Idén nyáron Tatabányán került megrendezésre a Magyar Könyvtárosok Egyesületének 54. Vándorgyűlése. A 2023. július 13.-15. között megtartott konferencia témája: „Inspiráció – Elköteleződés – Képessé tétel – Kapcsolatrendszer”. A rendezvény helyszíne az Edutus Egyetem Tatabányai Tagozat “B” épülete volt.
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete évről-évre megrendezi – a most már több mint fél évszázados hagyományokra visszatekintő – vándorgyűlését, amely az adott év legnagyobb szabású szakmai rendezvénye. A vándorgyűlésre a könyvtáros szakma minden területéről érkeznek résztvevők, nemcsak Magyarországról, de a környező országok magyarlakta vidékeiről és más európai országokból is, és jelen vannak az egész világot átfogó könyvtáros szervezet, az IFLA vezető képviselői is. A plenáris ülésen neves kutatók adnak elő, a szakmai napon pedig az egyesület szervezetei által rendezett programokon vitatják meg az időszerű kérdéseket. A vándorgyűlés nemcsak szorosan vett szakmai rendezvény, hanem alkalmat kínál a személyes beszélgetésekre, találkozásokra, kapcsolatok kialakítására, kulturális programokon való részvételre, a rendezvénynek helyet adó város-megye nevezetességeinek megismerésére is.
A Múzeumi és Műszaki Könyvtáros Szekció „Elköteleződés múltunk muzeális értekei védelmében és inspiráció a jövőnk jobbá tételéért műszaki képességeink növelésével.
Kincseink a szén, a vizek és a levegő hasznairól.” gondolat jegyében tartotta meg közös szekcióülését. A program levezető elnökei dr. Kreutzer Andrea, a Múzeumi Szekció titkára, Farkas István, a Műszaki Szekció újonnan választott elnöke, valamint Nagy Zoltán tiszteletbeli elnök volt. A rendezvényt Farkas István nyitotta meg.
A két szekció közös programja július 14-én délelőtt 10 órakor kezdődött nagy érdeklődés mellett, ahogy mondani szokták, még a csillárról is lógtak, annyian voltak kíváncsiak rendezvényünkre. A szakmai program keretében az előadásokhoz kapcsolódóan SZELLEMI TOTÓ-t rendeztünk, mindazok, akik eljöttek és részt vettek az előadásokon, értékes jutalomtárgyakat nyerhettek.
Első előadónk Kiss Vendel történész-muzeológus, a Tatabányai Városi Múzeum igazgatóhelyettese volt. Előadásának címe: A Tatabánya környéki szénbányászat fejlődése és hatása a városra. Az 1785-ös népszámlálás adatai szerint Alsógalla lakossága 580 fő, Felsőgalláé pedig 842 fő volt. Akkoriban fedezték fel a környező szénmezőket, ami rohamosan megváltoztatta a környék életét. 1891-ben megalakult a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat, mely fejleszteni kezdte a helyi bányászatot és fémipart, minek hatására jelentősen megváltozott az addig főként mezőgazdaságból élők élete. 1896 karácsonyán hozták fel az első csille szenet, a szénvagyont kb. 100 évre becsülték. A bánya körül kialakult kolónia néhány évig Alsógallához tartozott; 1902. szeptember 16-án vált önálló községgé Alsógalla bányatelep, 1903. május 1-jétől Tatabánya néven. Ebben az időszakban az ipar és a kereskedelem sokszínűbb lett, és jó néhány új társaság (cementgyár, téglagyár) jelent meg. A helyi lakosok élete felpezsdült, helyi újságok jelentek meg, szociális és kulturális szervezeteket alapítottak. Röviddel a Tanácsköztársaság bukása után, 1919. szeptember 6-án a tatabányai bányaigazgatóság előtt szervezett bányászok tiltakoztak az ellenforradalmi kormány által drasztikusan megnövelt munkaidő és a szakszervezeti vezetők sorozatos letartóztatása ellen. A kivezényelt csendőrök a tüntetők közé lőttek, ennek következtében több munkás meghalt, sokan súlyosan megsebesültek. E tragédia emlékére egy 1950-es törvényben minden év szeptember 6-ára helyezték az Országos Bányásznap ünnepségeit. Kiss Vendel előadása előkészítette délutáni „BÁNYA-TÁRNA” programunkat.
