Nagy Gerda – orgonista, zongoratanár, zenei könyvtáros

 

 

2024. május 18-án pünkösd szombatján, nemzeteken átnyúló eseménysorozat veszi kezdetét, az Orgonák éjszakája, melynek célja bemutatni ennek a nem mindennapi hangszernek a sokoldalúságát és izgalmasságát. Ezen a napon a hangszerek királynőjét 4 kontinensen, mintegy 30 országban hallgathatják majd, természetesen Szegeden is. Így talán nem is véletlen, hogy egy orgonistából lett zenei könyvtárossal beszélgetek zenéről, hivatásról és természetesen a könyvtárak zenei küldetéséről.

Bemutatkozás

1987-ben születtem Orosházán. Általános iskolásként a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban, középiskolásként a békéscsabai, majd a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tanultam. 2007-ben nyertem felvételt a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának orgona szakára, ahol Dr. Csanádi László növendékeként végeztem. Az egyetemi évek alatt több nemzetközi orgonaversenyen nyertem díjat és sikerrel koncerteztem Magyarországon kívül Olaszországban, Svájcban és Németországban is.

A diploma megszerzése után 8 évig zongoratanárként és korrepetitorként dolgoztam, majd 2022-től kezdve a Somogyi-könyvtár zenei könyvtárosa vagyok. 2023-ban végeztem el a Somogyi-könyvtár segédkönyvtárosi képzését.

Mióta része életednek a zene és mi motivált arra, hogy zongorista, majd orgonista legyél?

Óvodás koromban kezdődött a hatalmas szeretet a zene iránt, én már akkor arról álmodoztam, hogy zongorista leszek. Nagyapám zeneértő ember volt, bár ő maga nem tanult sokáig zenét, de a mai napig emlékszem rá, ahogyan hallás után tanultam tőle a darabokat az otthoni harmóniumon. Mihelyt lehetett, beiratkoztam a zeneiskolába zongora szakra, majd pár évvel később a zongora mellett vadászkürtön is elkezdtem tanulni.

Az orgonistává válás onnan indult, hogy egyszer nem vittem testnevelés cuccot, amikor az Evangélikus Gimnáziumba jártam, úgy 10-11 éves lehettem. Így hát segítenünk kellett átpakolni a hangosítási felszereléseket az Evangélikus Nagytemplomba, ahol megkérdeztem a lelkészt, hogy kipróbálhatom-e a nagyorgonát. Megengedte, és miután játszottam, azt mondta, hogy akkor jövő héttől én játszom a diákistentiszteleten.

Sokáig nagy dilemma volt számomra, hogy orgonista vagy zongorista legyek, de végül az orgona mellett döntöttem.

Hogyan kerültél kapcsolatba a könyvtárral, és mi terelt abba az irányba, hogy változtass és könyvtáros legyél?

Egészen kicsi koromtól kezdve nagyon szerettem olvasni, és annak, hogy már az iskola előtt megtanultam, a szüleim mellett az ikertestvéremnek is nagy szerepe van, aki középső csoportban már tudott, én pedig megtanultam tőle.

Emellett nagyon szerencsés vagyok, mert mindig fantasztikus magyartanáraim voltak. A gimnáziumban magyar versenyekre is jártam, ahol az országos 6. hely volt a legjobb eredményem. A konziban már a zene került a középpontba, de az ottani magyartanárom mindig ellátott olvasnivalókkal, az ő ajánlásai alapján a világirodalom legjobb könyveit ismerhettem meg a magyar írók és költők művei mellett.

Szóval már eleve volt egyfajta humán érdeklődésem, de a zenedarabok tanulása során számomra mindig is fontos volt a művek elemzése, a mögöttes tartalom szavakba öntése. Nem csak a gyakorlati rész, hanem az elméleti is.

És hogy miért váltottam? Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy a Covid után teljesen más dolgok kerültek nálam a középpontba. Ekkor már körülbelül öt éve folyamatosan négy iskola között ingáztam, az életem nagy részét a buszon töltve. Szerettem volna, ha lenne egy kis szabadidőm olyan dolgokra, amiket szeretek csinálni és örömmel töltenek el.

Miután eldöntöttem, hogy otthagyom a tanári pályát, belebotlottam a Somogyi-könyvtár álláshirdetésébe és jelentkeztem. Felvettek, és úgy érzem, hogy megtaláltam a helyem.

