A Magyar Könyvtáros Egyesület tagja vagyok 50 éve. Fél évszázad.

Amikor az egyesületbe beléptem az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ munkatársaként, már az a szándék vezetett, hogy a szakkönyvtárakban működő szakemberek érdekeinek megjelenítése előtérbe kerüljön, szervezett közösségben foglalkozhassunk a problémákkal, szakmai ügyekkel. Ennek érdekében csatlakoztam azokhoz a kezdeményezésekhez 1971-ben, amelyeket a különböző szakkönyvtárak vezető munkatársai indítottak. Hamarosan össze is állt egy csoport a szakkönyvtárak vezető könyvtárosaiból, és Vajda Erik (OMKDK) vezetésével megalakult a MKE Műszaki Könyvtáros Szekció. Rövid idő alatt megteremtettük a szervezet alapjait, megindítottuk a tagtoborzást és megalakultak a vezető testületek.  A szekció vezetőségi tagjaként folytattam az alapozó szervező munkát és a következő tisztújító választáson a MKE elnökségébe is beválasztottak, majd a hetvenes évek közepén tisztséget is vállaltam. Főként szervezői munkát végeztem, majd a hetvenes évek végén a titkári munkával bízott meg a tagság. 1982-ben választottak meg az egyesület elnökének, ezt a megtisztelő funkciót két cikluson keresztül 1990-ig láttam el. Ez időszak alatt erősödött és növekedett az egyesület, mind a tagság létszámát, mind a horizontális, mind a vertikális szervezettséget illetően, mind a különböző kapcsolatok kiépítésében. Ezek közül a kapcsolatokról szeretnék rövid áttekintést adni, mit is jelentettek ezek a könyvtáros társadalomnak és még tágabban fogalmazva a magyar társadalom számára.

A MKE széleskörű programjai közül megemlékeznék két kiemelkedő tevékenységről:

1. a külföldi könyvtáros-információs egyesületekkel való kapcsolatok kiépítése, kiterjesztése, más országok egyesületeivel való együttműködés kiépítése,
2. a könyvtárak szolgáltatásait támogató alapítványi program megszervezése és megvalósítása.

 

Kapcsolatok, együttműködések

A hetvenes években erősödtek meg az egyesület abban az időszakban megalakult szekciói, különösen a Műszaki Szekció. Elsősorban a tagsági növekedés volt jelentős, egyre több intézmény – kutatóintézetek, termelő intézmények – könyvtáros-információs szakemberei kapcsolódtak be aktívan a kezdeményezésekbe, programokba. Szaporodtak azok a külföldi kapcsolatok, amelyek a könyvtárak fenntartói révén keletkeztek. A nyolcvanas évek elején elkezdtük tudatosan keresni a külföldi kapcsolatokat egyesületekkel, könyvtárakkal. Szakmai programjainkra meghívtunk külföldi könyvtárak vezetőit, munkatársait – nem volt könnyű – előadóknak, hozzászólóknak. A 8 éves elnökségi ciklusom alatt 10-15 könyvtárral kötöttünk együttműködési egyezményt, közöttük Anglia, Németország, Ausztria, Hollandia, Finnország könyvtárai szerepeltek.

Az MKE a nemzetközi szakmai intézmények közül az IFLA (International Federation of Library Associations) tagja volt már a korábbi években, intenzívebb kapcsolatra a nyolcvanas évek közepén került sor. Ekkor jött meglátogatni az egyesületünket Russel Bowden professzor, az IFLA Könyvtárosegyesületek Vezetőinek Kerekasztala (RTMLA) vezetője, ekkor szélesítettük ki az együttműködési lehetőségeket, ajánlottunk programokat, vállaltunk feladatokat. A szorosabb kapcsolat egyik következményeként az a megtisztelés ért, hogy részt vehettem az IFLA világkongresszusán 1986-ban Tokióban.

