Ha arra kellene válaszolnom, hogy ma ki vagyok én leginkább, azt mondanám: nagymama! Életem ezen szakaszán ezt a szerepet imádom a legjobban. Gyerek lehetek újra! Rácsodálkozhatok nap mint nap a gyermeki száj alkotásaira, e lét lélekemelő pillanataira, a gyermeki érintésre és ölelésre! Magam is így kezdtem az életem.
Édesanyám, édesapám a Párdi Beáta nevet szánták nekem. Szombathelyen születtem 1967-ben. Tősgyökeres csepregi lakosként ebben a kisvárosban élek családommal jelenleg is. Munkám idekötött több mint 20 éven át, de kezdjük az elején. Az általános iskolát követően a kőszegi Jurisics Miklós Gimnázium és Középiskolai Kollégium adott otthont a diákéveimnek. Bár kamaszkorom legszebb időszakát éltem meg, tudatos jövőképem nem volt. 1986-ban a pedagógus pálya tűnt a legvonzóbbnak generációm számára. Határozott elképzelés nélkül, de továbbtanulási igénnyel a hátizsákomban, jelentkeztem a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolára. A felvételin elvéreztem sajnos. Titkárnői, postai alkalmazotti munkakörök megízlelése után, 1988-ban a csepregi művelődési házban kezdtem el dolgozni ifjúsági előadóként. Városi rendezvények, ünnepi műsorok, közösségépítés civil szervezetekkel és intézményekkel, ifjúsági klubok, bábozás, kézműves foglalkozások, pályázatok stb. – mind tapasztalataim épülésére, személyiségem fejlődésére, kapcsolati hálóm szélesítésre szolgáltak. Időközben férjhez mentem és fiam született. Pár gyermekzsivajos év után tértem vissza a kulturális szférába.
Jelenleg a Csepreggel szomszédos Bük integrált intézményében dolgozom könyvtárosként, intézményvezető-helyettesként. Munkámat a magas fokú szakmai igényesség, az új szakmai kihívásokkal szembeni fogékonyság és az innovatív megoldások jellemzik.
Milyen út vezetett a könyvtárba, hogyan lettél könyvtáros?
1996-ban – miután az elsők között Vas megyében integrálták a művelődési házat és a könyvtárat Csepregen – a megüresedett könyvtáros státuszra személyemet tartotta a legmegfelelőbbnek az akkori vezető. Mondván: precizitásom, maximalizmusom, rendszerszemléletem alkalmassá tesz erre a feladatra. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ehhez több kell puszta lelkesedésnél és hitnél. Végzettség, diploma nélkül nagyon kilógtam a megyei szakemberek sorából, ám ennek felismerése hihetetlenül motiválttá tett. 1998-ban Szombathelyen, a megyei könyvtárban megszereztem először a könyvtáros asszisztensi képesítést. 2003-ban a Berzsenyi Dániel Főiskolán már kezemben foghattam a kitüntetéses könyvtáros – információmenedzser alapdiplomámat.
2008-ban életem nagyon nehéz időszaka látszott kibontakozni. Rosszindulatú, áttétes daganatot diagnosztizáltak az orvosok. Műtétek, kemoterápia, sugárkezelés várt rám. A feladás helyett ösztönzött a család, a fiam felnevelése, az életkedvem, hogy „rengeteg dolgom van még a világban”. 2009-ben megkezdtem, 2011-ben megszereztem a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ MA-s képzésén a kitüntetéses, okleveles informatikus könyvtáros végzettséget.
Az élet furcsa játékot tud űzni. A szomszéd település könyvtárosával együtt éltük meg a 2009-es év nehéz hónapjait. Sajnos, küzdelmei ellenére, számára rövidebb idő adatott meg. A csepregi kulturális és közgyűjteményi területen eltöltött évek után megpályáztam a sorstárs kolléganő megüresedett munkakörét Bükön. A Büki Művelődési és Sportközpont, Könyvtár könyvtárosaként 14 éve vagyok részese e közszolgálatnak, közösségnek. Tevékenységem széleskörű, szinte minden munkafolyamatra kiterjed az állománygyarapítástól kezdve a bibliográfiai feltáráson és olvasószolgálati munkán, kiadványszerkesztésen át a publikálásig, a könyvtári weblap szerkesztéséig, intézményvezetésig. Számos rendezvény és tanfolyam szervezője, közművelődési feladatok támogatója vagyok. Sok helyi jó gyakorlat fűződik hozzám.