Két éve a Somogyi-könyvtár zenei könyvtárosa vagy, milyen projekteken dolgozol jelenleg és mik a jövőbeli terveid?

A zenei tájékoztatáson kívül évente három Zenei Album koncert kerül megrendezésre nálunk, ahol évfordulós zeneszerzők életművéből nyújtunk egy kis keresztmetszetet, ebből egy koncert mindig 20. századi zeneszerzőnek állít emléket a Vántus István Kortárszenei Napok keretén belül. Az idei évben egy kuriózum Zenei Albumot szerveztünk, ahol a szegedi nagyárvízre emlékezve egy Liszt Ferenc által 1879-ben szervezett koncertet „játszottunk újra”, melynek korabeli helyszíne a Pesti Vigadó volt.

Jó kapcsolatot ápolunk a Bartók Béla Zeneművészeti Karral, fuvolistáik rendszeresen jönnek hozzánk koncertezni, emellett zenetörténeti előadásoknak is helyet adunk, ahol a Kar oktatóit látjuk vendégül. De volt már rá példa, hogy egy zeneiskola tartotta nálunk a koncertjét, jó volt látni, hogy ezen az eseményen a közönségben ott voltak a legkisebbek is.

Vida Andrea régikönyvtáros kolléganőmmel tavaly kezdtük el a Parlando – Múltidéző partitúrák videósorozatot, melyben az Emlékkönyvtár muzeális kottáit mutatjuk be. A sorozat megtalálható a Somogyi-könyvtár YouTube csatornáján. A részek felvételét minden alkalommal alapos kutatómunka előzi meg, aztán ezt igyekszünk szóban átadni a nézőinknek, a videók legvégén pedig eljátszom a művet. A Szeged folyóiratban pedig közös rovatunk van, ahol részletesebben tudunk azokról a témákról írni, melyekre az adásban nem marad idő.

A könyvtáron kívül továbbra is az életem része az orgonálás, hobbiként a Fricsay Ferenc Városi Fúvószenekarban vadászkürtön játszom, és most ismerkedem a könnyedebb műfajjal a KidsAlone Music Band billentyűseként. Az első közös fellépésünk a bandával éppen az Ünnepi Könyvhéten lesz.

Hogyan képzeled el a könyvtár zenei nevelő, népszerűsítő és élményt adó tevékenységét?

Az biztos, hogy a zenei nevelést már a legkisebb korban el kell kezdeni. A mi könyvtárunk is igyekszik már az óvodás kortól bevonni a gyerekeket. A digitális technika segítségével még közelebb tudjuk hozni a kicsikhez a zenét, kollégáimmal már tartottunk olyan foglalkozást, ahol zenélő robotok segítségével dallamokat programoztunk be, játszottunk le. A gyerekek fel sem akartak állni a zenélésből, innen csak egy lépés a zeneiskola, és akkor már nyert ügyünk van. A rendhagyó zenei órák szintén sokat segíthetnek a népszerűsítésben.

Ebben az évben kezdtük el Kocsis Katalin kolléganőmmel a Művészettörténeti Stíluskalauz nevű projektet, ahol egy adott művészettörténeti korszakot mutatunk be középiskolásoknak, ő a képzőművészet, én pedig a zene szemszögéből. Az első óránkon számomra megdöbbentő volt, amikor kiderült, hogy a gyerekek nagy része nem hogy nem hallgat klasszikus zenét, de nem is hallott soha. Viszont ennek ellenére egyáltalán nem ütközött semmilyen ellenállásba maga a műfaj, úgy látszik, csak egész egyszerűen nem találkoznak vele, mert másmilyen közegben mozognak. Azt hiszem, hogy a legfontosabb a lehetőség megteremtése a klasszikus zenével való találkozásra. Egy könyvtári helyszínen pedig ez kevésbé „iskolaszagú”, és nagyobb élményt nyújthat.

Publikációk:

Hegedűs Réka: Ahol a zene a főfogás, a művelődéstörténeti adalékok a köret

Parlando – Múltidéző partitúrák 1.

Parlando – Múltidéző partitúrák 2.

Parlando – Múltidéző partitúrák 3.

Parlando – Múltidéző partitúrák 4.

Aki kérdezett: Koglerné Hernádi Ágnes