Kedves Melinda, először a ReMeK-e-Hírlevél szerkesztői munkádról kérdezlek. Mióta vagy a szerkesztőség tagja és mi a feladatod?

Körülbelül másfél éve keresett meg Szonda Szabolcs, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója, aki egyben a ReMeK-e-Hírlevél főszerkesztője is, azzal a megtisztelő kéréssel, hogy átvegyem Kelemen Katalin helyét a Remeke szerkesztésben, aki nyugdíjba vonult. Fontos kiemelnem, hogy ez egy önkéntes munka, hárman szerkesztjük a hírlevelet rotációban, ami fejenként évi négy lapszámot jelent.

Amikor én szerkesztem a Remeke hírlevelet, akkor egy hónapon át folyamatosan figyelem a könyvek és könyvtárak világával kapcsolatos híreket. Naponta követem az online sajtót, keresem azokat az írásokat, amelyek könyvtári eseményekről, könyvmegjelenésekről, könyvbemutatókról, író–olvasó találkozókról, pályázatokról vagy akár a szakmához kötődő személyes hírekről szólnak Erdély-szerte. Elolvasom az ide kapcsolódó interjúkat, beszámolókat is – szerzőkkel, költőkkel, könyvtáros kollégákkal készült anyagokat egyaránt.

Ezekből a számomra fontosnak és érdekesnek tűnő tartalmakból rövid, tömör összefoglalókat készítek és mellékelem az eredeti cikkek elérhetőségét is, hogy a kollégák, akik a hírlevelet olvassák, ha szeretnék, teljes terjedelmében is elolvashassák az adott dokumentumot.

Valójában ez egyfajta gyűjtő és rendszerező munka: igyekszem egy helyre összegyűjteni mindazt, ami az adott időszakban a könyvek és könyvtárak világában történt. Sok tekintetben ez nem áll távol tőlem, mert ezek a hírek egyébként is érdekelnek – a Remeke szerkesztése annyiban más, hogy most már tudatosan a kollégák számára is összegzem és továbbadom mindezt.

Könyvtáros vagy Székelyudvarhelyen. Hogyan választottad ezt a pályát?

Székelyudvarhelyen születtem, és már gyerekkoromban természetes része volt az életemnek az olvasás. Édesapám nagyon olvasott ember volt, sok könyv vette körül és a baráti köreinkben is magától értetődő volt a könyvek jelenléte. Ennek ellenére sokáig meg sem fordult a fejemben, hogy könyvtáros legyek.

Középiskolába a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőbe jártam, filológia szakra, ahol tanultunk ugyan könyvtárrendezést, de ez akkor még nem keltette fel bennem különösebben az érdeklődést a könyvtárosi pálya iránt. Magyar szakos tanár szerettem volna lenni, és egy sikertelen felvételi után érettségivel tanítottam is egy közeli faluban.

A fordulat akkor következett be, amikor egy barátunk javasolta, hogy jelentkezzem versenyvizsgára a könyvtárba, mert szerinte ez a munka illene hozzám. Jelentkeztem, felvettek, de akkor ezt még csak átmeneti megoldásnak tekintettem. Időközben azonban „beszippantott” a könyvtár világa — ahogy ez sokakkal megtörténik, akik valahogy „belekeverednek” ebbe a közegbe —, és végül ott maradtam.

Közben tovább képeztem magam: elvégeztem egy könyvtárosi posztgraduális képzést, majd a brassói Transilvania Egyetem könyvtár szakát is. Emellett etnokultúrát tanultam néptáncoktatói főszakon, nem konkrét pályatervvel, hanem egyszerűen azért, mert mindig érdekelt.

1994 óta dolgozom a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárban. Ami kezdetben véletlennek indult, az idővel hivatássá vált, és bár nem tudatos pályaválasztás eredménye volt, mégis természetes módon találtam meg a helyem a könyvtárban.

Mik a feladataid a Városi Könyvtárban?

Amikor a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárba kerültem, egy kolléganő mellett kezdtem dolgozni, aki akkoriban építette a helytörténeti gyűjteményt. Ebben segítettem neki, és azóta is szívügyem maradt ez a részleg. Jelenleg az olvasóteremben, olvasószolgálatban dolgozom és részt veszek a periodikák feldolgozásában is. Emellett az egyik házigazdája vagyok a könyvtár csaknem tizennégy éve működő olvasóklubjának, amely számomra is sokat ad: új nézőpontokat nyit meg, és segít mások szemével is látni az olvasott könyveket.

