Egy mátyusföldi kisvárosban, Diószegen (szlovákul Sládkovičovo) lakom születésem óta. A települést leginkább az 1860-as években létesített cukorgyára tette híressé, amely ma már sajnos nem üzemel.

A könyvtárba már mint alapiskolás diák is sokat jártam. Keresztanyám, édesanyám középső húga ugyanis a helyi könyvtárban dolgozott, így a nyári szünetekben is sok időt töltöttem ott, ismerkedve a könyvtárosi munkával. Igazi könyvmoly voltam. Akkoriban még minden kézi feldolgozással történt. Számítógépek, online katalógus, internet még az álmainkban sem jelentek meg.

Természetesen otthon is rengeteg könyvünk volt, részben klasszikus írók, költők művei, búvár-zsebkönyvek, de lexikonok is.

Már gyerekként tudtam, hogy könyvtáros szeretnék lenni, amikor felnövök. Hogy ennek ellenére az alapiskola befejezése után miért nem a könyvtáros szakközépiskolát választottam a gimnázium helyett, két oka volt. Az egyik az, hogy Szlovákiában sem akkoriban nem volt, és most sem létezik magyar nyelvű könyvtáros képzés. Az alapiskola befejezése után úgy éreztem, hogy szlovák nyelven még nem tudnám teljes tudással elsajátítani a tananyagot. És természetesen az is oka volt a döntésnek, hogy továbbra is magyarul szerettem volna továbbtanulni. Ezért esett végül a választás a gimnáziumra.

2000-ben elvégeztem a könyvtáros tanfolyamot. Az egyetemi végzettséget munka mellett szereztem a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen, európai kulturális tanulmányok szakon.

2015-ben elvégeztem a Könyvtári Intézet által Szentendrén szervezett „Felkészülés a fejlesztő biblioterápia könyvtári alkalmazására“ c. akkreditált  továbbképzési programot.

Jelenleg katolikus teológia szakon hamadikos vagyok a Nagyszombati Egyetem Teológiai Karának Harmadik Kor Egyetemén.

A mai napig minden lehetőséget megragadok, hogy továbbképezzem magam különböző tanfolyamokon, konferenciákon.  Hiszen minden fejlődik, így a könyvtáros szakma is.

Szakmai pályafutásom a Galántai Könyvtárban (akkor még Járási Könyvtár) kezdődött 1990 februárjában. Mint többnyire minden kezdő, én is az olvasószolgálathoz, a felnőtt kölcsönzői részlegre kerültem. Ha a szükség úgy hozta, a gyermekrészlegen és az olvasóteremben is besegítettem. Könyvtárunknak az egyik helyi alapiskolában volt fiókkönyvtára, ahova hetente egyszer jártam a délutáni órákban. Minden alkalommal megtelt a könyvtár gyerekekkel, gyakran már az ajtóban vártak. Jó volt látni, ahogy nagy élvezettel válogatnak a könyvek közül, szeretnek olvasni. Szinte zsibongott a terem a gyerekzsivalytól.

Néhány év múlva kerültem az olvasóterembe, ahol a tájékoztató könyvtáros feladatkörét láttam el. Ezenkívül feladataim közé tartozott a folyóirat-állomány rendelése, rendben tartása, a könyvtárközi kölcsönzés, irodalomkutatások készítése. Nagyon szerettem az érdekesebbnél érdekesebb tanulmányokhoz, záródolgozatokhoz az irodalmat összegyűjteni. Elmondhattam, hogy a kezdetektől a dolgozat leadásáig az olvasóval voltam. Gyakran fordultak hozzám tanácsért akkor is, amikor megakadtak a munka írásakor. Én is nagyon sokat tanultam ezekből.

Valamikor 1996-ban bekerült az életünkbe a számítógép, az internet, ami nagyban megkönnyítette a munkát. Annak ellenére, hogy a könyvtárnak külön gyermek-és ifjúsági részlege is volt, nagy előszerettel jártak a gyerekek a felnőtt olvasóterembe is: irodalomért a házi feladatuk megírásához. Ezenkívül munkanélküliek számára szervezett számítógépes tanfolyamot is vezettem 1-2 évig. A tafolyam célja az interneten való munkakeresés és a jó életrajz megírásának elsajátítása volt. Rendszeresen írtam a könyvtár hírlapjába is.

Van élet a könyvtáron túl is? Tettem fel magamban a kérdést 2012 tavaszán és 22 év után úgy döntöttem, hogy elhagyom a könyvtárat, és kipróbálom magam más területen is.

5 év után hiányozni kezdett a könytári környezet, így 2017-ben tértem vissza a könyvtáros berkekbe. 8 hónapig a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban dolgoztam a folyóirat feldolgozó részlegen, majd még az év szeptemberében kerültem jelenlegi munkahelyemre, a pozsonyi  Szlovák Tudományos Akadémia Központi Könyvtárába. Itt is az olvasószolgálatban, a kölcsönző részlegen kezdtem. Egy év után megüresedett egy hely a feldolgozó részlegen, így jelentkeztem erre az állásra. Három év múlva újabb kihívás elé állított a sors. Kolléganőm, aki a leltározás és az állományapasztás műveleteinek folyamatos ellátását végezte, nyugdíjba vonult. Bevallom: reméltem és bíztam benne, hogy én kapom meg a pozíciót. Így történt. Azóta végzem töretlen lendülettel.  Ezenkívül a magyar nyelvű könyveket igyekszem minél nagyobb számban katalogizálni. Havonta egyszer  az olvasószolgálatban is teljesítek szolgálatot, mint tájékoztató könyvtáros.

 

A Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének 2019 óta vagyok tagja, 2022. szeptemberétől az alelnöke. Főbb tevékenységem közé tartozik a tagdíjak szedése, magyar nyelvű szövegek szlovák nyelvre fordítása.

Gyűjtöttem a Gárdonyi könyveket az egri Bródy Sándor Könyvtárnak. Tagja voltam a magyar-szlovák-angol információ- és könyvtártudományi szakterminológiai szótár  munkacsoportnak.

„Ez az élet igazi titka – teljesen elveszni abban, amit csinálsz, itt és most. S ahelyett, hogy munkának nevezed, rájönni: valójában játék.” (Alan Watts)  Ez a mondat mindent kifejez, amiért a könyvtáros  szakmát szeretem. Mert számomra ez nem munka, hanem játék, amit örömmel, lelkesedéssel csinálok, még ennyi év után is.

Az egész nap bent töltött órák után, szabadidőm nagy részét kint a természetben töltöm. A természetben, friss levegőn töltött idő tökéletes kikapcsolódás számomra a mindennapi munkafeladatok után, új erőt adnak a rám váró feladatok elvégzéséhez. Szeretek kertészkedni és utazni is. Európa több országát bejártam, de ennek ellenére vannak még fehér foltok Európa térképén, ahova nem jutottam el. Néhány alkalommal jártam Európán kívül is. Csak a covid-járvány állított meg pár évre. Ezenkívül, ha csak tehetem, túrázni járok Szlovákia ismert, de leginkább turisták által (még) kevésbé ismert, látogatott helyeire. És ahol, mint egyszer Teleki Géza Pál híres magyar antropológus mondta: szeretem hallgatni a világ legszebb zenéjét, a természet csendjét.

A kertészkedés, utazás és túrázás mellett a jóga jelenti még számomra a kikapcsolódást. A természet csendje után a barokk zenét szeretem még hallgatni.

 

Pethő Andrea, a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének alelnöke