Kalandos papírtörténet – A Mezőgazdasági Szervezet látogatása a Magyar Papírmúzeumban
A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Mezőgazdasági Könyvtárban 2018 októberében indult a Könyvtári Könyvműhely sorozat, melynek során a résztvevők a Könyvműhelyt vezető Vincze Petronella papír- és bőrrestaurátor vezetésével megismerkednek a könyvvel, mint műtárggyal, annak alkotórészeivel. 2023 tavaszán a Könyvműhely több alkalommal külső helyszínen tartotta rendezvényét. Az egyik ilyenre 2023. május 25-én került sor, amikor az MKE Mezőgazdasági Szervezettel közös szervezésben a dunaújvárosi Magyar Papírmúzeumba látogattak az érdeklődők. A kirándulás ötlete már évekkel korábban felmerült, de a megvalósítást a 2020-2021-es Covid járvány határozatlan időre elnapolta. Majd a 2023-as évnyitó taggyűlésünkön ezt a tervünket is leporoltuk, májusban megszerveztük a látogatást és tizenöten elindultunk.
A helyközi Volán járattal érkeztünk Dunaújvárosba, ahol Bíber Anita, a dunaújvárosi József Attila Könyvtár könyvtárosa fogadott minket. Neki köszönhetően rövid városnézésen vettünk részt a Vasmű úti Dózsa mozi megállótól a helyi buszpályaudvarig. Mint az bizonyára közismert, Dunaújvárost az ötvenes évek erőltetett iparosítása hozta létre, ennek megfelelően a városkép az akkortájt uralkodó szocialista realista építészet nyomait viseli magán. A „szocreál” sok helyütt monumentális alkotásokra törekedett, de Dunaújvárosnak az a része, ahol csoportunk sétált, ezt szerencsére nem tükrözte. Dunaújváros kertvárosias, maximum négyemeletes épületekkel rendelkező részén haladtunk át. Megnéztük a Bartók Kamaraszínházat és a ma bútordiszkontként működő egykori Béke éttermet, melynek oldalsó homlokzatát Iván Szilárd által tervezett, a város építését, a vasöntést, az új traktor szántóföldre érkezését és az aratás utáni mulatozást megörökítő szocreál mozaikok díszítenek, majd eljutottunk a buszpályaudvarra. Itt másik buszra szálltunk és a város szélén található papírgyárhoz vezetett az utunk.
2009-ben nyitotta meg dunaújvárosi gyárát a Hamburger Hungária Kft., ahol hulladékpapírból gyártanak csomagolópapírt. A gyár területén található a Magyar Papírmúzeum, amely egy magángyűjtemény és a Magyar Papírmúzeumért Alapítvány működteti. 2016-ban nyílt meg a Múzeum Kalandos Papírtörténet című állandó kiállítása majdnem 1000 m2-en. Ezt az állandó kiállítást tekintettük meg. A kiállítás két nagy részből áll. Az első a papír útját mutatja be Kínából Európába, majd a magyar papírtörténetet, míg a második a különféle papírokat és azok történetét mutatja be.
A papír őrölt rostok vizes pépjéből nemezelődéssel képzett, préselt, szárított, hajlékony, rugalmas, szilárd lap. Az ókori Kínában jelent meg a Kr. u. I. század végén. Ho Ti császár főhivatalnoka, Caj Lun (50-121) vezette be a papír egységes módszer szerinti készítését és általános használatát. Egy tablón több mint másfél tucat növény (pl. kínai rizspapírfa, szárnyas ostorfa, bambuszkender, tüskés bambusz) fotója volt látható, melyből a kínaiak papírt készítettek. Egy tárlóban papírból készült tárgyak voltak elhelyezve, maszktól papírkalendáriumon át a legyezőig. Természetesen kínai papírpénzek is ki voltak állítva, hiszen Kínában használtak először papírpénzt. Emellett ún. lélekpénzeket is láthattunk, melynek segítségével az elhunyt a túlvilágon javakat vásárolhat magának. A papírkészítés titkát a kínaiak szigorúan őrizték egészen 751-ig, amikor a Talasz folyó melletti csatában az arabok győztek a kínaiak ellen és a fogságba esett kínaiak életét az mentette meg, hogy elárulták a papírkészítés titkát. Szamarkandban jött létre az első arab papírműhely, majd a 800-as évekre az egész arab világban elterjedt a papírgyártás.
