Beszámoló a vállalati könyvtárosok 35. műhelybeszélgetéséről

A Műszaki Könyvtáros Szekció 2023. június 7-én 14 órától tartotta 35. műhelybeszélgetését a BME OMIKK-ban.

A bevezető előadást dr. Sipos Anna Magdolna, a Pécsi Tudományegyetem Könyvtár – és Információtudományi Intézetének volt vezetője tartotta, aki alapos ismeretekkel rendelkezik a könyvtárosképzés hazai helyzetéről és lehetséges útjairól. Előadását egy idézettel kezdte: „Valamit el kell engednünk annak érdekében, hogy ami jön, azt be tudjuk fogadni.” – így lehetne jellemezni a könyvtáros szakma változásait. A társadalmi környezet átalakulása és a technológiai robbanás jelentős változásokat hozott, ami a könyvtárhasználókra is hatással van. A 2000-es évektől folyamatosan nő az internethasználat, de a pandémia alatt különösen nagy ugrás történt ezen a téren. Ma már szinte mindenki használja az internetet, tehát a könyvtárhasználók önállóan is megtalálják az információforrásokat. A szakmánknak ehhez kell igazodnia, meg kell találnia azt a teret, ahol a könyvtárak továbbra is tudják szolgálni az olvasást és információszerzést. Napi szinten tapasztaljuk, ahogyan ez a világ körülvesz minket.

A könyvtárosok szemléletét ez kell, hogy meghatározza. A valós tér mellett a virtuális teret is ki kell használnunk, együtt a kettőt annak érdekében, hogy ki tudjuk szolgálni az olvasók információs igényeit. Együtt kell élnünk a gyors technikai változással, lépést kell tartani a fejlődéssel. A könyvtárosnak ez nagy kihívás, hiszen a régi könyvtárképhez hozzá tartozott a kényelmes munkavégzés. Nem kellett napi szinten a tudásunkat bővíteni, hanem egyszerűen ugyanazokkal a rutinokkal végezhettük a munkánkat, amikkel évtizedeken keresztül. De ettől még az alapvető jellemzőink megmaradtak, archiválunk, tájékoztatást végzünk, és dokumentumot szolgáltatunk. A könyvtárosi munka most is ugyanazokat a szakmai rutinokat jelenti, csak nem ugyanazokkal a módszerekkel dolgozunk.

A technológiai fejlődéssel a könyvtárhasználati szokások is változtak. A távhasználat erőteljesen megugrott, aminek a feltételeit szintén biztosítani kell. A mérések szerint a személyes használat a távhasználat egyharmadát teszi ki, és a személyes megjelenés folyamatosan csökken, de az olvasók továbbra is mindkét térben jelen vannak, a fizikai és a virtuális térben egyaránt. A könyvtárépületeket egykoron tömeges használatra tervezték, ez a tér is átalakul.

A különböző könyvtártípusok eltérően változtak. A települési könyvtárak kisebb arányban költöztek át a virtuális térbe. A tudományos vagy tanulási igényeket kielégítő könyvtárak, a felsőoktatási könyvtárak, szakkönyvtárak viszont élen járnak a távhasználattal igénybe vehető szolgáltatások területén. Az iskolázottak körében népszerűbb a távhasználat. Az olvasói, használói igényeknek formálniuk kell a könyvtáros tudását és kompetenciáit. Erről sokszor van szó, de keveset teszünk érte. A könyvtáros kompetenciáknál fontos hangsúlyozni, hogy a régi megoldásokat nem elfelejteni kell, hanem a régiek megtartása mellett el kell sajátítani az újakat, hogy az olvasókat maradéktalanul ki lehessen szolgálni. Így azonban óriási mértékű tudáshalmazt kell elsajátítani, és nagyon nehéz mindezt a felsőoktatási képzés keretében megszerezni. Nehéz egyensúlyt tartani a hagyományos tárgyak és az új ismeretek között, mert óriási mennyiségű információról van szó. Ez az expanzió két diplomával ér fel, a hallgató megtanulja a klasszikus kompetenciákat, a bibliográfiai leírást, a metaadatolást és a modern informatikai, valamint információs tartalomkezelési ismereteket. A bolognai rendszer megjelenésével erősödő probléma lett, hogy mit kellene kivenni a képzésből, mert nem fér bele a megadott óraszámba – ez a hatalmas méretű tudásanyag, amit a könyvtárosoknak meg kell ismerniük. A szakmai fejlődés érdekében még további új ismereteket is el kellene sajátítani és alkalmazni, további előremutató technikákat is kellene követni. Ennek ellenére sok várakozás előzte meg a bolognai rendszert, bíztunk abban, hogy annak a szellemisége segíteni fogja a könyvtárosképzést és annak sokszínűségét.

