Az MKE-vándorgyűlések szervezésének új rendje szerint nem volt lehetőség önálló szekcióra a „normál” programban, de – ahogyan a KIT-szekciók történelme mutatja – szakmabeliek szabadon összegyűlhetnek a vándorgyűlések ideje alatt és akármiről is beszélgethetnek; még szakmáról is. Mivel a KIT-szekciók az utóbbi években a hivatalos program részei lehettek, így megvolt a rutin és a gyakorlat: 4 frontális előadás, mindegyik után ugyanannyi időben kérdezz-felelek (interakció), majd kerekasztal. A „kocsma” természetesen nem az alkoholfogyasztásra, hanem a kötetlenségre utal. Azaz: olyan kérdések, megközelítések is előkerülhetnek, amelyeket a hivatalosabb közeg formalitásai korlátoznak.

Mind e felhozatalhoz az idén 26 éves KIT Hírlevél is hozzájárult. A lapban megjelenő előzetesek (összefoglaló: http://www.kithirlevel.hu/index.php?kh=felkeszules_a_kit-kocsmara) segítenek felkészülni a lehetséges résztvevőknek, azaz: jobb minőségű kérdéseket tehetnek fel. A rendezvény utáni összefoglalók pedig abban segítenek, hogy a felhozott téma tartósabban rögzüljön az érdeklődők fejében: egyetlen impulzus helyett (legalább) hármat kapjanak.

Június 25-én, csütörtök este a felhozatal tehát:

1. A hazai B2B2C modell informatikai feltételei (Balázs László, programtervező matematikus)

„A KözElKat és a MOKKA számomra legnagyobb tanulsága az volt, hogy még az azonos IKR-t használó könyvtárak feldolgozási gyakorlata is különböző. Bár a MOKKA projekt kapcsán kicsit sikerült ezeket a gyakorlatokat közelíteni egymáshoz.” – mondta az előadó.  – Ha olyan megoldást szeretnénk, ahol a B2B2C (Business to business to customer – a szolgáltatást két szolgáltató együttműködése biztosítja) szolgáltató berakja a katalógusunkba a kész rekordot, akkor ezeket a különbségeket nem tudjuk kezelni. Ha fenn akarjuk tartani a különbségeket, akkor mindenképpen helyi katalogizáló csapatra van szükség. De vajon az olvasók szeretik a különböző katalogizálási gyakorlatokat? – hangzott a költői kérdés.

Krónikus probléma tehát az egyediség és a hatékonyság között feszülő ellentét – a dokumentumfeltárásban és szolgáltatásban is. Nagyon színes ugyanis a magyar könyvtárak dokumentumfeldolgozási gyakorlata. Avagy: az egyediség (vö.: „a saját használói közösségünknek megfelelően katalogizálok, mások viszont máshogyan”) hatalmas kavalkádot, zűrzavart is takar. Gyakorlatilag nem lehet közösen feltárni, pláne közös állományokat létrehozni, ami komoly hatékonysági deficitet okoz a magyar könyvtárakban. A tárgyban a leírások kompatibilitását a nyugat-európai könyvtári rendszerek többsége – azokon belül is jellemzően a nemzeti könyvtárak – 30 éve biztosítják B2B2C üzleti modell alapján. A feltárási gyakorlat hazai helyzetét a KIT Hírlevél többkérdéses, kifejtős (nem reprezentatív) felmérésben tárta fel, melyre az előadó is épített. A jelen hazai állapotok szerint tehát kezelhetetlen a tárgyban egy hatékony B2B2C szolgáltatás. Az egyedi katalogizálástól viszont a használó is elbizonytalanodik (vö.: könyvtárral kapcsolatos visszatartó erő!), ezért megoldást kell keresnünk – fogalmazta meg az előadó.

És egy nyugtalanító megjegyzés tanúi is lehettünk… – Ha megvizsgáljuk a könyvtárosok korfáját, azt látjuk, hogy hamarosan nagyon sokan nyugdíjba mennek. Ennyi könyvtáros hallgató pedig nem fog végezni a képzőhelyeken. Ki fogja elvégezni a rekordok különbözővé alakítását?

