Itt a nyár, amikor több fesztivál és az augusztusi mesterségek ünnepe is várja a hagyomány tisztelő és szerető látogatókat. Most egy olyan könyvtáros, andragógus kollégával beszélgetek, akinek fontos a lokálpatriotizmus, hagyományőrzés, az ezüstkorúak művelődése, emellett saját márkát is épített Katrioshka néven, valamint aktív részese a helyi civil életnek. Beszélgetőtársam Bogyay Katalin, a Ceglédberceli Általános Művelődési Központ igazgatója, alpolgármester és hivatása szerint andragógus-könyvtáros.
Bemutatkozás
Bogyay Katalin Erzsébet vagyok. 40 éves, 17 éve dolgozom a közművelődésben, amit szívvel lélekkel csinálok. Lassan 2 éve a Ceglédberceli Általános Művelődési Központ igazgatója vagyok. Két intézményegység tartozik a CÁMK-hoz, a Napsugár Tagóvodája és Alma Bölcsődéje, valamint a Ceglédberceli Művelődési Ház és Könyvtár. Az előbbiben a munkáltatói-, az utóbbiban a 11 éve a vezetői szerepet töltöm be.
Hogyan kerültél a könyvtárosi pályára?
A könyvek mindig is fontos szerepet töltöttek be az életemben. Kisgyerekkorom óta szeretek olvasni. Igazi könyvszerető, rendszeresen olvasó családból származom. A könyvtáros szakmába egy véletlennek köszönhetően csöppentem bele, amit neked is köszönhetek. Hisz tőled kaptam a lehetőséget még 2008-ban, hogy az akkori Kossuth Művelődési Központ munkatársa lehessek, és a gyermekkönyvtárba dolgozhassak. Igazi szerelem lett számomra ez a hivatás. Egyik legnagyobb feladatomnak tartom a gyermekek olvasóvá nevelését, és a könyvek megszerettetését.
A kulturális területi jártasság mellett tehetséges vagy a vizuális kultúra és a kézművesség terén is. Mesélj arról, hogy ez a hobbi, hogy lett fontos része mindennapjaid mellett munkádnak!
Édesanyám és édesapám is alkotó emberek voltak mindig a munkájuk mellett. Anyukám hímez, alkot a mai napig minden nap, apukám pedig csodás asztalos munkákat csinált. Nekem az alkotás így mindig is természetes volt, hogy jelen van az életemben. Mellette pedig mondhatni genetikailag is örököltem a nagyszüleimtől is, hisz apai nagymamám textil- kerámia festő volt, anyai nagyapám pedig férfiszabó.
Az, hogy alkotok gyermekkorom óta, egy természetes dolog. A középiskola után nem mentem azonnal egyetemre, kis kitérőt tettem, egy évig Új-Zélandon éltem, majd amikor hazajöttem, jelentkeztem egy lakberendező iskolába. Az évek alatt rengeteget képeztem magam, hol autodidakta módon, hol képzéseken, hogy minél több ismeretem legyen a kézműveskedés terén. Mikor 2007-ben elkezdtem a pályán dolgozni, egyre többet kezdtem kamatoztatni a tudásom.
A ceglédi Gyermekkönyvtárban először a táborokban tartottam foglalkozásokat, készítettem a dekorációkat az intézményben és szakkört tartottam, ahol különböző mesékhez készítettünk illusztrációkat. Ceglédbercelen 2009-ben kezdtem el dolgozni. Itt teljesedtem ki igazán. Minden évben kézműves táborba várjuk a gyerekeket, és közben számos kézműves foglalkozást, szakkört szervezünk a gyerekeknek.
Az évek alatt a felnőttek részéről is egyre többen kezdték jelezni felénk, hogy jó lenne egy alkotó közösséghez tartozni, így elindítottuk a „Fonodánkat”, ahova felnőtteket várunk, akik alkotni vágytak. Minden évben szervezünk számukra workshopokat, ahol különböző technikákkal ismertetem meg az érdeklődőket.
Aki hozzánk érkezik, nem kell, hogy tehetséges legyen. A lényeg, hogy szeressen elmerülni az adott feladatban és akkor biztos, hogy a kezei közül valami olyan kerül ki, amire igazán büszke lehet.
Felépítettél egy saját márkát is. Mit lehet tudni erről és vannak még terveid a jövőben ezzel kapcsolatban?
A sok technika közül az évek alatt a keresztszemes hímzés és varrás kezdett egyre jobban előtérbe kerülni. Hímezni anyukámtól, varrni pedig autodidakta módon tanultam meg. 2011-ben, mikor az első diplomámat megszereztem, a családtól egy varrógépet kaptam és szépen lassan elindult a saját vállalkozásom, a Katrioshka. A név a nevemből, és a matryoshka babák iránti szeretetemből született meg. Főként gyerekeknek varrok figurákat, mindennapi játékokat, amiket én álmodok meg. De szeretem a kihívásokat, és a „kis megrendelőim” elképzeléseit is szívesen valósítom meg. Az elmúlt évben a hobby vállalkozásomba is bekúszott a hivatásom, hisz már nem csak gyerekeknek készítek figurákat, elkezdtem könyvtokokat, könyvborítókat varrni. Sokszor találkozunk a könyvtárban nem szép állapotban visszaérkező könyvekkel, amik a táskában, a mindennapi használatban megsérülnek. Így jött az ötlet, hogy elkezdek ilyen tokokat, védőket varrni.