Mindeközben napjainkban folyamatos és hatalmas létszámcsökkenés zajlik a könyvtárakban és egyre kevesebb a szakember. Egyre többen el is hagyják a pályát, és sokan könnyen el tudnak helyezkedni, mert modern információtechnológiai ismeretekkel rendelkeznek.

A virtuális térbe áthelyeződő könyvtárosok digitális kompetenciáinak mérését Borbély Mária végezte el, és a Könyvtári Figyelőben publikálta. Jó hír, hogy a könyvtárosoknak sokkal jobb a kompetenciaszintje, mint más felsőfokú végzettségű szakembereknek. Rossz hír, hogy a könyvtárosok digitális kompetenciái alap- és középszinten állnak. Ezek nem elegendőek a digitális térben történő kiszolgáláshoz. A hiányos kompetenciák főleg a tartalomelőállítás, a biztonság és a problémamegoldási képesség. Ezekben mindenképpen szükséges lenne valamilyen beavatkozás.

Nemzetközi tapasztalatok. Az ezredforduló környékén a nyugati országokban elkezdtek azzal foglalkozni, hogy felmérjék, hogyan változtak az igények a könyvtárak felé, ehhez hogyan lehetne a képzést igazítani, és milyen munkaköröknek, milyen szinteknek kellene megfelelni. Megjelentek ALA ajánlások és a német könyvtáros egyesület ajánlásai is, ami a képzési rendszer változását is eredményezte. A németeknél nagy különbségek vannak a szakkönyvtárak és a közkönyvtárak között, mert Németországban nagyon erős a szakkönyvtári és egyetemi rendszer. Volt ugyanilyen ajánlás Svédországban és Svájcban is. Az IFLA is elkészítette követelményrendszerét, amit a készségek szintjén kezdő, haladó szintekre bontott stb. Ezeket az ajánlásokat beépítették a képzésbe. Ezekből mi is tudnánk meríteni, és alkalmazni a hazai helyzetre.

A magyar képzésben létezett ez a támogató elem, amit nem sikerült továbbvinni, pl. a kétszakos képzés, amit tanárképzőn és egyetemen is lehetett hallgatni. Bármilyen szakkal lehetett párosítani, és ebben hasonlított a német modellre. A cél az volt, hogy először valamilyen szakot végezzenek el és utána a könyvtáros képzést, így az adott diszciplínában is járatosak lesznek. Egy szakreferens az adott tudományban tudja, hogy milyen szakkönyvek, szolgáltatások és adatbázisok kellenek, jobban érti a tudomány igényeit. Fontos, hogy az illető tudjon beszélgetni a szakterület képviselőivel, tudjon kérdéseket feltenni, valamilyen szinten értse a tudomány aktuális kérdéseit.

Erős tendencia mutatkozik abban, hogy a két nagy könyvtári csoport, a közösségi célú közkönyvtári irány és a szakkönyvtári, egyetemi irány kezd szétválni. Kérdés, vajon egy képzés keretében lehet-e ezt a két területet együtt képezni. Sok közös elemük van, de a folyamatban az látható, hogy ez nem célszerű. Ugyanis egyre jobban távolodnak egymástól azoknak a kompetenciakörei, akik szakkönyvtárakban vagy tudományos könyvtárakban dolgoznak és az ún. közösségi célú könyvtárakban, ahol nagyon más tudáselemekre van szükség. Egyik helyen a közösség szolgálata, a másik helyen a tudomány szolgálata van fókuszban. Most is nagyon sok a tananyag, ezért kétfelé kell nyílnia a képzésnek: külön a közösségi célú könyvtárak és külön az egyéb célúak számára, mert ennyi ember ennyi mindent nem tud megtanulni. Pl. a települési könyvtárakban nagyon fontos a közösségszervezés, ami a szakkönyvtári könyvtárosnak nem a legfontosabb kompetenciája.