A konferencia fő színhelye az Aojama Gakuin Egyetem volt, a legnagyobb keresztény tanintézet Japánban, ahol az előadások és viták zajlottak. Ez az egyetem egy olyan oktatási intézmény, amely az óvodától az alsó és középfokú iskolán át az egyetemig valamennyi fokozatot magába foglalta. Az intézmény természetesen a város különböző részein működik. A kongresszus előadásait Tokió központjában, a Sibuja negyedben elterülő Aojama campuson, azaz egyetemi részlegben tartották. Több mint 1800 résztvevő volt jelen a konferencián 62 országból, ami meghaladja minden eddigi IFLA konferencia létszámát. A legelső nyilvános ülésre augusztus 24-én, vasárnap délután került sor. Ez az IFLA munkájával foglalkozott, körülbelül 300 résztvevő jelenlétében. Az első előadó Dr. Hans-Peter Geh, az IFLA elnöke volt, aki megvilágította az IFLA legfőbb programjainak helyzetét, a programok további terveit. Utána a főtitkár, Margreet Wijnstroom beszélt az IFLA szervezetéről és szervezési kérdéseiről.

 A megnyitó ünnepségre augusztus 25-én, hétfőn került sor a Japán Nemzeti Színház csodálatos épületében, igen magas rangú vendégek, köztük az egyik császári herceg és felesége részvételével. Hans-Peter Geh megnyitó beszédében rámutatott, nem véletlen, hogy a címében a 21. századra utaló konferencia megrendezésére éppen itt, Japánban került sor. A japán könyvtárak a 20. század minden technikai vívmányát felhasználják, beleértve az automatizáció körébe tartozó berendezéseket is. Hans-Peter Geh elmondotta, hogy a specializált információk iránti folyamatosan növekvő igények és az állandó műszaki fejlődés alapvető változásokat eredményez a könyvtárakban. A könyvtárak nem maradnak csupán a könyvek és egyéb dokumentumok tárolására és felhasználásra rendeltetett helyek, hanem nagy információs központokká kell fejlődniük, amelyek egyre nagyobb mértékben felhasználják az információtárolás és -szétsugárzás elektronikus és optikai eszközeit.

Ezen az IFLA világkonferencián és a konferencia keretében szervezett rendkívül érdekes tanulmányi kiránduláson (egy korszerű egyetemi könyvtárban) ismerkedtem meg a szomszédos országok több szakemberével, és ez indította meg több kétoldalú kapcsolat kiépítését. Ekkor erősödött meg az a meggyőződésem, hogy minden egyéb munka mellett, amelyet az IFLÁ-ban vállalunk, elengedhetetlenül fontos legalább a nagy, világméretű rendezvényeken való személyes megjelenés, előadások tartása, a vitákban való részvétel. Így lehet élőbb és szorosabb a magyar könyvtárosok egyesületének és tagjainak kapcsolata a nemzetközi könyvtári élettel.

A következő években az együttműködések azt eredményezték, hogy több külföldi előadót hívhattunk meg a MKE rendezvényeire. Első között volt Hans-Peter Geh, a Württembergische Landesbibliothek főigazgatója, az IFLA elnöke, aki a 1987-ben a Szolnokon rendezett vándorgyűlésünkön tartott előadást az IFLA irányairól. Ez alkalommal tartott előadást Dr. Ferdinand Baumgartner az Universitätsbibliothek Wien főigazgatója az intézeti könyvtárak integrációjáról, Dr. Ilse Dosoudil az osztrák állománygyarapításról és sorolhatnám a további kitűnő előadókat, akik szerepeltek az MKE rendezvényein az említett szomszédos országok könyvtáraiból. Ezek a kapcsolatok nagyban hozzájárultak a korszerű könyvtári folyamatok fölzárkózásához, amire a magyar könyvtárügynek szüksége volt.

