KÖNYVTÁRVILÁG

WEBMAGAZIN

202405_Otagusip_Resonable_price
2024.11.09.
XII. Évfolyam
5. szám
Ötágú síp

Megéri? – avagy „Is it a reasonable price?”

Évfordulók

50 éve, hogy kezdő műszaki könyvtárosként a Magyar Könyvtárosok Egyesületének tagja lettem, egy jó kolléga tanácsára. Ezalatt a fél évszázadnyi idő alatt a „mezei tagsági” viszonytól az aktív szolgálattevő státuszig, a Műszaki Könyvtáros szekció után a Társadalomtudományi szekcióban, majd az elnökség tagjaként szinte mindenféle viszonyban voltam és maradtam szeretett „Egyletünkkel”. A 2011-ben színre lépett Jogi szekcióhoz azonban az is fűz, hogy az egyik alapítója lehettem, amikor nyugdíjas lettem, elhagyva az Országgyűlési Könyvtárat.

A Jogi szekció által is jegyzett legutóbbi rendezvényen, Zalaegerszegen jó volt hallani azt a sikertörténetet, ami a szekciónkat a 30 éve alapított Degré Alajos Szakkönyvtárhoz és a bírósági könyvtárakhoz fűzi.

20 évvel ezelőtt avatta fel az Országgyűlés akkori elnöke, dr. Szili Katalin a Képviselői Kutatószolgálatot, amelyet az Országgyűlési Könyvtár a British Council támogatásával hozott létre, a brit és magyar parlamenti könyvtárak közötti együttműködéssel. Az avatóünnepségen részt vett a House of Commons házelnöke, Michael Martin. A megnyitás ünnepét egy 60×120 cm-es méretű, keretezett emléklap örökítette meg.

A Képviselői Kutatószolgálat 2004-2010 között működött. Az új szervezeti egység – az 1991-ben alapított Képviselőtájékoztatási osztály feladatait részben meghaladva – új és emelt minőségű szolgáltatásokkal látta el az országgyűlési képviselőket.

A parlamenti könyvtárak és kutatószolgálatok világában többfajta „Research Service”-modellt ismertünk meg akkorra. A kicsitől a nagy felé haladva, ilyenek voltak Európában a finn és a norvég modell (5-10 fővel), a német modell (30-40 fő) vagy a brit modell (60 fő). Utóbbi kettőben a parlamenti könyvtár és a kutatószolgálat organikus egységet alkotott. Eredetileg erre az utóbbi típusra készültünk fel, az intézmény vezetésének jóváhagyásával. Majd a szemléletükben beállt változás során a norvég modell mellett döntöttek.

A Képviselői Kutatószolgálatról a Könyvtári levelezőlap 2004. júliusi számában bővebb ismertetés jelent meg.

Úttörő szolgáltatást fejlesztettünk ki és működtettünk sikerrel: a célközönségünk elismerésével. Az érdeklődést és felhasználást folyamatos feedback-kel ellenőriztük.

Itt és most megköszönöm hajdani munkatársaimnak, hogy volt bátorságuk velem együtt egy eddig ismeretlen, „járatlan” útra lépni. Köszönet illeti Baráth Sándornét, Békési Attilát, Flaisz Ildikót, Horváth Irént, dr. Papp Andrást, PhD Samu Nagy Dánielt és a fél évvel később hozzánk csatlakozó Elekházy Nórát is.

A Kutatószolgálatot, ami az Országgyűlési Könyvtár „brand”-jének egyik ékköve volt – három magas állami kitüntetés is igazolja ezt –, 2010 tavaszán, a soron következő parlamenti választás előtt megszüntették. Összeolvasztották a Képviselőtájékoztatási osztállyal, és Képviselői Információs Szolgálat (KISZ) néven „újjászervezték”.

Meggyőződésem, hogy húsz év könyvtártörténeti mértékben is számottevő – még akkor is, ha a létrehozott szervezeti egység nem működhetett ugyanennyi ideig.

A kutatószolgálat létrehozását inspiráló közeg: az IFLA

1997-ben volt első alkalmam részt venni az IFLA világkonferenciáján (Koppenhága), és azt közvetlenül megelőző IFLA Library and Research Services for Parliaments Section  előkonferenciáján (Stockholm).

Lebilincselő érzés volt megtapasztalni, hogy létezik egy olyan szakmai közösség, amelyikkel azonos nyelvet lehet használni – jóllehet a delegáltak a világ közel 200 országából jöttek. Az európai kollégákkal is, de Japán vagy az USA kongresszusi kutatószolgálatának munkatársaival, az egyiptomi vagy az izraeli parlamenti könyvtárosokkal is közös talajon nyugvó szakmai tapasztalataink, gondjaink és sikereink voltak.

Ekkor kellett rájönnöm, hogy miért vagyunk mi, parlamenti könyvtárosok „árvák” vagy inkább „különutasok” a hazai könyvtár-szakmai világban. Nincs párunk, azért – mondhatnánk mosolyogva, de hát ez nem vicc, hanem tény. Minden országnak egy, azaz egy ilyen intézmény jut, s ha kétkamarás is a parlamentje (alsóház-felsőház), akkor sem biztos, hogy megkettőzik a szervezeti egységeket (mindkét esetre vannak példák). S bér a parlamenti könyvtárak ab ovo szakkönyvtárak, mégsem lehet más szakkönyvtárakkal összevetni a működését. Az MKE Jogi szekciójának megalakulása óta (2011) a párbeszéd a jogi szakkönyvtárak között megindult, s ebben ma már az Országgyűlési Könyvtár vezető szerephez is jutott.