A munkám mellet nem mindig jut időm a varrásra, ezért is hívom hobby vállalkozásnak. De ha alkotok, azt szívvel-lélekkel teszem. A legjobb érzés, amikor viszont látom valakinél az alkotásomat. Eddig a legmesszebbre az Egyesült Államokba költözött cicám, de van, hogy évekkel később is kapok képet, hogy a mai napig ott van a figura, amit készítettem a gyerkőc életébe. Szóval ez a hobby vállalkozás, egy szerelemgyerek is, ami lelkileg feltölt, hisz kikapcsol, mikor készítem, és szeretettel tölti meg a szívem, amikor látom az örömöt, amit az alkotásom okozott.
A hagyományápolás területén működő csoportok munkáját is segíted. Milyen szerepkörben, és hogyan?
Az évek alatt volt, hogy csatlakoztunk az Nemzeti Művelődési Intézet A Szakkör kezdeményezéséhez, ahol foglalkozást vezettem, de számos alkalommal szerveztünk már foglalkozást és tábort is, ahol a régi hagyományos technikákkal ismertettük meg a résztvevőket. Most is mikor ezt a beszélgetést készítjük épp egy hagyományőrző táborra készülünk, ahol kerámiázni, vesszőt fonni, gyertyát önteni, makramézni fogunk és a bútorfestés alapjaival ismertetjük meg a gyerekeket. Ezeket a foglalkozásokat főként én szoktam vezetni, de kolléganőm, Anita is szívesen tanul meg új dolgokat, amiket utána ő ad tovább a gyerekeknek.
E mellett a településünk sváb gyökerekkel rendelkezik, és fontos az életünkben, hogy ezeket a hagyományokat tovább adjuk a felnövekvő generációknak. Az intézményünkben számos csoport működik, az ő mindennapi életükben segítő feladatokat látunk el, főként a mindennapi működésükben és a programjaik szervezésében veszünk, veszek részt.
Az ezüstkorúak művelődésével, közösségépítésével kiemelten foglalkozol, milyen programokat szervezel számukra?
A mesterdiplomámat geronto-andragógia szakirányon szereztem meg. Az idősek iránt mindig nagy tisztelettel voltam, vagyok, így nem volt kérdés, hogy az MA képzést ezen a szakirányon végzem el. Az itt tanultakat főként az ismeretátadás területén kamatoztatom. Szenior Akadémiákat és foglalkozásokat szervezünk a szépkorúak számára. Ha tehetem és van rá érdeklődés, szívesen tartok kézműves foglalkozás is számukra.
A civil szervezeti életben is szerepet vállalsz. Kérlek mutasd be ez irányú tevékenységedet is!
Azt is otthonról hozom, hogy teszek a közért. A szüleim mindig is közösségi emberek voltak. Apukám SZMK elnök volt az oviban, anyukán önkormányzati bizottsági tag. De mindenben segítettek és részt vettek, ami a településünk fejlődéséhez vezetett.
Jelenleg két szervezet tagja vagyok, a Ceglédberceli Polgárőr Egyesületé és a Ceglédberceli Óvodáért Alapítványé. A polgárőrség munkáját szakmailag segítem. Pályázatok írásában és a mindennapi adminisztrációban veszem ki a részem. Az alapítvány életében is hasonló feladatokat végzek.
Természetesen, ha más civil szervezetek keresnek meg a problémájukkal, vagy csak szeretnének ötletelni a jövővel kapcsolatban, ott is segítek. Véleményem szerint egy település akkor tud jól működni, ha a civilek összedolgoznak, és teret kapnak.
A sokrétű tevékenység mellett, vajon jut idő a hobbira?
Lehetne azt mondani, hogy túlvállalom magam, de az évek alatt sikerült megtanulnom, hogyan tudom beosztani jól az időm, hogy mindenre jusson. Természetesen nemet mondanom is meg kellett tanulnom, és van, hogy sikerül is. Így jut idő a hobbira is. Néha jobb lenne, ha több lenne, de azzal is elégedet vagyok, hogy jut.
A mai hangzatos mondat, hogy kell az énidő az embernek, az tényleg kell. Ha nem lenne hobbim, nem tudnék töltődni. Igazán akkor tudok kikapcsolni, ha elmerülhetek az alkotásban. Van, hogy egyedül teszem ezt, és van, hogy a két kisfiam is csatlakozik hozzám. Mind a ketten élvezik, ha alkothatnak és így én is tovább tudom adni, azt, amit én kaptam a szüleimtől.
Aki kérdez: Koglerné Hernádi Ágnes, a PEMEKSZ elnöke
Aki válaszol: Bogyay Katalin, a Ceglédberceli Általános Művelődési Központ igazgatója
