„Járt köztünk egy ember…” – Papp István emlékére

A Magyar Kultúra Napjához közeledve minden kulturális intézmény készül a maga eszközeivel, hogy méltón megünnepelhesse Kölcsey Himnuszának létrejöttét, és mindazt a megszámlálhatatlan alkotást, amit a magyar szellem az évszázadok során létrehozott. A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár idei ünnepségét egy szomorú, de felemelő eseménynek szánta, az ünnepet összekötötte Papp István, nyugalmazott főigazgató búcsúztatásával.

Hiába minden törekvés az alkotók részéről, festhetnek, komponálhatnak, írhatnak mégoly csodálatos műveket, ha nincsenek közvetítők. Ha nem szerveződnek intézmények arra, hogy a szellemi termékeket eljuttassák az emberekhez. Ezért vannak múzeumi kurátorok, zenészek, könyvkiadók, művészeti, irodalmi periodikák és ezért vannak könyvtárosok.

Járt közöttünk egy ember, aki kora húszas éveitől szolgálta ezt a közvetítői hivatást. Ennek a munkának volt kezdetben csak résztvevője, majd motorja, majd irányítója, majd teoretikusa, mindvégig teljes valóját adva az éppen aktuális feladatnak. 92 évet élt. Élete utolsó heteiben is köze volt a könyvtárhoz, végre olvasóként élvezhette azt a szolgáltatást, aminek működéséért, modernizálásáért, emberközpontúságáért oly sokat dolgozott.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár akkor fogadta be őt, amikor már szinte minden vezetői, irányítói, módszertani tudás, rutin és készség birtokában volt. Mögötte volt a kisvárosi kölcsönkönyvtári tapasztalat, az oktatói szolgálat, a minisztériumi irányító munka, a magyar könyvtárügy egészét képviselő, egyben tartó intézet, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ igazgatása, és előtte volt még élete főműve, a FSZEK Központi Könyvtára rekonstrukciójának megálmodása, megtervezése, kivitelezése, természetesen egy kivételesen remek csapat részeként. Egész életét átszőtte az innováció, amit magától is és másoktól is egyforma szigorral várt el, támogatott és serkentett. Nyugdíjba vonulásakor alapítványt hozott létre, hogy a könyvtár méltóan köszönhesse meg annak a munkatársának a tevékenységét, aki egy adott évben a legtöbbet tett a könyvtár korszerű működéséért. És akkor még előtte volt a könyvtáros „Biblia”, a Könyvtárosok kézikönyvének megszerkesztése Horváth Tiborral, és előtte volt még egy csapatmunka, az Etikai kódex megfogalmazása. Kell annál több a Magyar Kultúra Napjára, minthogy rá, a tanárunkra, kollégánkra, főnökünkre, mentorunkra, szakmai partnerünkre, barátunkra, Papp Istvánunkra és Papp Pistánkra emlékezzünk? Az est méltó volt az ünnephez.

Akik méltatták ezt a gazdag életművet, felidézték szellemét, szoros ábécében a következők:

Audunson Ragnar a sűrű nemzetközi fellépések alatt kialakult barátságot méltatta.

Bakos Klára az Etikai Kódex munkálataira emlékezett, megrendülten.

Bartos Éva a KMK-ban és a FSZEK-ben egyaránt kölcsönös tisztelet jellemezte, együtt töltött évekre emlékezett.

Csoma Éva ifjúi lendülettel és lelkesedéssel dicsérte a Pro Bibiliotheca Civica Alapítvány szellemét és gyakorlatát.

Gerencsér Judit fontos bejelentést tett, miszerint a Magyar Könyvtárosok Egyesülete idei vándorgyűlése napirendre tűzi Papp István korszakos munkásságát.

Havas Katalin az est háziasszonyaként volt boldog, hogy hajdan volt tanárára, mindkét munkahelyén főnökére és öreg barátjára ennyi ember emlékezik szeretettel és tisztelettel.

Hegedűs Péter a Központi Könyvtár rekonstrukciójának építészmérnökeként idézte fel Papp István rendkívül konstruktív szellemét.

Kovácsné Koreny Ágnes házigazdaként Fodor Péter nevében is köszöntötte a résztvevőket.

Nagy Attila, akinek sorait Gereben Ferenc olvasta fel, a támogató, inspiráló, de maximális szabadságot biztosító KMK-s igazgatót idézte meg.

Ramháb Mária szintén az „építész” Papp Pistát méltatta, akivel a Kecskeméti Megyei Könyvtár tervein dolgoztak kötelékben.

Sonnevend Péter a KMK aranykorának képviselőjeként szólt, majd tolmácsolta

Tóth Gyula sorait, az „érted haragszom, nem ellened” attitűdű Papp Istvánról, akivel levelek tucatjában fejtették ki szakmai, politikai, morális nézeteiket.

Közel száz kolléga, barát és családtag tisztelte meg az eseményt, aminek hangulata egy percig sem volt gyászos, hiszen egy nagyon gazdag, hosszú életpályát, egy kivételes embert méltathattunk.

Havas Katalin