Hosszú ideje tagja vagyok az MKE Vas Megyei Szervezetének, több cikluson át a megyei szervezet vezetőségének, 2019 óta a szervezet titkáraként tevékenykedem.
Egy kicsit minden vagyok!
Milyen mérföldkövekre, projektekre emlékszel vissza szívesen?
Szoktam viccesen mondani, hogy az én fejfámra is azt írják majd, mint a jó papnak: „Tanulmányait befejezte”. Magas szakmai követelményeket és elvárásokat támasztok önmagammal szemben. Rendszeresen veszek részt szakmai továbbképzéseken, akkreditált képzésen vagy akár néhány napos tanfolyamon.
Még csepregi könyvtárosként és eTanácsadóként részt vettem a Gazdasági Minisztérium és az eMagyarország Centrum Pilot Projektjében, amely az etanácsadás, eügyintézés oktatása, az elektronikus írástudás elterjedése érdekében zajlott. A projekt alatt több mint 100 fő részére tartottam képzéseket, illetve Roadshowt szerveztem az eMagyarország Pont munkatársaival.
Bükön 2012-2013-ban a TIOP és TÁMOP pályázatok életem egyik legnagyobb projektjét jelentették. Kolléganőmmel, aki nélkül semmi lennék, ketten bonyolítottuk le a teljes programot. Rengeteg mindent vállaltunk benne. Az elektronikus tananyag és saját honlap fejlesztésektől az élményközpontú rendkívüli tanórákon át, a felnőttképzésen keresztül, kiadványok megjelentetéséig, digitalizálásig, illetve Fiókmesék címmel esti mesék forgatásáig. A projektnek köszönhető, hogy teljesen meg tudtuk újítani a könyvtár belső tereit és egy színes, családbarát környezet várja ma az olvasókat.
Szívesen említem meg legutolsó tehetséggondozó, tanórán kívüli kompetencia-fejlesztő programunkat is, amelynek keretében a robotika könyvtári környezetben történő bevonásával irodalmi alkotásokat dolgoztunk fel az iskolás gyerekekkel.
A minőségbiztosítás, a könyvtárosok minősítési rendszere már a diplomamunkám írásakor is foglalkoztatott. Vállalkozó szellemű könyvtárosként, részt vettem a könyvtárosok és tájékoztató szakemberek kompetenciáinak értékelésére kidolgozott CERTIDoc európai minősítési rendszer hazai kipróbálásában. A büki könyvtárban 2015 óta a minőségirányítás alapelvei szerint dolgozunk, értékelünk, szolgáltatunk.
Küldetésed az olvasóvá nevelés, melynek támogatására Mese habbal címmel mintaprogramot is fejlesztettél. Milyen eredményei vannak az olvasás népszerűsítő – és könyvtárhasználatra nevelő programjaidnak?
Köszönöm, hogy szóba hoztad, hiszen a 2017-2020 között zajló „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” című országos hatókörű könyvtári projekt „Az én könyvtáram” nagyon a szívemhez nőtt. Mintaprogram-fejlesztőként, szaktanácsadóként, mintaprogramok kipróbálójaként és megvalósítójaként rengeteget tanultam, rengeteg ötlettel, tudással gazdagodtam és alkalmazom a foglalkozásokon. Valahol mindig is eleve elrendeltetett, hogy gyerekek vegyenek körül, kiemelt korosztály munkámban. Egyre fontosabbnak is érzem, hogy közvetlen, „face to face” kapcsolatban legyünk velük. Havonta óvodai mese délelőttöket tartunk a könyvtárban vagy éppen az óvodában. Iskolai tanórákat könyvtárhasználat, illetve az olvasás népszerűsítése okán. Mesetábort nyaranta, amely mindig valamilyen könyvre, mesére, főszereplőre épül. Társasjáték napokat családok számára, vagy éppen éjszakai, játékos kalandozásokat polcok rejtekében. A mese, ami egész életünket átszövi, de ne csak olvassuk, hanem legyünk magunk is meseírók, meseillusztrátorok. A „Mese habbal” mintaprogramom, gyermekfoglalkozásom erre a küldetésre épül.
Nem is mondhatok mást, mint azt, hogy az olvasásnépszerűsítő és könyvtárhasználatra nevelő programjaink népszerűek, munkánk elismert itt Bükön. Nyári táborainkat már meg se hirdetjük, mert tél végén betelik a befogadható létszámkeretünk. Említhetem a robotikát is, hiszen működő szakkör lett az eredménye a tehetséggondozó pályázatunknak.
Gondolom, a felnőtt lakosság számára is van, volt ötleted! Néhányat megosztasz velünk?