Kutnyánszky Anikó (Wigner FK) és Vízvári Dóra (OKFO) megjegyezték, hogy a könyvtárosi szaktudásuk mellett más tudományos szakmai ismeretekkel is rendelkeznek. Tapasztalatuk szerint annak ellenére, hogy rendelkeznek ilyen ismeretekkel, azokat nem igényli a munkahely vagy azt túl kevésnek tartja ahhoz, hogy használni lehessen a tudományos területükön. Amint valaki bekerül egy könyvtárba, szinte véletlenszerű lesz, hogy milyen tudományterületről jön, és mennyire tudja alkalmazni a megszerzett ismereteit. Ennél többet a másik szakkal sem lehet hozzátenni a szaktudáshoz. A könyvtárosok nagy része továbbá bölcsészként kerül a könyvtárba, történelem-könyvtár vagy magyar-könyvtár szakosként, ami a tudományos és műszaki könyvtárakban kevésbé hasznosítható.

Más hozzászóló véleményében megerősítette, hogy egy kutatónak nem biztos, hogy kell segíteni, de az egyetemi könyvtárakban továbbra is fontos a szaktájékoztatás és a megyei könyvtárakban is működik még témafigyelés.

Szintén másik hozzászóló, aki bölcsészként került a könyvtárba, úgy érezte, hogy a másik szak ismerete segítette őt könyvtárosként is. Tapasztalata, hogy sok mindennek utána kellett nézni, de egy idő után ebben rutint lehet szerezni. Ehhez azonban mindenképpen kell egy felsőfokú képzés, nem elég egy középiskolai végzettséggel könyvtárban elhelyezkedni.

Felmerült a kérdés a Könyvtári Intézethez (KI), hogy a KI képzései mennyire elégítik ki az igényeket.

Dr. Hangodi Ágnes, a Könyvtári Intézet Könyvtári Szak- és Továbbképzési Osztályának vezetőjeként válaszában hangsúlyozta, hogy vegyesek a tapasztalatok. Az eredeti elképzelés szerint a tanfolyamok tematikájában a szaktájékoztatás minden területét lefedték, ezért azok tematikáját a szakterületen ismert szakemberekkel állították össze. A műszaki és természettudományos szaktájékoztatás tanfolyamot a minimális érdeklődés miatt csak egyszer tudták elindítani 5 év alatt, pedig többször is meghirdették. A gyerekkönyvtáros tanfolyam nagyon népszerű, de a zenei könyvtáros egyáltalán nem – pedig ez utóbbi is munkakörhöz kapcsolódó képzés. A tanfolyamok pénzügyi támogatása is probléma, sokan nem tehetik meg, hogy saját maguk finanszírozzák vagy a munkáltatónak nincs hozzá kerete. Az ingyenes tanfolyamokat állami támogatásból valósítják meg, de a támogatás folyósítása nem mindig érkezik időben, viszont ingyenes tanfolyamokat csak akkor tudnak indítani, ha az megérkezik. Felmérést is végeztek a tanfolyamokról, de kevesen töltötték ki a kérdőívet, 15%-os volt a válaszadási hajlandóság.

Sipos A.: A Könyvtári Intézet képzései rendkívül fontosak, de nem pótolják az alapképzést. Alaptudás nélkül pedig senki nem fogja tudni bepótolni a szakismereteket. A bolognai rendszerben elvileg minden szak átjárható, de itthon nem lehetett ezt megvalósítani – az ún. „minor” szak kivételével. Az óriási tananyagot nagyon kevesen tudják vállalni.

