Az MKE kitüntetési protokolljának általános szabályai szerint hazai és határon túli magyar könyvtárosok teljesítményét díjazza. Sophie Felföldi személyében idén diaszpórában élő kitüntetettünk lesz.

Sophie az IFLA munkatársa 40 éve. Szinte pályakezdése óta szolgálja a könyvtárügy e nemzetközi szervezetét. Hatalmas szerencsénk, hogy az IFLA web-menedzserében magyar származású szakembert ismerhettünk meg.

Azon könyvtáros generáció részére, akik még nincsenek ennyi ideje a pályán, informatív lehet néhány alapadat az össz-magyar levelezőlistáról. Az IFLA-HUN levelezőlista az MKE egyik nemzetközi kapcsolatot építő projektje, amelyről az egyesületünk közel 20 éve határozott és az IFLA-val karöltve 18 éve működtetünk.

Kezdeményezés alkalma: Magyar Könyvtárosok VI. Világtalálkozója[1]

Kezdeményezői: a szomszédos országok magyar könyvtáros szervezetei

Megvalósítója: az MKE elnöksége és az IFLA informatikusa

Tagjai: kezdetben a fenti szervezetek tagsága és az MKE szervezeteinek a vezetői, ehhez csatlakozhatott bárki, aki az IFLA-HUN céljaival egyetért. A taglétszám valamivel több, mint 500 fős felhasználóval indult (ezzel az IFLA levelezőlistáinak egyik legnagyobb létszámú platformja lett). A működés közel két évtizede alatt a kiinduló tagságból számosan nyugdíjassá váltak + néhányan elhagyták a pályát, valamint egyesek – érdeklődés híján – elköszöntek a listától. Ezzel ellentétes irányú „mozgás” is tapasztalható volt: frissült a levelezőlista tagsága, pl. „A könyvtár, ami összeköt” ösztöndíjprogram résztvevőivel, az MKE tisztújításai alkalmával, vagy egyedi érdeklődőkkel, akik a világ más-más tájairól jelentkeztek. Az IFLA-HUN levelezőlista jelenlegi taglétszáma: 400 fő. [2]

Eredmények és hiányok

Kultúrdiplomáciai sikerként könyvelhetjük el, hogy az IFLA 2007-ben két évnyi előkészítés után végre vállalta egy kétnyelvű (magyar és angol) levelezőlista támogatását, és rendszerbe illesztését. Az IFLA akkori elnöke, Alex Byrne úr ausztrál állampolgárként, de egyben a Brit Nemzetközösség lelkes híveként megértette az magyar nemzet közösségét szolgáló levelezőlista létrehozásának jelentőségét. Jól döntött, hálával tartozunk neki.

Ezt az eredményt annak tükrében is érdemes értelmezni, hogy e nemzet-közi lista így egy nemzetközi szakmai szervezet védernyője alatt működhet, nem pedig budapesti székhellyel – s ezzel nem sérthet utódállami érzékenységeket.

A lista él és működik, visszajelzéseket kapunk és kérünk a tagságtól.

Amit még nem értünk el (pedig sokszor próbálkoztunk): a teljes Kárpát-medencére kiterjedő tudósítói hálózat kialakítását és stabillá tételét. Ugyancsak hiányzik annak a tagságnak az aktivitása, akik kérésére az MKE létrehozta ezt a kapcsolattartási fórumot. Látnunk kell azonban, hogy a levelezőlista létrejötte óta az informatikai közeg hatalmasat fejlődött. Sophie Felföldi kérésemre készített elemzése szerint azonban a konkurrens lehetőségek (mint amilyen pl. a Facebook vagy a Könyvtárvilág c. MKE-webmagazin stb.) mellett is van létjogosultsága és jövője is az IFLA-HUN-nak.

Sophie még az IFLA elnökségének támogató döntése előtt átlátta a lista jelentőségét, szívvel-lélekkel-ésszel támogatta a megvalósítást. „Súgott”, hogy mikor és kihez forduljunk a szándékunk bejelentésével, milyen hatásos érveket terjesszünk elő. Ő volt az, aki a technikai hátteret megteremtette a lista indításához.

Az MKE elnöksége idén elérkezettnek látta az időt arra, hogy elismerje Sophie közel 20 éves munkáját, amellyel az MKE IFLA-HUN programját segíti. A levelezőlista éppen a 2007-es szegedi vándorgyűlés alkalmából kapott „élesítést”. Ne felejtsük – ezt szintén az ifjú pályatársak kedvéért mondom –, hogy 2007-ben volt már magyar-igazolvány, de nem volt még kettős állampolgárság (!)

Összefoglalva: ha Sophie-nak az MKE-hez, azon belül az IFLA-HUN-hoz fűződő munkásságát jellemzem, annak a kulcsszavai: hozzáértés, felkészültség, megbízhatóság, szolidaritás, hűség.

Köszönet mindenért, amíg eddig tettél az összmagyar könyvtárügyért, Sophie!

Haraszti Katalin

IFLA-HUN moderátor

az MKE nemzetközi ügyekért felelős alelnöke (2003-2007)

–—

Magamról – A kitüntetett, Sophie Felföldi gondolatai

 

Egész életemet könyvtárak között éltem, és ezt nemcsak képletesen értem.

