2025. szeptember 22-én a Veszprém megyei könyvtárosok is ellátogattak a tavaly átadott szekszárdi Tudásközpontba.

A költözés óta eltelt csaknem egy év, így a kollégák már egy működő könyvtárat láthattak, ahol kalauzunk, Liebhauser János már a tapasztalatokról is bőven be tudott számolni.

Szemlézve a hazai nagyobb könyvtárakat, a megyei szervezetek munkáját, nem voltunk egyediek, de ahogy az előttünk járók már írták, nagyon hasznos volt ez a tanulmányút.

Utunkat megszakítva néhány perc elejéig megemlékeztünk a szekszárdi könyvtár névadójáról, a megye egyik leghíresebb írójáról, Illyés Gyuláról, fejet hajtva a szülőháza helyén álló kopjafánál.

A rövid megálló után hamarosan megérkeztünk Szekszárdra, ahol a Tudásközpontban a könyvtár igazgatója várta lelkes csapatunkat.

A csapat nagy része egy 120 éves épületből érkezett, így ámulva hallgattunk kalauzunkat, aki részletesen mesélt az építkezés gyötrelmeiről, az együttélés nehézségeiről, de az új épület csodáiról és hatásáról is. A teljes nyitás óta eltelt bő fél év elegendő ahhoz, hogy a problémák kijöjjenek, de ahhoz is, hogy az új épület előnyeit élvezhessék.

Számokkal bizonyítható, hogy – az elhelyezkedés ellenére is – jelentősen nőtt a könyvtárlátogatók száma, sőt, a problémás olvasók immáron nem problémás olvasók. Az új környezet pozitív hatással bír a betérőkre.

Irigykedve néztünk a tágas és jól szeparálható előadóteremre, a modern polcokra, az egybenyitott terekre. A jelenlévők egyértelműen megállapították, hogy az új környezet nem csak az olvasókra van jó hatással, de igazán inspiráló lehet a kollégákra is. Erről meg is győződhettünk, hiszen a könyvtár megtekintése során lehetőségünk nyílt beszélgetni kollégákkal is.

A kimerítő és részletes könyvtárbemutató után jól esett egy séta a friss levegőn. Csodálatos őszi napsütésben ismerhettük meg Szekszárd belvárosát, múltját, legfontosabb épületeit. János nem csak a könyvtárát, de a városát is jól ismeri, és a városról is nagy szeretettel beszél. Sétánk során tapasztaltuk, hogy ezt a tudást elismeri és ismeri a város lakossága is, többen örömmel üdvözölték a séta során.

Ebéd után megtekintettük Babits Mihály szülőházát, ahol a múzeum munkatársa vezetett bennünket körbe, megismertetve velünk nemcsak a múzeumot, de Babits életét is. Ugyanitt lehetőségünk volt megtekinteni Baka István emlékszobáját és megismerni Dienes Valéria életét is.

Rengeteg élménnyel és tudással gazdagodva tértünk vissza Veszprémbe. Bízom benne, hogy a kollégák hasznosítják is a hallottakat és nem csak irigykedünk, de tanulunk is Szekszárdtól.

Köszönjük a vendéglátást és az élvezetes kalauzolást! Ja, és a finom fagyit és borokat.

Oros Sándor, Eötvös Károly Könyvtár, Veszprém