunk, ahol a város nevezetességeit annak szülötte Mák Ferenc mutatta be nekünk történelmi eseményekbe ágyazott ismertetésekkel együtt amely által képet kaphattunk a tájegység jelentőségéről .
Mák Ferenc: Jószolgálati küldetés cikke
Mák Ferenc bemutatja Óbecse nevezetességeit
- Itt foglaltuk el első szálláshelyünket a Bela Lada (magyarul:Fehér hajó) szállódában.
Törökbecsén Mellár József plébános atyának megköszönjük azt a sok sok támogatást amit az utunk megvalósításához nyújtott
Ezek után Törökbecsére érkeztünk, itt elsőként a Szent Klára plébánia templomba siettünk, ahol Mellár József plébános atya volt a mentorunk, akinek igen sokat köszönhettünk az utunk előkészítése során is.
Az Ő segítségével jutottunk el a Városi Könyvtárba, ahol Drapos Ildikó főkönyvtáros lett a kalauzunk az igazgatónő Djukicin Ágnes távollétében.
Itt egy nagy meglepetésben is részesítettek minket a kedves könyvtáros kollégák, mert bemutatták a József Attiláról készített zenés, dramatizált előadásukat. Csodálatos élmény volt az egy órás műsor vendégeinek lenni.
|
 Törökbecse Városi Könyvtárban József Attila esten házigazda könyvtáros vezetőnk Drapos Ildikó szavalt. |
Ezt követően tekinthettünk be a főtemplom történetébe és az egyházi életbe, mely a helyi magyar gyerekek igazi mentő és nevelő hely e is,.Itt helyeztük el a kegyeletünket is leróva koszorúnkat Leiningen Westerburg Károlynak a templomkertben lévő szobránál. Lásd még:
Árpád-kori templom Aracson
Másnap reggel nagy sikerként lehetővé vált, hogy megtekintsük az Aracsi – románkori magyar templomromot, amelyet a máig is felejthetetlen lelkületű vezetőnk Link Lajos mutatott be és vezetett végig minket a történelem adta nehéz, de mindig ezt a szent helyet megőrző sorsunkon.
Eleméren Kiss Ernő aradi vértanú tábornok sírjánál Antal Lajosné vezetőségi tagunk helyezi el az MKSZ hálaadó koszorúját
Ezt követően megkoszorúztuk
német Eleméren Kiss Ernő aradi vértanú tábornok sírját
a templomban lévő családi krip-tánál. (Lásd még Bellágh Rózsa beszámolója)
Beszámolónk nyomán keresett meg bennünket Philadelphiából közvetlen leszármazottja, Kiss János nemzetőr őrnagy, Kiss Elemér 48-as honvédtábornok közvetlen leszármazottja akit időközben Nemzetőr ezredessé neveztek ki. Képét és jókívánságunkat itt találod.
Nagybecskereken, ahova bejutnunk sem volt könnyű, a városháza csodálatos épületében Bálint Aranka a Városi Levéltár vezetője várt minket.
Bálint Aranka vezetésével Nagybecskerekkel ismerkedünk
Vezetése ott és városban is felért egy tudományos szakdolgozat pontosságával ugyanakkor érdekfeszítő is tudott lenni.
Fő szakmai vezetőnk Pastyik László magiszter méltán mondhatta el, hogy egyik legtehetségesebb tanítványát ismerhettük meg, akik annak idején az Újvidéki Egyetemen a kezeikből kerülhettek ki.
Torontálvásárhely Református templomában Gyenge Károly tiszteletes tájékoztat a Vajdaság legnagyobb gyülekezetének történetéről
Később délután érkeztünk meg Torontálvásárhelyre,
amely a Bánáti vidék,
s egyben az egész Vajdaság legnagyobb református templomával rendelkezik, melynek hajdanán az
1900-as évek legelején még 4000 hívője volt.
Ma csak a romladozó nagy templomból próbál új kisugárzásokat nyújtani az Erdélyből oda települt Gyenge Károly református lelkész a szintén lelkésznő feleségével együtt. Most újítják fel a templom tető szerkezetét.