Kisgyerekként a nagymamámmal kézen fogva sétáltunk be a helyi könyvtárba, ahol a polcok között megbúvó történetek világa teljesen elvarázsolt. A könyvtár számomra mindig is a kíváncsiság és az izgalmas felfedezések szigete volt. Egy hely, ahol az ember felnőhet és önmagára találhat.

Tanulmányaimat Hágában és Ottawában végeztem, számítástechnika és webfejlesztés területén. Könyvtári pályafutásom már több mint harminckilenc éve tart, és ez idő alatt olyan nemzetközi szervezeteknél dolgozhattam, mint az IFLA és az EBLIDA. Webes szakemberként több nagyszabású digitális projektet vezettem, például az IFLA honlapjának migrációját Kanadából és Dániából előbb Franciaországba, majd Hágába. Az online jelenlét, tartalomkezelés és technikai háttér biztosítása mellett a könyvtárak értékrendjének méltó közvetítésére törekedtem mindig.

2007-ben Ciprusra költöztem a férjemmel, és azóta is távmunkában dolgozom tovább a nemzetközi könyvtári közösségért. Több mint száz szakmai levelezőlista tartozik hozzám az IFLA-n belül, köztük a Hungarian Library & Information Professionals support group without borders (IFLA-HUN) levelezőlista is, amelyet Haraszti Katalinnal közösen működtetünk. Ez a közösség hidat képez a világ különböző pontjain élő, magyarul értő könyvtárosok között, legyenek akár Szlovákiában, Erdélyben, Vajdaságban, Kárpátalján vagy a nagyvilág bármely szegletében. Különösen büszke vagyok arra, hogy ez a közösség a magyar szakmai tudás és kulturális értékek határokon átívelő megosztását segíti elő.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ebben a munkában Haraszti Katalin a társam. Ő az, aki szívvel-lélekkel szolgálja a szakmát, mindig készséggel segít, önként vállal szerepet, és elképesztő energiával tartja össze a közösséget. Az IFLA-HUN nem létezne nélküle. Hálás vagyok a támogatásáért, tudásáért és emberi hozzáállásáért, igazi példaképként tekintek rá.

Őszinte csodálattal figyelem azt a munkát is, amit a magyar könyvtáros közösség végez nap mint nap. Legyen szó olvasásnépszerűsítésről, digitális kompetenciafejlesztésről vagy a kulturális örökség megőrzéséről, a magyar könyvtárosok olyan értékeket képviselnek, amelyek túlmutatnak a szakmán. Kitartásuk, rugalmasságuk és elkötelezettségük minden körülmények között példaértékű, és öröm számomra, hogy egy ilyen közösséghez kapcsolódhatok.

Számomra a könyvtár nemcsak intézmény, hanem életforma. A könyvtárban ismertem meg a férjemet is, ez a tér lett a személyes történetem egyik legfontosabb színtere. Hiszek abban, hogy a könyvtár a remény és a tudás helye, és hogy ahol könyvtár van, ott jövő is van.

Szerencsés vagyok, hogy munkám során a világ számos pontjára eljuthattam: Barcelonától Havannáig, Isztambultól Durbanig részt vehettem konferenciákon, találkozókon, ahol nemcsak szakmai tapasztalatokat, de életre szóló barátságokat is szereztem. Büszke vagyok rá, hogy ebben a közösségben élhetek és dolgozhatok.

Szabadidőmben szeretek úszni, utazni, olvasni és filmeket nézni – és bár ritkán írok magyarul, szívesen olvasok magyar irodalmat. A nyelvhez való kötődésem mély, még ha nem is látszik minden nap.

Hálával és meghatódottsággal fogadom az MKE Emlékérmet.

Ez a díj számomra annak a bizonyítéka, hogy a szakmánk valóban határokon átívelő, és hogy a közös értékeink – a tudás, a könyvek, a szolgálat – mindenhol összekötnek minket.

Köszönöm a Magyar Könyvtárosok Egyesületének a bizalmat és a megtiszteltetést.

Azt gondolom, nem az számít, honnan jöttem, hanem az, hogy mit képviselek. És én a könyvtárakat, a tudást, az emberi kapcsolatokat és a kultúra átörökítését képviselem. Ezek azok az értékek, amelyek nélkül nem szeretnék a világban létezni.

Kívánok mindenkinek sok-sok inspiráló pillanatot, lelkes olvasókat, és olyan napokat, amikor érezzük: érdemes volt könyvtárosnak lenni.

[1]. A Magyar Könyvtárosok VI. Világtalálkozója Budapesten zajlott, 2004. július 11. és 14. között. A találkozó témája az „Európaiság – magyarság” volt, ami rávilágított a magyar könyvtárosok szakmai tevékenységére és a kulturális értékek megőrzésére, gyűjtésére, valamint szolgáltatására, függetlenül a szakterülettől. 

A rendezvényt a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) szervezte, és a korábbi világtalálkozókhoz hasonlóan a könyvtáros szakma múltját, jelenét és jövőjét is érintette.

[2]. Mindezek ismeretében, a munkánk minőségét fenntartva, itt az ideje a tagság kérdése felülvizsgálatának, amit már két korábbi MKE elnökségnek is javasoltam.