A gyermek, de főként a felnőtt lakosság számára született meg az Olvasószemüveg programsorozat, amelynek lényege, hogy a vidéken élők is közvetlenül találkozhassanak népszerű, kortárs írókkal, közéleti személyekkel. Hihetetlen, hogy mennyi nagyszerű embert hallgathattunk itt Bükön. Csak néhány név a sorból: Varró Dániel, Lackfi János, Dragomán György, Szabó T. Anna, Lőrincz L. László, Fejős Éva, Koncz Zsuzsa, Devecsery László, Endrei Judit, Vámos Miklós, Kepes András, Csukás István és legutóbb Beck Zoltán és Grecsó Krisztián. Bosnyák Viktória egy színdarabot is elhozott a gyerekeknek, amelyet közel 200 iskolás látott.
A covid idején online, szerkesztett feladványokkal bombáztam olvasóinkat. 2022-ben évfordulós személyekhez kapcsolódó fejtörőket, míg idén az „Elsztorizott regények” – egy-egy könyv versben elmondott tartalma – címen fut közösségi oldalunkon a játék.
Féléve, egy kedves olvasónkkal karöltve alakult meg könyvklubunk. Az Arzén és Levendula elnevezésű betűfaló közösség az olvasni és beszélgetni szerető emberek találkozásaként jött létre.
Ha egy mondattal kellene jellemezned önmagadat, mint könyvtárost, mit mondanál?
Könyvtárosi munkámat szakmai igényesség, maximalizmus, új szakmai kihívásokkal/trendekkel szembeni fogékonyság, partnerség és innovatív megoldások alkalmazása jellemzi.
Mi jelenti neked az aktív kikapcsolódást?
Kreatív embernek tartom magam, sokszor aktív a jobb agyféltekém. Valaki festészetben, valaki írásban, én jómagam plakátok, meghívók, leporellók, online feladványok, kisfilmek szerkesztésében élem ki alkotó vágyamat. Minden ilyen marketing kiadványt el tudok készíteni könyvtárunk, civil közösségek számára.
Otthonomban az aktív kikapcsolódást az unokám, a kertem, a virágaim jelentik. Több mint 80 rózsabokor díszíti az udvaromat.
… és a bor?
Közel állunk egymáshoz. De kérem, nem félreérteni! Lakóhelyem, Csepreg sorsa mindig összefonódott a szőlőhegy sorsával, múltjával, hagyományaival. A Soproni borvidék részeként egyre inkább előtérbe kerül a minőségi borkészítés és –kóstoltatás igénye a helyi borászok körében. Nemcsak családi a kötödésem a szőlőtermesztéshez, hanem a 2005-ben megalakult Csepregi Borbarát Hölgyek Egyesületének is alapító tagja, vezetőségi tagja vagyok. Fontos számomra, hogy ezzel a közösségi, társadalmi szerepvállalással képviseljem Csepreg borkultúráját, ápoljam mindazon kulturális hagyományait – borverseny, bortúrák, rendezvények -, amelyek a magyar szőlőtermesztéshez kapcsolódnak.
Mit gondolsz a jövődről és mit üzennél a majdani könyvtárosoknak?
3 év múlva megkezdhetem nyugdíjas éveim. Elhagyom-e a pályát vagy maradok és dolgozom – természetesen, ha szükség van rám Bükön -, még nem tudom. Megtanított a betegség, hogy legyenek rövid és hosszú távú terveim. Inkább terveim, vágyaim vannak. Felkelni úgy, hogy nem fáj mindenem! Úgy nyugdíjba menni, hogy nemcsak digitális lábnyomot hagyok magam után! Utazgatni! Több időt adni magamból a családnak, a barátoknak és az unokámnak!
Egy kisvárosi, falusi könyvtáros munkája hasonlóan gazdag és sokrétű, mint a fővárosban vagy éppen a felsőoktatásban tevékenykedő kollégáé. Csak más! Másfajta igényeket elégít ki! Ami biztosan közös és egyben az üzenetem is, hogy maradjon meg a hitünk, a szakma iránti elköteleződésünk, bárhol is vagyunk! Kreativitásban, megújulni vágyásban, innovatív ötletekben, túlélési alternatívákban soha nem szenved hiányt a könyvtáros! Csak legyenek szakemberek!
Aki kérdezett: Kogler Hernádi Ágnes, Móra Ferenc Művelődési Ház és Könyvtár, Albertirsa,
a Pest Megyei Szervezet elnöke, a Portré rovat új gazdája