Nyitóbeszéd a szervezők nevében – Mikolasek Zsófia, a tatabányai József Attila Könyvtár igazgatója

Tisztelt Polgármester Asszony, Képviselő Úr, Rektor Asszony, Elnök Asszony, Kedves könyvtárosok, vendégeink!

Sokszor elhangzott vándorgyűlések nyitó és záró plenáris ülésén, hogy a legjobb vándorgyűlést kívánja – kívánta szervezni valamely város, intézmény. Mi itt ezt kicsit másként látjuk. Talán ismerik a kifejezést: lagom. Helyes fordítása igazán nincs, a „pont elég jó” áll hozzá a legközelebb. Mi tehát egy pont elég jó vándorgyűlést szeretnénk bemutatni. De mit is takar ez?

Túlzások helyett önmérsékletet, végletek között középutat, teljes kiaknázás helyett fenntarthatóságot, rohanás helyett lassítást, káosz helyébe rendezettséget, mindent vagy semmi elv helyett az elegendőt. Ezek a mi elveink tehát. A legfontosabb ezek közül az elvek közül a fenntarthatóság: keveset nyomtattunk, száműztük a műanyag palackokat, maradék anyagokból varrtunk textiltáskákat, kolléganőink készítették – újrahasznosítva különböző anyagokat – az asztaldíszeket, helyi termelőktől szereztük be az élelmiszereket, preferáljuk a kerékpárokat és a tömegközlekedést, és biztosan van még, amit elfelejtettem.  A szervezés során igyekeztünk a közös legelőre csak egy tehenünket kihajtani (aki nem érti ezt a metaforát, nézzen utána: a közlegelők tragédiáját keresse).

Nincs szebb a világon, mint valóra váltani egy őrült ötletet. – mondta Milan Kundera, aki tegnapelőtt zárta le örökre a szemét

Egy évvel ezelőtt elköteleződtünk a vándorgyűlés mellett, inspirálódtunk a korábbi vándorgyűlések tapasztalataiból, képessé tettük könyvtárunkat a megszervezésre és bevontuk partnereinket a rendezésbe.

Számomra, számunkra a szervezésben a legnagyobb örömöt a partnerség adta.

Amióta megnyitottuk felújított könyvtárunkat, a legfőbb célkitűzéseink között van, hogy partnereink listáját bővítsük. Ezt persze nem úgy értem, hogy minél több közös aláírást fotózzunk és posztoljunk, hanem úgy, hogy minél többekkel együtt tudjunk dolgozni, minél többen bízzanak bennünk és mi is bízhassunk bennük. Azt tudtuk, hogy ők bízhatnak bennünk, nagyon komolyan vesszük partnerségeinket – akár a kisközösségeinkről, a művelődési intézményekről, vagy akár a rendőrségről van szó.

Kundera mondta azt is, hogy a partner (értse mindenki úgy, ahogy akarja), akinek fontosak vagyunk, aki szeret bennünket, az nem más, mint tükör, vagyis mércéje annak, hogy kik és mik vagyunk, mennyit érünk. Ki kell jelentenem – ennek alapján sokat érünk. Felsorolni is nehéz lenne, kik segítettek nekünk, kik álltak mellénk az első kérésre: a megye településein varrták a textiltáskákat, az önkormányzati intézmények átadták a kerékpárjaikat, ingyen kaptuk a vizet, a polgárőri szolgáltatásokat, a csillaglest, a társasjátékbemutatót. Erősítve, mélyítve a közöst, közös dolgainkat.

És végül, de elsősorban csodálatos kollégáim előtt tisztelgek. Akik a munkájuk mellett, ezen a nyáron szabadságra még nem menve és ezt elfogadva dolgoztak azon, hogy ez a vándorgyűlés pont jó legyen.

Szóval, itt álldogálok a szervezők nevében egyedül. De igaziból egyáltalán nem vagyok egyedül, megtöltjük a színpadot.