Következő előadónk Takács Dániel, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kari Könyvtár könyvtárvezetője Új könyvtáros kolléga lesz a „Mesterséges Intelligencia”? címmel tartotta meg előadását. Takács Dániel elmondta, hogy szerinte félrevezető az elnevezés, mert mesterségesnek ugyan mesterséges, de intelligenciával nem rendelkezik. Amit mi ma MI-nek hívunk, az nem más, mint algoritmusok és számítási kapacitások olyan összessége, amilyen eddig még sosem állt a rendelkezésünkre. Matematikai műveleteket végez egymás után, nagyon gyorsan és nagyon sokat. Előadásából kiderült, hogy az MI csak azok között az adatok között keres, amelyeket korábban betanítottak neki. Az általa adott válasz tartalmát nem vizsgálja, csak a valószínűségét. Az MI nem fog tudni új festészeti vagy zenei irányzatot kitalálni, új alkotást létrehozni. Ehhez kell az intelligencia, amellyel – a mai tudásunk szerint – a gépek még nem rendelkeznek. Az MI használatát inkább lehetőségként kellene kezelnünk, mintsem veszélyként. Úgy vélte, érdemes rábízni a sok kutatással járó, időigényes, monoton és bonyolult feladatok megoldását, miközben a munkaerőt más, kreatív feladatokra lehet összpontosítani. Meglátása, hogy érdemes foglalkozni ezzel a technológiával, és úgy alakítani a gyűjtemények informatikai környezetét, hogy minél jobban ki lehessen használnia mesterséges intelligencia adta lehetőségeket.
Ezután Szöllősy Gabriellának, a Néprajzi Múzeum főosztályvezetőjének 2 év, 5 hónap, 17 nap. Költözés és költözés előkészítés a Néprajzi Múzeum könyvtárában című előadása következett. Kormányzati döntés értelmében a Néprajzi Múzeum könyvtára 2020 nyarán hagyja el korábbi, Kossuth téri épületét. Először ideiglenes helyre költözött, majd 2022 nyarán foglalták el helyüket a városligeti épületben. A nagyközönség számára 2023 április 25-től látogatható a könyvtár. Mindeközben a könyvtár munkatársai állományrevíziót és állományvédelmi programot hajtottak végre, majd kialakították szolgáltatásaikat az új épületben.
Majd ismét a Néprajzi Múzeum munkatársát, Labancz Edit könyvtárost hallhattuk, aki Miénk itt a tér! – A Néprajzi Múzeum Könyvtárának gyűjteménye és használója címmel tartotta meg előadását. A Néprajzi Múzeum szakkönyvtára egyidős a múzeummal; első köteteit még Xantus János vásárolta. A ma már több mint 195 ezer kötetes gyűjtemény nyilvános szakkönyvtár, azaz bármely érdeklődő rendelkezésére áll meghatározott nyitvatartási időben. Állománya főként etnográfiai, etnológiai, antropológiai irodalmat tartalmaz, kiegészülve a határterületek szakirodalmával. A magyar mellett számos (összesen 40) idegen nyelven kínál nyomtatott irodalmat, emellett pedig online adatbázisokat és folyóiratokat. Ajánlják nemcsak etnográfus, antropológus kutatóknak és hallgatóknak, hanem iparművészeknek, kézműveseknek, pedagógusoknak – és bármely más, laikus érdeklődőnek. Tágas, világos terekkel, nyugodt és zavartalan körülményekkel várják a látogatókat.