Torontálvásárhelyen a helyi Magyar Kulturális és Kézműves Egyesület tagjai tánc közben mutatják be kézimunkáíkat is.
E helyen megint egy megható nagy élményben részesültünk azáltal, hogy ellátogathattunk a Magyar Művelődési és Művészeti Központba, ahol 35-40 magyar hölgy munkálkodik és készíti a ma már külföldön is híressé vált kézimunkáikat, varrottas hímzéseiket. A lelkes anyák és nagymamák megható lelkesedéssel beszéltek és énekeltek. Felejthetetlen emléket hagyva a szívünkben.
Estére megérkeztünk Székelykevére ahol is elfoglaltuk a Dani Ernő és felsége Dani Valéria által vezetett falusi turizmus keretében működő családoknál az igen jó és szeretetteljes fogadtatást nyújtó szálláshelyeinket.
 Székelykevei Általános Iskolát és Salamon Géza igazgatót mutatja be Pastyik László |
 A Székelykevei Magyar Általános iskola tanárai és könyvtárosa válogatnak a könyvajándékainkból |
Székelykevén a csak magyar nyelvű általános iskola tanulói Fazekas Jutka úti szervezőnkkel találkoznak a szüneteben
Másnap reggel a helyi magyar általános iskolába mentünk látogatóba, amely az egyetlen az egész Vajdaságban, ahol csak magyar nyelven folyik az oktatás. Itt az iskola igazgatón Salamon Gézán kívül összegyűltek a helyi magyar szervezetek vezetői is. Így Magyar János, Papp Mária, és Dani Ernő is.
Az iskola bemutatásán túl egy igen jó közös beszélgetés alakult ki a Bukovinából áttelepült székelyek életéről jelenlegi helyzetükről és jövőbeni elképzeléseikről.
Ez után a izgalmas találkozás után indultunk el a az igen várt Al-Dunára és Herkulesfőrdőre vezető utunkra. Térkép az Aldunáról
Galambóc vára
A verőfényes napsugárzás még szebbé és érdekesebbé tette a Vaskapu szoros bejáratát őrző Galambóc várának látványát. Beljebb haladva a vadregényes Duna partján értük el a Kazán szorost és érkeztünk el a Trajanus oszlopáig mely már Széchényi István által megálmodott vizi szoros legkeskenyebb részét mutatta.
Több helyen megállva s megcsodálva a Vaskapu adta fenséges tájat érkeztünk meg Tekijához mely mellett és alatt nyugszik a vízben az újkori erőmű építésekor az 1970-es években elsüllyesztett Ada-Kale szigete is.
Herkulesfűrdőn a hajdan volt világhíres Szapáry fürdőház mai romos állapotában is szomorúan fenséges képe
Ettől nem messze mentünk át a mai Romániába, hogy Orsován át haladva megérkezhessünk a nagyon várt és látni vágyott Herkulesfürdőre.
Az ott töltött órák is felejthetetlenek lesznek már csak azért is mert ekkora pusztulást még nem láthattunk mi se egy hajdan Monarchia korabeli világ leépülését illetően.
Ezt fájó leépülést igazából Mák Ferenc : Nem féltek Herkules haragjától? című cikke tudja csak érzékeltetni számunkra. A régi és az új Herkulesfürdőről Nagy Zoltán írt szép sorokat.
Herkulesfürdő már csak egy emlék – címmel a Magyar Hírlap 2016 augusztus 24.-én jelentetett meg cikket a Monarchia valaha oly híres fürdőhelyének szomorú állapotáról, pusztulásáról.
Megjegyzés 2019.04.27.
Kép a Magyar Nemzet cikkéből
A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA FOSZTOGATJÁK, PUSZTÍTJÁK HERKULESFÜRDŐ MŰEMLÉK ÉPÜLETEIT
címmel a Magyar Nemzet beszámol a Szapáry fürdő hányatott sorsáról, és azokról a civil kezdeményezésekről, amelyek igyekeznek kimozdítani a holtpontról a helyzetet.