Egyesületünk kezdeményezésére az IFLA RTMLA (a Könyvtárosegyesületek Vezetőinek Kerekasztala) 1989-ben megszervezett és elindított egy programot azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson az újjáalakuló vagy újonnan alakuló könyvtárosegyesületeknek Kelet-Európában. A DALA néven futó programban nemcsak a javaslattevésben, hanem a tervezés és megvalósítás során is jelentős feladat jutott a Magyar Könyvtárosok Egyesületének. Ebben a programban való részvételünknek is köszönhető volt az európai könyvtárakkal való kapcsolatok növekedése és megerősödése, amely jelentős hatással volt a hazai könyvtári ellátásra is.

 

Könyvtári szolgáltatások fejlesztési programja

1982-ben létesült a MTA-Soros Alapítvány, amelynek egyik programját a könyvtárak szolgáltatásainak fejlesztése céljából pályáztuk meg. A programot Vályi Gábor – az Országgyűlési Könyvtár főigazgatója, aki a MKE elnökségi tagja volt – kezdeményezte és az Alapítványnál közbenjárt a program létesítésének érdekében. Én a Művelődési Minisztérium Könyvtári osztályánál Juhász Jenő osztályvezetővel tárgyaltam meg az elképzeléseinket és ott kaptunk támogatást, anyagi fedezetet.

A MKE-MTA-Soros Alapítvány könyvtári program megtervezése és a megvalósíthatósági feltételeinek kidolgozása 1984-ben kezdődött meg. Az MKE ebben az időszakban kiterjedt szervezettel rendelkezett, közel 4000 tagja volt, 6 szekcióban és 19 megyei szervezetben széles körű tevékenység folyt, negyvenöt testületi tag is támogatta a munkát. Országos és helyi eseményeket rendeztünk, évente 140–150 előadás, vita zajlott. Kerekasztal megbeszélésekre is sor került, értékes, nemcsak a szakmát érintő témákban, hanem társadalmilag fontos kérdésekben is. Az egyesület külföldi kapcsolatai is egyre bővültek és erősödtek, ebben az időszakban már kétoldalú egyezményekkel megerősített tevékenység folyt a német, osztrák, szlovák, lengyel, angol, holland, svéd, észt könyvtáros egyesületekkel. Természetesen ez igen sok szervezési és adminisztratív munkát igényelt, részint a tagszervezeteknél, de főleg a központban. Az egyesület irányítását az elnök vezetésével 25 tagú elnökség, 5 tagú ellenőrző bizottság látta el társadalmi munkában. Az ügyvitelt egy fő alkalmazott végezte, akinek ez jelentős megterhelést jelentett, hiszen akkoriban az elektronikus eszközök használata csak reménység szintjén létezett. A feladat elvállalása tehát nem volt egyszerű, hasonlóképp a döntés meghozatala a könyv- és folyóirat-beszerzési programra.

Amikor a MKE elnökségét tájékoztattam Vályi Gáborral együtt arról, hogy lehetőség van a könyvtárak számára a MTA-Soros Alapítványhoz pályázni külföldi könyvbeszerzési programra, örömmel és aggodalommal fogadták. Az elnökség egyrészt mindenképpen amellett volt, hogy a könyvtárakat hozzásegítse ehhez a lehetőséghez, másrészt aggodalommal gondoltak arra, hogy hogyan fogunk megbirkózni a megnövekedett feladattal a meglévő humán és anyagi erőkkel. A könyvtárakban a nyolcvanas években erőteljesen csökkeni kezdett a könyvbeszerzésre, folyóirat-beszerzésre fordítható összeg, bár a külföldi dokumentumokat vásárlással korábban sem az igények szerint lehetett beszerezni. Külföldi dokumentumok beszerzése a Kultúra Könyv- és Hírlapkereskedelmi Vállalat kizárólagos tevékenysége volt, és rendkívül korlátozott devizakeret állt a könyvtárak rendelkezésére. A szakkönyvtárak csere révén, illetve egyéb úton még növelni tudták az idegen nyelvű állományukat, de a közművelődési könyvtárakban igen gyér anyagot találhatott, akinek külföldi irodalom olvasása volt a vágya.  Nagy szó volt tehát, hogy külföldi könyvekhez és folyóiratokhoz juthatnak a könyvtárak, ha az egyesület a MTA-Soros Alapítvány pályázatai keretében devizához jut és beszerzi, eljuttatja a könyvtárakhoz a nekik szükséges külföldi dokumentumokat. Mindezeket megfontolva a mérleg serpenyője mindenképpen a feladat elvállalása felé billent. Az elnökség jóváhagyta javaslatunkat, beleegyezett abba, hogy az egyesület teremtse meg a feladat elvállalásához és végrehajtásához szükséges szervezeti, személyi és anyagi feltételeket. Megállapodott abban, hogy a kidolgozott programot jóváhagyásra a közgyűlés elé kell tárni.