Változások a Magyar Orvosi Könyvtárak Szövetsége életében címmel Szluka Péternek, a Semmelweis Egyetem Központi Könyvtár igazgatójának előadása következett. A MOKSZ 1996-tól működik önálló szervezetként, 80 könyvtár alapította. Szervezi a folyóirat rendeléseket az orvosi könyvtárak számára, valamint szakmai konferenciákat rendez. A digitális tartalom térnyerésével megváltozott a dokumentumok elérhetősége. A kórházi könyvtárak bezárásra kerültek, így az évek során 34-re csökkent a tagok száma. Finanszírozási gondok álltak elő. A tagság körében végzett felmérés szerint szükség van önálló szervezetre. Megváltoztatták az alapszabályt, a MOKSZ megújult formában működik tovább.
Ezután Hajdu Zsófia Editnek, a Pre-Con Restaurátor Kft. – Patrica és Matrica Bt. képviselőjének előadását hallgathattuk meg Nagy példányszámú könyvgyűjtemények aktuális állományvédelmi kihívásai. „A sikeres pályázatírás műhelytitkaiból.” címmel. A restaurátorral való első találkozásra általában abban az esetben kerül sor, amikor a műtárgyak állapotával kapcsolatban valamiféle probléma merül fel. Ez lehet egy váratlanul bekövetkező károsodás, például tűz- vagy vízkár esetében, lehet egy hosszabb folyamat (biológiai fertőzés, nem megfelelő tárolási körülmények) eredményének felfedezése, vagy csak egyszerűen egy rossz állapotú műtárggyal való találkozás. Ilyenkor kézenfekvő megoldásnak tűnik szakember – restaurátor – felkeresése, aki képzettségének megfelelően alkalmas arra, hogy a tárgyat restaurálja, tehát lehetőség szerint egy a jelenlegit megelőző állapotba juttassa vissza, illetve egy állapotot bizonyos időre konzerváljon. De vajon gondolunk-e arra, milyen okok és körülmények vezettek a műtárgy károsodásához, egyáltalán, milyen jellegű károsodással állunk szemben, és elkerülhettük-e volna (ha igen, hogyan!) ezt a károsodást, melynek eredménye a műtárgy életébe való újabb durva beavatkozás, a restaurálás!
Utolsóként egy angol nyelvű előadást hallhattunk. A PEDRO Kft. képviseletében Frank J. Epple a Zeutschel GmbH területi igazgatója Szponzori program: Új irány – Dokumentum feldolgozás digitális kamerákkal címmel tartotta meg előadását.
Végül a szellemi TOTÓ kiértékelése zárta a délelőtti programot, ahol minden kedves kitöltőnk ajándékot kapott. Játékunkról később részletesen is beszámolunk.
Az ebédszünet után utazás, „BÁNYA-TÁRNA” látogatás a Tatabányai Múzeum: Bányászati és Ipari Skanzenébe következett. Megtekintettük a világon egyedülálló, ma már ugyan nem működő, de eredeti állapotában bemutatott XV. számú szénbánya aknáját, Kiss Vendel történész-muzeológus szakmai vezetésével. A nagy érdeklődéssel kisért programon megismerkedtünk az egykori bányászok munkakörülményeivel, mindennapi életével, lakókörnyezetükkel. Megnézhettük a korabeli bányászok felszereléseit, eszközeit, a bányagépeket. Érdemes a Skanzen linkjére kattintva részletesebben megismerkedni a skanzen legkeresettebb látványosságával, a két régi kolóniaházzal, a tisztviselői házzal és a régi iskolával. Az első kolóniaházban a szoba-konyha-kamrás, 35 m2-es, korhűen berendezett lakások a 20. század elejétől az 1960-as évekig követik nyomon a lakáskultúra alakulását, a régi iskolában pedig kéz korhű osztályterem kapott helyet.
Forrás: https://kirandulastippek.hu/vertes-gerecse-velencei-to/tatabanya-ipari-skanzen
A nagy melegben elfáradva 5 órakor indultunk vissza az MKE Vándorgyűlés központjába a záróplenáris ülésre. BÁNYA-TÁRNA programunkról részletesen is beszámolunk később.
Prokné Palik Mária, BME-OMIKK, a Műszaki Könyvtáros Szekció titkára