A cikk itt olvasható:
https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/elszippantott-vendegek-6454841/
Herkulesfürdő – Magyarország legnagyszerűbb gyógyhelye volt
Visszatérve Székelykevére másnapig merenghettünk a dicsőségek elmúlásán.
Versec, a Herczeg Ferenc szülőházát koszorúzó delegációnk tagjai
Másnap reggel indultunk az eredetileg fő uticélunk azaz Versec felé, ahol is meg kívántuk koszorúzni, a város egykori szülöttének nagy és neves írónknak Herczeg Ferencnek a szülőházát.
Ezt már a helyi Petőfi Sándor Kulturális Egyesület elnökének Witt Sándornak és kedves munkatársainak kíséretében tehettük meg, akik bemutatták nekünk a szép és kiemelkedő szőlő kultúrájáról is ismert városuk legszebb épületeit.
Verseci Petőfi Sándor Magyar Kulturális Egyesület baráti fogadtatásán veszünk részt ahol Witt Sándor elnök tájékoztatja csoportunkat
Majd kedves vendégfogadtatásban részesítettek a egyesületük székházában.
A Hajdusicai kastély épülete
A nap folyamán több igen szép hajdani magyar és délbánáti főúri kastélyt és szépen felújított kúriát nézhettünk meg többek között Istvánvölgyön (Hajdusíca) Waltner Vendel helyi idegenvezetőnk jóvoltából.
A kastélyban korhű bútorok és modern fürdőszoba együtt szolgálja a látogatók kényelmét.
Fejértelepen a házigazdánk Csányi László ismerteti a Delibláti homokpusztai székely telepesek történetét
Késő délután futottunk be az eleddig még igen kevesek által látott a hajdani nagy Delibláti homokpuszta ma is zömében magyarok lakta Fejértelep nevű községébe, ahol Csányi László az Ady Endre Művelődési Egyesület vezetője volt a házigazdánk és vendéglátónk.
Csoportkép a Fejértelepen( Susara) az Ady Endre kulturális Egyesület által nekünk készített vacsorán
Az egész falú s persze az ügyes kezű asszonyok és férfiak jóvoltából egy fenséges gulyást ehettünk meg s ihattuk a környék neves szőlős gazdájának kiváló borát. Ez a meleg baráti fogadtatás aztán már elkísért az utunk hazafelé vezető szakaszain is.
Lásd: Mák Ferenc: Delibláti homokpuszta
Másnap reggel elbúcsúzva a Székelykevén minket vendégül látó házigazdáinktól Belgrád felé vettük az utunkat, ahol is Pastyik László szakszerü irányításával felkerestük a Kalemegdant, azaz a mi tudatunkban a Nándorfehérvárat, ahol is elzarándokoltunk az egykor nevezetes győztes csata emlékhelyére és megkoszorúztuk Hunyadi Jánosnak a hős hadvezérnek és bajtársainak emlékkövét.
Belgrádban a Nándorfehérvári győztes csata Hunyadi János emlékkövénél Stróh Tamásné Piroska utiszervezőnk helyezi el hálaadásunk koszorúját az MKSZ nevében
Arról beszéltek nekünk, hogy itt Szerbiában nem szoktak délben harangozni s láss csodát miután éppen déli 12 órára kapaszkodtunk fel a várba egyszer csak mégis megszóltak a harangok, talán azért hogy tudtunkra adják a világ igazi csodái és hőstettei soha nem múlnak el az emberi szívekből és emlékezetből.
Ezzel az érzésekkel indultunk haza Szabadkán át Budapestre,hogy hírét hozhassuk a sok kedves ott élő magyar barátunk kitartó küzdelmes de igen szép és eredményes életéről.
