Beszámoló az MKE Zenei Könyvtárosok Szervezete 2024. május 23-i szakmai napjáról
Forrás: Nyílt Hét a Hagyományok Házában (kultura.hu)
Gyönyörű napsütéses délelőtt érdeklődő könyvtárosok gyülekeztek a budai Corvin téren, a Hagyományok Háza előtti hangulatos árnyas parkban. Az MKE Zenei Könyvtárosok Szervezete aznap tartotta tavaszi szakmai napját, melyre a szervezet saját tagjain kívül, más érdeklődőket is szeretettel várt. Érdeklődő pedig volt szép számmal, hiszen a korábban Budai Vigadó néven ismert Hagyományok Háza épületét és gyűjteményeit látogattuk meg. A Budai Vigadót 1900. január 20-án adták át, 2006-2007 között külsőleg újult meg, majd ma ismert alakját a 2015-2018 közötti belső felújítás során nyerte el.
Rövid névsorolvasás után kezdődött is a meghirdetett program.
Kapcsolattartónk, Pálvicz Adrienn, a Martin György Szakkönyvtár munkatársa köszöntött minket. Gyorsan át is adta a szót a szintén az épületben működő Magyar Népi Iparművészeti Múzeum vezetőjének, Czingel Szilviának, aki a jelenlegi időszaki kiállításban tartott tárlatvezetést, melynek címe Szecesszió, Art Deco, Népművészet – Női lélek, népi formák. A tárlat női művészek – Undi Mariska, Zsolnay Teréz, Zsolnay Júlia, Tüdős Klára, Lesznai Anna, Mallász Gitta, Kis Jankó Bori, Király Ilus – nézőpontján keresztül mutatja be a XX. század elejének két nagy stílusát, a szecessziót és az art decot.
A legrészletesebben Undi Mariska életútját ismerhettük meg. A győri születésű alkotó rendkívül széleskörű tehetséggel rendelkezett. Többek között Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal járta a kalotaszegi falvakat, és míg előző kettő népzenét gyűjtött, addig ő a népi motívumokat tanulmányozta eredeti forráshelyükön a falusiak öltözetén, bútorain, eszközein. Emellett rendszeresen kutatott a különböző múzeumok állományában is, és később ezeket a kutatásokat felhasználva indultak el a mintarajziskolák és adták ki a Magyar Kincsesláda sorozat köteteit, melyeket a mai napig felhasználnak az iparművészek a népi formák hiteles megjelenítéséhez. Abban az időben divat volt a városi úri asszonyok között, hogy lementek falura – általában a cselédjük falujába -, és ott beöltöztek az adott falu viseletébe, majd fényképet készítettek magukról. A gödöllői művésztelep egyik alkotójaként Undi Mariska nem csak ruhákat tervezett, hanem tehetséges festőművész is volt. A Madarász utcai gyermekkórház kórtermeit is ő díszítette fel freskókkal. Ez sajnos már nem látható, mert 1956-ban egy bombatámadás során megsemmisült. Szintén nem látható ma már a Dózsa György úti népszállót egykor díszítő freskója, de a ma hajléktalanszállóként működő intézmény dolgozói jelentős Undi Mariska kultuszt ápolnak, és nagy örömmel segítettek a jelenlegi kiállítás anyaggyűjtésében is. Undi Mariska az öltözködésében is újító volt, ugyanis ő viselt először fűző nélküli, úgynevezett reform ruhát. A kiállításban látható képen a díszítés nyitra megyei tűhímzés. A reformruha megjelenése azt eredményezte, hogy a nők szembesültek a saját testükkel, észrevették, hogy bár fűző nélkül kényelmesebb az élet, a forma azonban nem a megszokott tökéletes darázsderék. Ennek következtében kezdték el magukat sanyargatni a nők és indultak be a különböző fogyókúrák és fitneszmozgalmak.
A Zsolnay-testvérek, Teréz és Júlia 10000 darabos Pécs környéki főkötő gyűjteménye inspirációt szolgáltatott a Zsolnay-gyár kerámiához, melyek a kiállításban meg is tekinthetők. A Kis Jankó Boriról szóló tárlóknál megtudhattuk, hogyan lehet a matyó viseletek korát megállapítani. A matyó rózsa minél kisebb és minél kevesebb színt használtak a megalkotásánál, annál régebbi a minta. Ez a jobbágy-felszabadítással hozható kapcsolatba, hiszen a XIX. század közepéig nem használtak színeket a ruházaton. A kalocsai Király Ilus egy francia lapban látta a riseliő hímzést, és kezdte is használni ruháin. Gyakran hiszik, hogy ez az eredeti kalocsai minta, de valójában Király Ilus csak megújította a kalocsai népművészetet.
Tüdős Klára a magyar divat meghatározó személyisége volt a két világháború között. Az úri asszonyok között két tábor alakult ki: az egyik a párizsi divatot népszerűsítő Rotschild Klárától vásárolt, a másik pedig inkább a sárközi fekete-fehér motívumokat felhasználó Tüdős Klárától. Érdekesség, hogy bár nem a francia divatot, hanem a népi motívumokat népszerűsítette, egy idő után megjelentek nála francia divattervezők, eltanulták a népi motívumok felhasználásnak módszereit, és végül rajtuk keresztül jelentek meg a párizsi kifutókon a magyar néphagyomány mintái. A kiállítás szervezői nehéz helyzetben voltak, ugyanis Tüdős Klára gyönyörű ruháiból csak kevés maradt fent. Ezért a közösség segítségét kérték, és felhívást adtak közre, hogy akinél a családi hagyatékban lapul Tüdős Klára alkotás, azt nagy örömmel használnák a kiállításban. Végül a segítség közelebbről érkezett, mint gondolták volna, mivel egy napon egy kolléganő beállított egy bőröndnyi Tüdős Klára ruhával a családi hagyatékból. A ‘40-es években Tüdős Klára a Corvin Áruház divattanácsadója lett. A ruhák hímzéséhez parasztasszonyokat foglalkoztatott, akiknek ez jó lehetőség volt jövedelemszerzésre. A II. világháború alatt varrodájában zsidó nőket és gyermekeket bújtatott. Később ezért a tettéért megkapta a Jad Vasem intézet Világ Igaza kitüntetését.