1984 decemberében a közgyűlés elfogadta az Alapszabály módosítását. Ennek a lényegét a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Soros Alapítvány Könyvtári Programiroda létrehozása, valamint működési rendjének jóváhagyása jelentette.  A Programiroda felett a MKE Titkárság vezetője, az egyesület főtitkára gyakorolta a felügyeleti jogot, nevezte ki vezetőjét és munkatársait. Ezt a funkciót akkor Kovács Dezső (igazgatóhelyettes az Építésügyi Tájékoztatási Központban) töltötte be.

A könyvtári program célja a következő volt: szakkönyvtárak és közművelődési könyvtárak számára folyóiratok és külföldi könyvek rendelése, behozatala, eljuttatása a könyvtárakhoz, a számlák kifizetése és a vele járó adminisztrációs ügyek intézése. Az MTA-Soros Alapítvány vállalta a beszerzésekhez szükséges deviza rendelkezésre bocsátását, azzal a feltétellel, hogy annak forint ellenértékét a MKE a Magyar Nemzeti Banknál lévő alapítványi számlára befizeti.

A Könyvtári Programiroda működtetésére külön irodát létesített a MKE, a vezetésére főállású szakembert alkalmazott.  A munkálatokat széleskörű szakmai/társadalmi összefogással indítottuk meg. A MM külön keretet biztosított a könyvtárak számára.

Az akció nagyon szép eredménnyel zárult. 1984-ben 188 könyvtár vett részt a programban Magyarország különböző részeiről: 24 közkönyvtár, 2 egyesületi könyvtár, 45 egyetemi és főiskolai könyvtár és 117 szakkönyvtár. 4880 kötetet sikerült beszerezni, jelentős kedvezményeket adtak a kiadók, az összes kifizetés 73 000 dollárt tett ki. Ez a munka nagyon szép teljesítmény volt, a munkálatokban az egyesület vezető munkatársai és nagyon sok könyvtár önkéntesei vettek részt.

A Programiroda fejlesztése következett, a programtervek megvalósítása.  A következő évben megindult a rendszeres könyvbeszerzés és a munkavégzéshez a feltételek javítása. A fejlesztéshez alapul szolgált, hogy a Könyvtártudományi és Módszertani Központ a Múzeum u. 3 sz. alatti épületéből felköltözött a Várba, az OSZK-ba és az elhagyott épületben kaptunk helyiségeket a Programirodának. Itt volt elegendő hely a megrendelt és beérkezett könyvek vámoltatására, tárolására, postázására.

1986-ban az intézkedések következtében a Programiroda teljesítőképessége megnövekedett, így a Könyvtári program újabb fejezetekkel gyarapodhatott. Hozzáláttunk a program kiszélesítéséhez is.