Európában először az akkor még részben arabok által birtokolt Spanyolországban gyártottak először papírt, majd a tudás innen terjedt el nyugatról kelet felé. Magyarországon 1310-ben jelent meg a papír. 1310. május 2-án Gentilis de Monteflorum bíboros, pápai követ Pozsonyban oklevelet bocsájtott ki, amely Benedek erdélyi püspököt arról tájékoztatta, hogy a követ által kiadott kiközösítési rendelkezés addig érvényes, amíg Kán László erdélyi vajda vissza nem adja a Szent Koronát Károly Róbert magyar királynak. Innen kezdve Itáliából és Dél-Németországból hozták be Magyarországra a papírt, majd valószínűleg 1515 előtt létrejött az első magyar papírmalom Lőcsén, amely 1530-ig működött, amikor zsoldos katonák elpusztították. Az első magyar papírmalmot hamarosan újabbak követték. 1546 és 1577 között Vidombárban, Kolozsvárott, Talmácson, Körmöcbányán és Liptószentmihályban jött létre papírmalom. A kiállításon természetesen a 17-19. sz-i magyar papírtörténetet is megismertük és láthattuk a fennmaradt vízjeleket is. Egy, a Magyar Királyságot ábrázoló nagy falitérképen különféle színű kislámpák mutatták, hol jött létre papírmalom a 16-20. sz-ban. Láthattunk egy 18-19-i sz-i magyar papírmalom modellt is, melyben a rongyok válogatásától a kész papír raktározásáig megtekinthetők a munkafolyamatok. A gépesített papírgyártás a 19. sz-ban jelent meg. Magyarországon, az első papírgyár Fiumében létesült 1827-ben. A trianoni békeszerződéssel papírgyáraink is külföldre kerültek. A mai Magyarország területén 1923-ben jött létre papírgyár. A szocializmus első éveiben a magyar papírgyárakat is államosították, majd 1964-ben létrejött a Papíripari Vállalat (PV) 15 gyárral és 2 üzemegységgel. Külön-külön tárlók mutatták be a PV egyes gyárainak termékeit és fotókat a gyárakról. A Vállalat a rendszerváltás után megszűnt.
A kiállítás történeti részének megtekintése után egy modern papírgép makettjét tekintettük meg, majd papírt merítettünk. Egy kb. 10-15 literes műanyag dobozban vizes papírpép volt, melyet fakanállal kellett felkavarni, majd szitát meríteni bele, kiemelni a vízből, a vizet a szitáról lecsepegtetni, kendőre fordítani és a szitáról lehúzni a kész papírt. Mivel 2023 Petőfi-emlékév, ezért a vízjel Petőfi Sándor portréja volt.
Ezután a kiállítás második része következett. Itt számtalan teremben – a termek más-más, a papír története szempontjából fontos emberről lettek elnevezve – különféle papírok voltak kiállítva. Pl. tulajdoni lapok, kötvények, részvények és váltók, sorsjegyek, papírpénzek, szükségpénzek. De emellett láthattunk iskolai bizonyítványokat, füzeteket, táncrendeket, képeslapokat, levelezőlapokat, naptárakat és mini könyveket is. Szalvéta, kéztörlő és még toalettpapír is ki volt állítva. A tárlók melletti feliratokból a tárgy történetéről tudhattunk meg érdekes dolgokat. A múzeum munkatársai szemmel láthatóan a papírfelhasználás teljességének bemutatására törekedtek. A falakon és tárlókban elhelyezett anyag hihetetlenül gazdag, a feliratok informatívak, érdemes több órát szánni a kiállítás megtekintésére.
A kiállítás megtekintése után visszatértünk Dunaújvárosba. Volt, aki azonnal, míg néhányan egy jó halászlé elfogyasztása után indultunk Budapest felé.
Horváth Tamás, a Mezőgazdasági Szervezet elnöke