KÖNYVTÁRVILÁG

WEBMAGAZIN

202502_Szuperero_Fiatal_Konyvtaros_Dij_Kristof_Lencses_b
2025.05.05.
XIII. Évfolyam
2. Szám
Szupererő

Lehetőség a bemutatkozásra – Gondolatok Az év fiatal könyvtárosa-díj kapcsán

Az elmúlt évtizedekben nagy utat járt be Az év fiatal könyvtárosa-díj. A különdíjjal együtt lassan negyven kolléga részesült az elismerésben, illetve a korábbi „anektodikus” megjelenés mellett az MKE honlapján már rendezetten elérhető a díjazottak pályaműve és sok esetben a laudációja is. 2024-ben a vándorgyűlés keretében megrendezésre került az első – meglehetősen nagy érdeklődést kiváltó – Az év fiatal könyvtárosa szekció is.

A díj természetesen minden díjazott számára lehetőséget kínál arra, hogy jobban megismerjék a könyvtáros szakmán belül. Ez azonban egy lehetőség, és semmiképpen sem automatizmus. A díjnak nem feladata, hogy reagáljon a szakmai közösség természetes (?) hálózatosodására. Egy vidéki intézményben dolgozó díjazottnak lehet, hogy továbbra is megoldhatatlan, hogy aktívan kapcsolódjon olyan kisebb közösségekbe, ahol 20-30-40 éve havonta találkoznak a tagok, és nemcsak szakmai, hanem személyes dolgokról is könnyen tudnak beszélgetni egymással. Vidéki intézményben dolgozó fiatalként nehezebb kimenőt kapni a budapesti rendezvényekre – különösen az egyre fokozottabb munkaterhelés és egyre szűkebb intézményi anyagi lehetőségek mellett.

Vannak persze olyan hiányosságok, amelyek máig megmaradtak: nem lehet előre ismerni az értékelési űrlapot; nem derül ki, hogy az adott évben hányan pályáztak; nem ismerni a pályázók arányát a munkahely típusára vagy a vidék–főváros-viszonylatra vonatkozóan. A mi esetünkben nagy hiányosságnak éreztük, hogy nem kaptunk részletes, javító szándékú értékelést a bírálati bizottságtól.

Az év fiatal könyvtárosa-díj tehát egy lehetőség, ami mellé a díjazottnak sokat kell tennie, ha szeretné magát jobban megismertetni a szakmai közösséggel. A dolgozat publikálása, szakmai rendezvényeken való részvétel, előadások tartása, doktori képzésen való részvétel – ezek szinte mind olyan dolgok, amelyek elképzelhetetlenek a munkahely és a munkahelyi vezető aktív, mentoráló támogatása nélkül.

A mi családunkban kétszer is megadatott Az év fiatal könyvtárosa-díjjal járó lehetőség. Ibolya 2010-ben, Ákos 2012-ben nyújtott be sikeres pályázatot. Minden elnyert díj esetén az öröm az első gondolat – ehhez különösen hozzájárul a munkahelyi kollégák szeretetteljes gratulációja vagy az, hogy a vándorgyűlésen ismeretlenek is gratulálnak a díj elnyeréséhez.

Igyekeztünk a díjjal járó lehetőségeket kihasználni: publikáltuk a pályaművet a Könyv és Nevelés[1], illetve a Könyvtári Figyelő[2] oldalain, a következő években előadásokat tartottunk az MKE Vándorgyűlésen és a Networkshopon, oktattunk az OSZK-ban és más helyeken, illetve próbáltuk a dolgozatainkban megfogalmazott gyakorlati elveket megvalósítani a munkahelyeinken. Összességében a díj egy kiemelten fontos elemet biztosított a szakmai érvényesülésünkhöz, de hangsúlyosan csak az egyik elemet a sok közül.

Nagy öröm számunkra, és az MKE működésének egyik fontos elemének érezzük, hogy Az év fiatal könyvtárosa-díj minden évben kiosztásra kerül. Szintén fontosnak érezzük a könyvtáros hallgatók támogatását a vándorgyűlésen történő részvételre vagy azt, hogy egyes szekciók tagdíjkedvezményt biztosítanak a fiatalok számára. Az MKE vezetésének ilyen döntései mind segíthetnek abban, hogy a fiatal könyvtárosok ne egyfajta bürokratikus és hierarchikus, zárt közösségként tekintsenek az MKE-re, hanem érezzenek valamekkora nyitottságot az őket érintő problémákra is.

A díj számunkra olyan előadói és publikációs lehetőségeket nyitott meg, amelyekre enélkül nem lett volna lehetőségünk. Kívánjuk a jövőbeli nyerteseknek, hogy a díjazással járó öröm átélését követően aktívan keressék a kínálkozó szakmai lehetőségeket, és éljenek azokkal!

Kristóf Ibolya, HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont,

Lencsés Ákos, Pro-M Zrt.

[1] Kristóf Ibolya: Könyvtárpedagógia a felsőoktatásban. Könyv és Nevelés. 2011. 4. sz. https://olvasas.opkm.hu/Plugins/KonyvEsNeveles/index.php?view=articlePrint&id=1277

[2] Lencsés Ákos – Rózsa Dávid: A felhasználói bizalom és a népszámlálási adatok digitális szolgáltatása. Könyvtári Figyelő. 2013. 1. sz. 33–44. p. https://epa.oszk.hu/00100/00143/00086/pdf/EPA00143_konyvtari_figyelo_2013_1_033-044.pdf