1. A könyvtárak, elsősorban a közművelődési könyvtárak már rendelkeztek bizonyos hangoskönyv-állománnyal, amellyel a vakok és a gyengén látók olvasási igényeinek kielégítését segítették. Ebben a könyvtárak a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével (VGYOSZ) együttműködtek, ezért felmerült, hogy az állomány növelésére közös pályázatot nyújtsunk be, kazetták beszerzésére igényeljünk az Alapítványtól devizát. A javaslatot az Alapítvány támogatta. A hangoskönyv programban végül 200 műből álló kis gyűjtemény alakult ki, magnetofon-kazettákon, 50 könyvtárban elhelyezve, ehhez járult a lejátszáshoz 250 magnetofon is.
2. 1986-ban a VGYOSZ-ban egy stúdiót sikerült kialakítani gyorsmásoló berendezéssel, amellyel lehetőség nyílt a hangoskönyvállomány bővítésére és a könyvtárak számának növelésére is.

A hangoskönyv programra 1986-ban és1987-ben 100 000-100 000 dollár értékben költöttünk forintot.

A könyvbeszerzésnél is nagyobb érdeklődést keltett a könyvtárak körében a másológépek beszerzése. 1985-ben az Országos Könyvtárügyi Tanáccsal együtt javasoltuk az Alapítványnak a könyvtári program kiterjesztését másológépek vásárlására. A javaslatot elfogadták és erre a célra 410 000 dollárt irányoztak elő, amelyből másológépeket vásárolhattunk.

A könyvtárakban nagy volt az érdeklődés a másolók iránt. Ez érthető volt, ebben az időben a könyvtárakban korszerű másolásra nem volt lehetőség, sokszorosításra is legfeljebb a nagykönyvtárakban „stenciles” technikát használtak. Az Alapítvány számos gyártó céggel folytatott tárgyalásokat, és a támogatás teljes összegéig a Rank Xerox-szal kötött megállapodást 113 gép vásárlásáról. Az egy gépre eső kb. 3370 dolláros vételár 200 000 másolat készítéséhez elegendő kellékkészlet árát is tartalmazta. Az Alapítvány a kereten felül 30 000 dollárért két Canon típusú mikrofilm-visszanagyító és másológépet vásárolt. Ezeket a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és az Országos Széchényi Könyvtár kapta meg. 1986-ban pedig száz gépet szerzett be az Alapítvány három kategóriában: harmincat könyvtáraknak, ötvenötöt egyéb intézményeknek, főleg egyetemeknek és kutatóintézeteknek, tizenötöt pedig olyan középiskoláknak, amelyek részt vettek az Alapítvány által támogatott kísérleti nyelvoktatási programban.  Ez utóbbiak esetében a Művelődési Minisztérium fedezte a forintellenértéket. 1987-ben negyvenöt könyvtár és ötvenöt egyéb intézmény, főleg tanintézet számára szerzett be másológépeket az Alapítvány. A támogatásból mintegy hetven-ötezer dollárt mind 1986-ban, mind 1987-ben a már megvásárolt másológépekhez szükséges fogyóeszközökre költött az Alapítvány. 1988-ban csak fogyóeszközök beszerzésére volt támogatás.

A másológépek megjelenése a könyvtárakban egyrészt a munkafolyamatokban volt nagy segítség, másrészt az olvasók kiszolgálásában is fejlődést hozott. A kezdet kezdetekor ugyan még rendkívül szigorú szabályoknak kellett eleget tenni – a másolatkészítésekről tételes naplót kellett vezetni, a másolókat zárt helyen kellett tartani stb. Ezzel együtt a könyvtárak nagyon örültek ezeknek a berendezéseknek és később a szabályok is enyhültek.

Az egyesület a Programiroda működését befejezte, a további tevékenységet a Könyvtártudományi és Módszertani Központ vette át és folytatta a beszerzéseket a könyvtárak számára.

A program sikeréhez az egyesület irányítása mellett az egész könyvtáros szakma összefogása, lelkesedése járult hozzá.

 

Billédi Ferencné dr. Holló Ibolya