1997 és 2009 között még számos alkalommal vehettem részt a szekció rendezvényein Európában és Észak-Amerikában is. Óriási merítésben láthattam rá a hasonló feladatkörben működő szervezetek tapasztalataira. Ezeket – a lehetőségek és az igények függvényében – honosítani igyekeztem, elég jó eredménnyel. 2003-tól mód nyílt arra, hogy néhány munkatársamat is magammal vihessem ezekre a rendezvényekre, ahogy más – hozzánk hasonló nagyságú – országokat képviselők is ezt tették.

Több alkalommal kaptam felkérést, részben előadás tartására, részben a szekció műhelymunkáiban való aktív részvételre. Az 1998-as amsterdami előadásomat, amely nemzetközi felmérésen alapult, végül én nem tarthattam meg. Abban az évben mást résztvevőt delegált az IFLA világkonferenciára az Országgyűlési Könyvtár, ám a szekció elnöke felolvasta az írásomat. Később a kutatószolgálati munkatársaimat is érte hasonló megtiszteltetés, hogy előadást tarthassanak, pl.  Québec-ben (2008) tartott IFLA WLIC-en a saját innovációként létrehozott választókerületi adattárakról tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást Horváth Irén közgazdász kollégám.

Is it a reasonable price? Megéri-e?

1997-ben a szekció remekül szervezett stockholmi előkonferenciájának egyik szünetében szólított meg Neomi K., a Knesset hajdani könyvtárvezetője (azóta elhunyt, béke poraira).

Kérdezte, hogy honnan jöttem – a választ hallva pedig nagy örömmel üdvözölt a „csapatban”. Ő akkor már többedik alkalommal volt részese a Parlamenti Könyvtárak és Kutatószolgálatok szekció munkájának. Neomi férjével együtt regisztrált az IFLA konferenciára – ez másutt is szokás, hogy hozzátartozók bizonyos eseményeken részt is vehetnek. Így történt, hogy Iossi K.-val is megismerkedtünk. A házaspár rokonszenvet nyilvánított Magyarország és – egyáltalán – Közép-Kelet Európai iránt. Könnyen ment a barátkozás.

Bár az általuk Jeruzsálemben megszervezett IFLA konferencián nem vehettem részt, azért később még néhány alkalommal találkoztunk a szekciórendezvényeken is. Így történt ez a 2002 nyarán a Glasgow-ba (szekciónk számára Londonba, majd Edinburgh-ba is) szervezett IFLA WLIC során is.

A House of Commons könyvtárában tartott londoni előkonferencián – ami pompás műhelymunkát hozott — megtudtam Neomitól, hogy idén is elkísérte a férje. Nagy terveik vannak, a glasgow-i rendezvénysorozat után a híres skót felföldi játékokat tervezik megnézni.

A visszaemlékezésem most átvált a szakmai beszámolókból általában kihagyott kulináris élményekre – s nyomós okom van rá. (Out of record.) A londoni szekciórendezvény cateringjét úgy szervezték, mintha „skótok lettek volna” – ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a szendvics-ebéden nem jutott az összes résztvevőnek étel. Ezt a „bőkezűséget” meghaladta a szekciót Edingburgh-ban vendégül látó skót parlament, ahol az egész napos szakmai program folyamán néhány tálka snack-kel és ásványvízzel látták el a résztvevőket. (End.)

Edinburgh-ból visszatérve a glasgow-i szállásunkra, mindenkinek az volt az első gondolata: VALAHOL vacsorázni kell, de mielőbb! Neomiék megkérdeztek: „Te hol vacsorázol?” Elmondtam, hogy a főtéren egy kiváló étterem van, ahol kedvükre ehetnek halételt is. A második kérdésük az volt az étteremről: „And the prices? Is it a reasonable price?” Persze, a skót felföldi játékokra spóroltak … érthető volt a kérdés.

A vacsora nagy megelégedésükre szolgált, mert az is kiderült, hogy ha ketten együtt rendelnek, ezért bonus jár. A házaspártól újabb kérdést kaptam: „Miért nem mondtad hamarabb, hogy ez milyen jó étterem?”

Megnyugtattam őket, hogy nem is lett volna erre módom. Ugyanis én is csak egy nappal hamarabb ismertem meg a helyet. Egy magyar származású amerikai könyvtáros invitált meg közös vacsorára, a kölcsönös rokonszenv miatt, no meg talán azért is, hogy a bonus neki is járjon… 😊

Zárszó

Az idei évre eső két kerek évforduló elgondolkodtatott. Megéri-e a napi küzdelem, amit távlatos tervek, jobbító ötletek és javaslatok megvalósításáért, mások jó gyakorlatának honosításáért folytatunk? S hogy építő folyamatokat katalizáljunk?

A zalaegerszegi rendezvény arról győzött meg, hogy „it’s a reasonable price”!

Haraszti Pálné