Örök vita a néprajztudományban, hogy mi hatott mire eredetileg: a népi a polgárira vagy a polgári a népire. Czingel Szilvia elmondása alapján valószínűleg a polgári hatott a népire, csak nagyon lassú volt az átmenet. A kiállításban is folyamatosan megjelennek a népi motívumok a társművészetekben vagy a kereskedelemben. A cikkcakk minta például látható volt a londoni Royal Orpheum táncelőadásáiban, de a matyó népművészetben is megjelenik. Lesznai Anna iparművész Mezőkövesdről érkezett vendégmunkásoktól tanulta a matyó mintákat, melyeket később Ady Endre Hazajáró versek kötetének borítójához, vagy a híres Ady-párnához is felhasznált.
Mallász Gitta és Dallos Hanna grafikusok együtt terveztek reklám- és turisztikai plakátokat art deco stílusban. Dallos Hanna a betűket tervezte, Mallász Gitta pedig a mintákat kalotaszegi motívumokat felhasználva. A kereskedelemben a Coop Áruház, a Szerencsi csoki, a Pick és a Julius Meinl is használt népi motívumokat termékein. Utóbbi például a női élet szakaszait jelenítette meg teásdobozain.
A kiállítás megtekintését követően a gyönyörűen felújított és üvegtetővel fedett aulában elfogyasztott büféebéd után a délután könyvtárszakmai programot tartogatott. A könyvtár olvasótermében tartott beszélgetést Maczelka Árpád, a Gyűjteményi Főosztály vezetője koordinálta. A Gyűjteményi Főosztály alá tartozik a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum, a Folklór Archívum és a Martin György Szakkönyvtár. A 2001-ben alapított Hagyományok Házában a fókusz a néphagyományokon van. Ez az otthona a Magyar Állami Népi Együttesnek, mely az egész intézmény jogelődje, rendszeresek a táncházak, de itt szerezhetnek az érdeklődők különböző néphagyományokhoz kapcsolódó képesítéseket. 2023-ban szervezeti átszervezés történt, és azóta ú.n. mátrix szervezetként működik az egész intézmény, tehát a különböző osztályok között lehetőség van az átjárásra. A Gyűjteményi Főosztály legfontosabb feladata a gyűjtemények rendszerezése, elérhetővé tétele, ezzel együtt élővé tétele élmények és tudás által a különböző képzéseken és rendezvényeken keresztül.
Czingel Szilvia múzeumvezető néhány mondatban általánosságban mutatta be a 11.000 tárggyal rendelkező, országos gyűjtőkörű szakmúzeumot. Sok múzeummal dolgoznak együtt, anyaguk kutatható, koncepciójuk a tárlatokon keresztüli történetmesélés a tudományos szövegek helyett.
A Martin György Szakkönyvtár alapja a névadó Martin György (1932-1983), Erkel-díjas tánctörténész, néprajzkutató, zenefolklorista, a nemzetközi rangú magyar tánckutatás megteremtőjének hagyatéka, ami 1999-ben kerül a Magyar Állami Népi Együtteshez, majd Borbély Jolán (1928-2018), etnográfus, pedagógus hagyatékával az állomány 25.000 kötetre gyarapodott. Legrégebbi kötetük egy 1676-os Kájoni énekeskönyv. A kötetek mellett a könyvtár állományában megtalálható 3700 zenei album, a Népművészet Ifjú Mestere és a Hagyományok Háza tanfolyami dolgozatok, valamit az adatbázis hozzáférések. Kapitány Dóra könyvtárvezető elmondta, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a digitalizációra. Az állomány nagy része elérhető a könyvtári számítógépeken digitálisan is, de az olvasóteremben eredeti nyomtatott formájukban is tanulmányozhatók. A könyvtár több módon nyit az új olvasók felé. A legnépszerűbbek ezek közül az irodalomterápiás foglalkozások, melyeket Pálvicz Adrienn tart nagy sikerrel.
Németh László, a Katalogizálási Osztály munkatársa a Folklóradatbázist ismertette, feldolgozói és felhasználói oldalról is. Az adatbázis célja saját megfogalmazásukban az, hogy több intézménnyel együttműködve dokumentálja, rendszerezze és internetes felületén kereshetővé téve bemutassa a magyar nyelvterület hagyományos szellemi kultúráját megörökítő hang-, állókép- és mozgókép felvételek sokaságát, és így mindenki számára elérhetővé tegye a magyarság és a vele együtt élő népek évszázadok alatt felhalmozott folklórtudását.
A látogatás raktársétával zárult.
A nap eseményeit fotósunk, Gellért Mária mellett, Pusztai Szilvia (Zeneakadémia Könyvtára) kollégánk dokumentálta.
Köszönjük a Hagyományok Háza gyűjteményi osztályvezetőjének, Maczelka Árpádnak és munkatársainak szakmai szempontból sok információt nyújtó részletes, érdekes vezetését, gyűjtemény-bemutatását!
Bácsi Fanni, MKE Zenei Szekció