Sebestyénné Majchrowska Ewa könyvtáros, fordító, az Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület alapító tagja
Júniusban már mindenki a pihenésre, nyaralásra készül. Ha a nagy hőség miatt választanom kellene pihenőhelyet, most Zakopánéba utaznék. Lengyelországba, ahol mai interjú partnerem, Sebestyénné Majchrowska Ewa nevelkedett és végezte tanulmányait. Hogyan lett a fordítóból könyvtáros és lengyelként a magyar hon- és helyismeret oszlopos tagja?
Bemutatkozás
Az előző életemben nem biztos, hogy könyvtáros voltam!
Röviden: a Varsói Egyetemen végeztem az orosz-szlavisztika és alkalmazott nyelvészetet. A diploma megszerzése után első munkahelyem a tanszéki könyvtárban volt. 1986-ban jöttem Magyarországra férjhez, itt kezdtem el az új életemet, csekély magyar nyelvismerettel. A Politikatörténeti Intézetben helyezkedtem el, mint orosz-szláv referens. A munkám miatt gyorsan meg kellett tanulnom a munkásmozgalmi terminológiát. Minden szláv, illetve mongol nyelvű irodalom is hozzám tartozott (nem azért, hogy tudok mongolul, csak mert cirill betűvel írnak).
Férjemmel Érden élünk. Boldog anya, nagymama, könyvtáros vagyok.
Mi volt a gyermekkori álmod, milyen hivatást képzeltél el magadnak?
Nagyon szerettem a „rádió hullámain” evezni és szerintem innen ered az idegen nyelvek iránti érdeklődésem. Két álmom volt 5-7.-es tanulóként. Az egyik: sok-sok nyelvet megtanulni majd, mindent megérteni és fordítani. A második álmom egyetemre menni…
Hogyan lettél fordítóból könyvtáros? Igazában orosz-német nyelvtanárból könyvtáros.
1982-ben diplomáztam a lengyelországi hadiállapot kellős közepén. Varsóban akartam maradni. A tanszéki könyvtárvezető nagyon szerette volna, hogy az egyetem befejezése után csatlakozzam munkatársi csapatához. Sok időt töltöttem ott, ahol szerettek és segítettek. Ekkor még nem volt túl jó véleményem a könyvtárosi hivatásról egy csoporttársam miatt. Akkoriban az egyetemen a könyvtáros szak az ún. sétáló szakokhoz tartozott. Beadtam – akkor még nagyon vékony – derekamat és elkezdtem a munkát az orosz, belorusz és ukrán tanszéki könyvtárban. Nagyszerű munka volt rengeteg szabadidővel. Egy gyors képzésen vettem részt és máris könyvtári asszisztensként tudtam dolgozni. Fordítottam oroszból és ritkábban németből, készültem az orosz szakvizsgára, gyakoroltam a szinkronfordítást, a műfordítást, közben tanultam szlovákul és beiratkoztam a Magyar Intézetbe magyar órára is.
Amikor 1986-ban Magyarországra jöttem, természetes volt, hogy a könyvtár lesz a második és harmadik helyen az „új világomban”. 1991 óta pedig a tudásomat, az energiámat az érdi könyvtárnak szenteltem. Az igazi szakmaiságot, a magyar könyvtárosság rejtelmeit itt tanultam a Csuka Zoltán Városi Könyvtárban az elődömtől, Bazsóné Megyes Klárától. Itt tejesedett ki hivatásérzetem és a könyvtárosság iránti szeretetem. Az informatikai fejlesztések, az olvasószolgálat és a helytörténet lettek a kedvenc területeim.
A könyvtári munka mellett aktív szerepet vállalsz több civil szervezet munkájában is. Mesélj erről a küldetésedről!
A közösségi élet formázása, a közösségszervezés, a közösségért felelőséget vállalni, segíteni fontos feladat. Érden a könyvtárunk adott otthont több civil szervezetnek, de talán legismertebb és számomra legkedvesebb a 20 évvel ezelőtt megalakult Érdi Lengyel-Magyar Kulturális Egyesület, amelynek alapító tagjai között vagyok. A lengyelek közül négyen-öten voltunk hölgyek és a férjeink, akik majdnem lengyelek. Az egyesület céljai között szerepel a két nemzet, a két ország történelmének, kultúrájának megismerése. Az együttműködés kapcsán a szervezeti munkának otthont adó könyvtár új programokkal gazdagodott és számíthatott tagjaink részvételére a könyvtári rendezvények alkalmával.
Lengyel – magyar két jó barát, tartja a mondás és ez a te esetedben is így van. Avass be bennünket a lengyel – magyar kapcsolatok ápolásába, és kérlek, mutasd be a Magyarországon élő lengyelekhez kapcsolódó tevékenységedet is!
Nekem az volt a szerencsém, hogy többen megkerestek és segítségemet kérték a testvérvárosi kapcsolatok tartásában, ápolásában. Érden 18 éven keresztül segítettem a lengyel – magyar barátság ápolását, Diósdon pedig 20 éve. Meg kell mondjam, hogy a fiatalok közötti kapcsolat építése a fő feladat, nehéz, de nem lehetetlen. Szerencsére, mindkét oldalon van érdeklődés a nehézségek ellenére is. Gondolok itt a magas üzemanyagárra és arra a tényre, hogy a lengyel testvérvárosunk az ukrán határ mentén fekszik, ahova most nem szívesen utaznak magyarok a háború miatt. A gasztronómia jó kapocs közöttünk, mivel járunk lengyel fesztiválokra magyar ételeket főzni, itthon pedig bemutatjuk a lengyel regionális konyhát.
Az MKE két szervezetének is tagja vagy, azaz fontos számodra a szakmai közösséghez való tartozás is. Milyen közösségek részei mindennapjaidnak?
A szakmai szervezethez való tartozás számomra különösen fontos. Hogy mit is jelent ez: folyamatos új ismeretek szerzését, találkozást érdekes emberekkel, ötletmerítést a munkámhoz, az új és régi barátokkal való találkozást és tapasztalatcserét. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének közel 35 éve, a Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének kb. 15-17 éve vagyok tagja. Kevésbé aktív tagja vagyok a megyei Honismereti Szövetségnek. Nagyon szeretem a helytörténetet, melyre mostanában kevés időm jut, de remélem, hogy a következő években több lehetőségem lesz vele foglalkozni.
Ewa 2018-ban Keszthelyen vette át az MKE Egyesületi Munkáért Emlékérmet A kitüntetést a közösségért végzett elkötelezett, fáradhatatlan és példamutató tevékenységért, illetve az elmúlt évtizedekben a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Pest Megyei Szervezetében végzett munkájáért, a könyvtáros társadalom összefogásáért kifejtett tevékenységért érdemelte ki.
Aki kérdezett: Koglerné Hernádi Ágnes
Aki válaszolt: Sebestyénné Majchrowska Ewa