Kazán szoros
Programtervünk térképekkel Al-Duna térkép Utunk térképe Irodalomjegyzék
Hargitai Gáborné Sz. Rajna beszámolója
Mák Ferenc: Jószolgálati küldetés
Nagy Zoltán: Herkulesfürdő régen és ma
Bellágh Rózsa: Kiss Ernő honvéd tábornok sírjánál Eleméren
Mák Ferenc további írásai utazásainkhoz kapcsolódva:
Delibláti homokpuszta A jószolgálati küldetés Nem féltek Herkules haragjától?
Riport a Székelykevei plébánossal
(Katolikus Rádió 2013.09.22. – Szerdehelyi Csongor szerk)
Fejlemények, ujdonságok
A Magyar Nemzet 2019.04.27. Cikke Harkulesfürdő állapotáról
Mint a mesebeli királynak: egyik szemem ugyan nevet, de a másik csak zokogni tud! Először is én, alulírott ( és a pontatlanságtól hemzsegő útirajzban ugyancsak idézett! ) civil – bármennyire is hízelgően hangzik, távolról sem vagyok református tiszteletes. Másodszor az utuk során érintett személyek, települések, egyesületek, illetve civil szervezetek neve sem fedezi 100%-ban a valóságot. Bizonyítékok: Topolya és NEM Bácska Topolya; a Bela Lada ( eredetiben: Bela Lađa ) Fehér hajót és nem Szőke Tiszát jelent és az sem érthető igazán, mit akart a szerző mondani a ROMÁNKORI MAGYAR TEMPLOMROM fogalommal?! A torontálvásárhelyi tiszteletes urat GYENGE KÁROLYnak hívják, a meglátogatott hagyományápolói klubot pedig MAGYAR MŰVELŐDÉSI ÉS MŰVÉSZETI KÖZPONTnak. Bár ez is egyfajta reklám, kötve hiszem, hogy a székelykevei Dani VALÉRIA örült volna nevét Valinak leírva látni, vagy Papp MÁRIA, akit Mariann-nak keresztelt át a cikkíró. A Duna-folyam szabályozása idején elsűllyesztett szigetnek azt hiszem, talán mindegy lehetett, miért is írták nevét Atha-Kari-nak, ADA-KALE helyett, vagy Hajdusíca-ként azt a települést, amelynek magyar neve ISTVÁNVÖLGY vala, viszont nincs helyén. Mert ez már adatferdítés. A verseci magyar kultúrfészket Petőfi Sándor KULTÚREGYESÜLETnek, a fejértelepit pedig Petőfi Sándor MAGYAR MŰVELŐDÉSI EGYESÜLETnek hívják. Csak le kellett volna olvasni a cégtáblákról, vagy rákérdezni a helyi adatközlőkre! Mert azért bármennyire is lennénk a Balkán peremén, itt senki sem eszik turistát. Legfeljebb GULYÁST. Amin módfelett elcsodálkoz(hat)ott minden gyengébb idegzetű olvasó.
A lehető legjobb szándékkal, kedves országot járó turistacsoport. Martinek Imre, a vajdasági Hét Nap magyar hetilap külmunkatársa. Aki eddig már sok minden volt életében, de református lelkész még soha. És nem is lesz. Egyetlen okból kifolyólag: a katolikus felekezethez tartozik. 🙂
Köszönet az észrevételekért és elnézéskérés a pontatlanságainkért. További észrevételeit is előre köszönöm, szeretnénk, ha az élménybeszámolónk jó és pontos lenne.
Üdvözlettel:
Tolnai György (webszerk.)
Mindenkit kérünk, ha pontatlanságot vesz észre, küldjön róla hírt. Előre is köszönjük mindenkinek az észrevételeit. Martinek Imre észrevételeit külön is köszönöm, segítségével több zavaró pontatlanságot sikerült kijavítani.
Isten tartsa meg áldásával kezdeményezésüket, hogy ezt a déli régiót nemcsak bebarangolták, de viszik is magukkal és osztják a benne élők igyekezetének életjeladásait.
Martinek Imre, a vajdasági Hét Nap magyar hetilap külmunkatársa