Egyszerű „mezei könyvtárosnak” tartom magam, aki viszont nagyon elkötelezett a munkája iránt. Ugyan fontosnak tartom, hogy a könyvtár közösségi tér is legyen, de számomra az elsődleges feladat mégis a könyvekhez kapcsolódik: az olvasók kiszolgálása, az olvasás megszerettetése, valamint a diákok és kutatók segítése. Hiszek a könyvtár hagyományos értékeiben, és abban, hogy ezek ma is érvényesek.

Tagja vagy-e a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének? Van-e esetleg egyesületi feladatod is?

Igen, tagja vagyok a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének, de nincs konkrét egyesületi feladatom. Részt vettem pár vándorgyűlésen, amelyek mindig érdekesek és inspirálóak voltak számomra, de ezen kívül nincs aktív szerepem az egyesület életében.

Milyen kapcsolatokat ápolsz a szomszédos országok magyar könyvtárosaival?

Van néhány magyarországi ismerősöm, akikkel különböző konferenciákon találkoztam, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Leginkább szakmai kérdésekben kommunikálunk, de időnként személyes üzeneteket is váltunk. Ha bármelyikünknek kérdése van, szívesen segítünk egymásnak – egyszerű, közvetlen, de működő kapcsolat ez a szakmán belül.

Részt vettél-e már Csongrádon a Kárpát-medencei Magyar Könyvtárosok konferenciáján?

Több csongrádi konferencián is részt vettem. Azért tartom ezeket az alkalmakat nagyon értékesnek, mert nemcsak az előadások, hanem főként a folyosói beszélgetések révén tudtam mélyebb kapcsolatokat építeni, amelyekből a szakmai munkám is sokat profitál. Itt valós tapasztalatokat cserélhettem, értékes embereket ismertem meg, van köztük olyan, akit azóta is példaképnek tekintek.

Különösen tisztelem a csongrádi könyvtár munkatársainak odaadó szervező munkáját, és minden alkalommal örömmel látom, amikor ők is eljönnek a mi könyvtárunk által szervezett konferenciákra.

Számomra ezek a kapcsolatok nemcsak szakmai értékűek, hanem akár egyfajta lelki támogatást is jelentenek, mert lehetőséget adnak arra, hogy hasonszőrű emberekkel találkozzak, akikkel jól érzem magam, és akikkel őszintén beszélhetünk nemcsak a szakma kellemes oldalairól, hanem a nehézségekről, az árnyoldalakról és a buktatókról is.            

Mi a kedves szabadidős passziód?

Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de számomra a legnagyobb szabadidős szenvedély az olvasás. Könyvtárosként különösen fontosnak tartom, hogy folyamatosan olvassunk, kövessük az új megjelenéseket és naprakészek legyünk a kortárs irodalomban, ez alapvetés, de számomra ez nemcsak kötelesség, hanem valódi élvezet is. Szeretek csemegézni a kortárs irodalomban, új szerzőket felfedezni, majd visszatérni kedvencekhez.

Emellett nagy filmrajongó vagyok.

Ha a szellemi kikapcsolódáson túl fizikai mozgásra vágyom, akkor futással, kutyasétáltatással vagy kirándulással töltöm az időmet.

Ezek az alkalmak nemcsak testileg, hanem lelkileg is feltöltenek.

Szeretem a podcasteket és a hangoskönyveket is, és bármilyen tevékenység közben, ami lehetővé teszi, nagy élvezettel hallgatom őket. Így akár sétálás, utazás vagy házimunka közben is folyamatosan új élményekhez jutok és ez számomra ugyanolyan örömforrás, mint az olvasás.

Összességében a szabadidőmben igyekszem megtalálni az egyensúlyt a szellemi feltöltődés és a fizikai mozgás között, és mindazt, ami számomra örömet ad – legyen az egy könyv, egy film, egy podcast, vagy egy kellemes séta a természetben –, tudatosan beépítem a mindennapjaimba.

Köszönöm a válaszaidat!

Lejegyezte a Könyvtárvilág c. webmagazin Ötágú síp rovata részére:

Haraszti Pálné