2. „Miért kell erről beszélni?” (Egy kérdőíves könyvtári LMBTQ-kutatás tanulságai (Hanzli Péter, Könyvtári LMBTQ Munkacsoport, önkéntes)

A Könyvtári LMBTQI Munkacsoport 2025-ben kutatást végzett az IFLA hasonló tárgyú felmérésének magyarított változatával: hogyan ismerik fel a könyvtárosok és miként gondoskodnak a könyvtárak a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, interszexuális és queer/questioning (LMBTQI) csoportok szükségleteiről, s hogyan segítik őket. Az általa lefedett területek: referensz szolgáltatások, gyűjtemények, programok, foglalkoztatottság, munka, adminisztráció. A nem reprezentatív, ám ezzel együtt is nagyon tanulságos kutatást hatvan könyvtáros, könyvtárvezető, iskolai és gyermekkönyvtáros, közkönyvtár, vállalati, egyetemi vagy szakkönyvtár munkatársai töltötték ki, azonos arányban a Budapesten és a megyeszékhelyeken, némileg kisebb mértékben a más városban működő könyvtárakból. A feldolgozás még zajlik; az előadáson vázolt előzetes szerint:

• a könyvtárak 57%-a nincs vagy nemigen van felkészülve az LMBTQ témájú megkeresésekre
• a könyvtárosok leginkább civil szervezetek honlapjairól, kiadványaiból, könyvekből, valamint hírportálokról tájékozódnak az LMBTQ témáról
• az LMBTQ témákról való tájékoztatást leginkább a megkeresések hiánya, a témában jártas munkatárs hiánya vagy a vezető, fenntartó támogatásának hiánya akadályozza a legjobban
• a könyvtárak 31%-a nyújt LMBTQ anyagokat a közösség számára
• a könyvtárak 7%-a szervezett már LMBTQ témájú programot
• a könyvtárosok 17%-ához érkezett már ilyen tárgyú megkeresés, leginkább a testi és mentális egészség, a szexualitás és a szépirodalom témakörében
• a válaszadók 19%-a szerint a könyvtár és az olvasók számára többletet jelenthet nyíltan LMBTQ-könyvtáros alkalmazása
• a könyvtárosok 44%-a venne részt szívesen LMBTQ témájú képzésen.

3. Plüssítő könyvtár – amikor tényleg tanul egy tanuló szervezet (Schmöltz Margit, igazgató, Helischer József Városi Könyvtár)

Egy dolog, hogy mit, hányszor teszünk, másik, viszont, hogy mi annak a hatása… Az utóbbi irányába indult néhány éve az esztergomi közkönyvtár. Gyerekfoglalkozásokat szervezett különféle konstrukcióban, majd mérte a beiratkozásokra gyakorolt hatást. Minderre a tanuló szervezet koncepcióját alkalmazta. Merev hierarchikus kultúra közepette veszélyesnek hangzik, de a szervezők megvallották: az alapos tervezés és támogatások ellenére nem feltétlenül az és úgy lett sikeres, amiről és ahogyan azt előre feltételezték. Azaz modelljük: Próbálkozás -> Tévedés -> Siker. A tanulságok másokkal való megosztása stratégiai szervezeti kulturális előnyt jelent a tágabb közösség számára is. Az előadó konklúziója a tanulságokról:

• Szabad próbálkozni.
• A befektetett energia nem mindig térül meg.
• Váratlan helyről is jöhet siker.
• El kell/lehet engedni a kevésbé sikeres projekteket – vagy tökéletesíteni őket.
• A sikeres projektek másokat is érdekelnek, mások is tanulhatnak belőlük.

4. Új könyvtári stratégia lehetőségei (Mikulás Gábor, szerkesztő, KIT Hírlevél; információs tanácsadó)

A közelmúltban megnövekedett az érdeklődés, izgalom a könyvtárstratégiai iránt is (mint a vándorgyűlés záró plenáris ülésén kiderült: Dr. Sári Zsolt közgyűjteményekért és örökségvédelemért felelős államtitkár is pont a stratégiát kérte a könyvtárosoktól). Így elvileg kapóra jöhetett a vándorgyűlésen, hogy a KIT körüli szakemberek 2026. márciusától készítik „A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; “Indulás”)” c. anyagot, melyhez felhasználták a szakmai véleményvezérek elképzeléseit is a témában. Pláne, hogy a vándorgyűlésen volt egy előadás a könyvtári stratégiáról is! (Bár a vándorgyűlés záró plenárisán a KIT-kocsma előadásairól nem esett szó.)

A stratégiai dokumentum jellegzetessége, hogy a „hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat” idézet szellemében, új szakmai megközelítésben is reménykedve

• hazai könyvtári célcsoport kimondott és ki nem mondott, rövid- és hosszú távú céljaiból tervezi vissza a teendőket
• alapvető szempontja a könyvtárosok tehermentesítése, gazdagításuk szakismeretekkel, strukturális nélkülözhetetlenségük erősítése, valamint bevonása a döntéselőkészítésbe – azaz: ügyfélnek tekinti a könyvtárosokat ugyanúgy, mint a használókat
• a könyvtár fontosságát nem a szakmával, hanem a partnerek és célcsoportok nyeresége által – oktatás (iskolai rendszeren kívül is), vidékfejlesztés, egészségügy, esélyegyenlőség, gazdaság stb. – igyekszik megfogalmazni.

Mikulás Gábor információs tanácsadó, a KIT-hírlevél szerkesztője