Beszélgetés Villám Judittal, az MKE Társadalomtudományi Szekciójának elnökével, az MKE egyik új alelnökével

Beszélgetésünk aktualitását az MKE idei tisztújítási eredményei adják. Az MKE Társadalomtudományi szekciójában újra Téged választottak elnöknek, ám az MKE elnökségi tagjának is megválasztottak. Gratulálok ezeknek a tisztségeknek az elnyeréséhez! Mindkét eredményt hosszú évek kitartó munkája, a tagság körében megszerzett ismertség és népszerűség támasztja alá.

 Kedves Judit! Hogyan látod Te az egyesülethez fűződő viszonyodat, taggá válásodig visszatekintve?

 Az egyesületnek, illetve a Társadalomtudományi Szekciónak 1994-ben lettem tagja. 2002-ben a szekció titkárává választottak, 2006-tól elnöke vagyok. A Társadalomtudományi Szekció az egyik legnagyobb létszámú szekciója az MKE-nek, ráadásul sokféle könyvtárból vannak tagjai. Az idő előrehaladtával egyre többen mentek nyugdíjba, nekik a szekció maradt a kapocs a könyvtáros szakmához. A szekció vezetőségével mindig igyekeztünk sokféle, színes programot szervezni, hogy minden korosztály be tudjon kapcsolódni valamelyikbe. A többnapos kirándulások, könyvtár- és múzeumlátogatások jól összekovácsolták a tagságot, így a szakmai programokra, konferenciákra is szívesen jönnek. A vándorgyűléseken is mindig szervezünk szekcióülést, sokféle előadást hallgathattak meg nálunk a résztvevők.

Hogyan és mikor alakult ki a kapcsolatod a határon túli magyar könyvtárosokkal?
Mi volt ebben a szerepe a csongrádi konferenciáknak és az Országgyűlés „Könyvtár, ami összeköt” pályázati rendszerének?

 A Kárpát-medence tájait, városait ifjú koromtól látogatom, a szekcióval is évről évre felfedeztünk valamely tájegységet, meglátogattuk az ott lévő jelentős könyvtárakat is. 2013-tól az Országgyűlési Könyvtárban programszervezője, koordinálója lettem a 2011-ben indult „Könyvtár, ami összeköt” ösztöndíjprogramnak. Tizenegy program valósult meg, évente 10 ösztöndíjassal, és 2015-től budapesti delegáltakkal is bővítve széles körű kapcsolatrendszer alakult ki Kárpát-medence szerte. Előny ez mindannyiunknak, a résztvevőknek, az Országgyűlési Könyvtárnak, valamint a programban résztvevő többi könyvtárnak is. Van hova, kihez fordulni, ha felmerül egy kérdés, vagy probléma. Ezeket a kapcsolatokat megerősítik a csongrádi találkozók is, ahol évről évre tucatnyi volt ösztöndíjassal is találkozunk, és kapacitáljuk a fiatalokat a programban való részvételre.

Részt vettél-e már szomszédos országban rendezett könyvtáros-rendezvényen?

 Igen, 2017-ben részt vettem a Romániai Magyar Könyvtáros Egyesület parajdi közgyűlésén, ahol előadó is voltam, majd 2018-tól – a pandémiai évek kivételével –, a székelyudvarhelyi „A jövő könyvtára” konferenciákra is utazunk, mely évről évre szintén találkozó helye a volt ösztöndíjasoknak is. Részt vettem a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének érsekújvári ünnepi ülésén is.

Milyen tervekkel vágsz neki az alelnöki feladatoknak? Mit tudsz hasznosítani a korábbi egyesületi tapasztalataidból?

Épphogy elkezdte még a közös munkát az egyesület új elnöksége, konkrétumokról még nem tudok beszámolni, de mindenképpen szeretném a jó kapcsolatokat fenntartani, és a határon túli magyar könyvtárosok érdekét képviselni az elnökségben. A legelső feladatom a határon túli szervezetek meghívása volt a vándorgyűlésre, idén külön szekcióülést is tartanak a határon túli könyvtárosok.

 Az MKE-hez az Országgyűlési Könyvtárba való belépésed után csatlakoztál. E könyvtárnak immár oszlopos tagja vagy. Az ottani pályaíved több évtizedes. Miket tekintesz a legfontosabb eredményeknek, amit munkálkodásod során az Országgyűlési Könyvtárban elértél?

 Idén lesz 30 éve, hogy az általad irányított Képviselő-tájékoztatási Osztály tagja lettem, ezt a különleges tevékenységet két évtizedig végeztem. Tíz éve a nyilvánosságot szolgáló szakreferensek egyike vagyok, 2018-tól a Szakreferensi Osztályt vezetem. Az országgyűlési dokumentumok ismerője és kutatója lettem, e témában sokat publikáltam. A parlamenti anyag digitalizálását, közkinccsé tételét, melyért sokat dolgoztam én is, nagy eredménynek tartom.

 A magyar országgyűlés történeti dokumentumai kárpát-medencei közkincsnek számítanak, egyéb értékeik mellett. Így az e területen végzett kutatásaiddal a nemzeti összetartozás érzését is erősíted, erősítetted.

 További egyesületi munkádhoz is jó erőt és sok sikert kívánok.

 Lejegyezte: Haraszti Pálné rovatvezető