A JNSZM Szervezet elnökeként néhány taggal 2000-ben Esztergomban a baráti találkozón

Őszintén meglepődtem, mikor Máté Ági néhány napja azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy idézzem fel azt az időszakot, amikor a MKE Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezetének az elnöke voltam.

Bevallom, kutakodnom kellett az emlékeimben, s minden lehetőséget kipróbáltam az interneten fellelhető dokumentumokban lapozgatásában is. Az adott időszak igen változatos volt az életemben, ennek eredménye, hogy igen rövid ideig, és nem is túl hatékonyan töltöttem be ezt a pozíciót.

Amire igen szívesen emlékszem és szakmai szemmel is nagyon fontosnak érzem, az a 2000 májusában, Finnországban megvalósult könyvtárszakmai út volt. Az út tervezése már az előző évben megkezdődött számomra, ugyanis a MKE 1999. évi vándorgyűlésén mindent elkövettem, hogy a bennem körvonalazódó tanulmányi út-tervhez megnyerjem az MKE támogatását. Ez azonban nem sikerült. Ennyi idő távlatából nincs ebben az égvilágon semmi meglepetés. Az intézményesített külföldi személyes tapasztalatszerzés lehetősége minimális volt akkor is, és véleményem szerint most is az. Arról nem is beszélve, hogy Finnország, ahogy akkor sem, úgy most sem tartozik az olcsóbb, könnyen elérhető úticélok közé.

Így a tervezés kora tavasszal bár nagy reményekkel, de mégiscsak kétségek között indult. Lesz-e néhány bátor jelentkező, aki – esetleg ismeretlenül is – megbízik bennem és az általam kínált szakmai programok és izgalmasnak ígérkező szabadidős lehetőségek sikerében, és vállalja a jelentős anyagi áldozatot, amit az egyhetes utazás jelentett.

Megható és örömteli volt megtapasztalni, hogy volt ilyen kolléga, összesen kilencen vágtunk neki (voltunk a megyei szervezettől, Debrecenből és Budapestről is) egy szakmai tapasztalatokban, nagy felismerésekben, s rendkívül örömteli, önfeledt percekben gazdag, emlékezetes útnak.

A hét alatt 14 könyvtárban jártunk, több nagyvárosba eljutottunk. Voltak kisebb közkönyvtárak a megtekintett intézmények között, de voltunk a Parlamenti Könyvtárban is. Egyik legemlékezetesebb számomra ez a könyvtár volt, mert egyeztetést követően, időpontra kellett volna érkezünk, de elkéstünk. Én nagyon kellemetlenül érzetem magam, s erősen törtem a fejem, hogy hogyan is kérjük a vendéglátó elnézését, amikor legnagobb meglepetésünkre a fogadó kolléga magyarul szólt hozzánk s megnyugtatott, hogy nincs miért aggódni, számolt ezzel az eshetőséggel is.

Számomra a másik legkellemesebb program a szaunázás volt egy erdőszéli, tóparti igazi kesämökkiben (nyaralónak tekinthető a mi fogalmaink szerint). A vendéglátó kollégák pazar vacsorát kínáltak igazi szauna-élménnyel, közös, felszabadult énekléssel (Tavaszi szél vizet áraszt…), s még a 12 C˚-fokos tóban való mártózást is kipróbálhattuk. Én legalábbis kipróbáltam, másoknak nem volt olyan vonzó a kivételes lehetőség… Máig nem értem, miért?!

Életem egyik legfelemelőbb szakmai időszaka volt ez, amikor megtapasztalhattam, hogy a magyar kollégáim mennyire nyitottak mindenre: az egy hét alatt persze volt részünk mindenben, de a ragyogás a szemükből egy pillanatra sem fogyott ki.

Hálás vagyok most is az ott megtapasztalt szeretetért, bizalomért, elfogadásért!

Bármikor visszamennék ugyanezzel a csapattal, valószínűleg ismét sokat tanulhatnánk a finn a könyvtárakról és a finn kollégáktól és egymástól is. Ugyanúgy, mint 25 éve!

Sóron (Mondok) Ildikó, FSZEK régió igazgató