Kóródy Judit (Magyar Telekom Infotéka) megerősítette, hogy a Könyvtári Intézet képzései általában nagyon korszerűek, ennek ellenére a műszaki könyvtáros képzés inkább az általános ismeretekre szorítkozik. Az MKE megpróbálkozott az elmúlt években tematizálni a problémát, de azzal nem foglalkoztak, hogy ebből valamilyen ajánlás vagy felterjesztés szülessen. A kormányzatnak is volna tennivalója, de semmi nem történt. A digitális kompetenciák felméréséhez hasonlóan erre is lehetne egy teamet alkotni, amely a felmérést elvégezné, ehhez kellene partnert találni a felsőoktatás, a vonatkozó kormányzati terület és a szakmai egyesületek (MKE, IKSZ és egyéb) részvételével. Ennek alapján kiderülhetne, hogy milyen igények vannak a munkahelyeken. Saját területén pl. az információszervezési ismeretek volnának fontosabbak, ugyanakkor egyáltalán nem fontos a könyv- és könyvtártörténet.

Sipos A. hangsúlyozza, hogy valamilyen szintű diszciplínákra szükség van. A képzésben a kutatásfejlesztési információs menedzser szakmát találták ki, ami a régi szaktájékoztató megfelelője. Az első előadások mindig az adott tudományterületen zajló aktuális kérdésekkel foglalkoznak. Ezt még tovább kellene fejleszteni, terjeszteni.

Kutnyánszky A. tapasztalata szerint a kutatóintézetben a kutatók nem igénylik a szaktájékoztatást, mert ők általában jól ismerik a forrásokat, szakirodalmat, a szakterület fontos szakembereinek munkáit, akiknek a publikációi számítanak. Abban kérnek segítséget, ha a keresett forrást nem tudják elérni, mert azt meg kell szerezni számukra.

Verle Ilona (Wigner FK) szintén kutatóintézeti könyvtárban dolgozik, és nincsen természettudományos képzettsége, nem volt erre szüksége. Visszatekintve a könyvtáros képzésre, fontosnak tartotta volna, ha olyan skilleket ismer meg, mint pl. a tudományszervezés vagy a tudományos pályázatokkal kapcsolatos ismeretek, ami szintén specifikus tudományonként. De ezeket az ismereteket az egyetemen nem lehetett volna megszerezni.

A műhelybeszélgetés során megkerülhetetlenül szóba került a jövedelem kérdése. Az elvárások, skillek mellé oda kell tenni a közalkalmazotti bértábla lehetőségeit, valamint a rokon szakmák jövedelmi helyzetét és törekvéseit, amelyek mind formálják a könyvtárosok munkaerőpiaci helyzetét is. Jó lenne tisztességesen megélni belőle. A másik tendencia a munkaerő és a létszám csökkenése, mert egyre kevesebb embernek kell egyre többféle dolgot csinálnia egyszerre. Ha nincs elég szakember, akkor hiába fejlődünk és foglalkozunk új területekkel, még az alapszolgáltatásokat sem lehet biztosítani. Sajnos nem ritka a fluktuáció sem, pedig a kollégák megtartása is fontos lenne.

A résztvevők olyan elvárásról is beszámoltak, hogy a normál munkaidő felett ingyen dolgozzunk, amikor további feladatokat vár el a munkáltató, és erre sokan nem mernek nemet mondani.

Tapasztaljuk, hogy a szakmák egy részét az életpályamodell felé terelik, de ez sem járható út, ahol bevezették, ott sem nyújtott megoldást. A szakmánk annyira lesz megbecsülve, amilyen hangosan tudja képviselni a saját igényeit.

Bilicsi Erika (MTA KIK Szakinformatikai Osztály) Állami fenntartásból dolgoznak, rendszeresen új feladatokat is kapnak. Nem lehet nemet mondani bizonyos feladatokra, ill. hiába mondják, hogy a feltételek biztosításához további könyvtárosokra is szükség van. Külföldön nagylétszámú csapat van arra a speciális munkára, amit itthon két ember végez el. Ilyen feltételekkel már ki lehetne képezni a kollégákat, de ez itthon nem áll rendelkezésre.

Virág Gabriella (MTA KIK Szakinformatikai Osztály): Azt is látni kell, hogy a szakmánkban is vannak kevésbé elhivatott emberek. Vannak elkötelezettek, mások pedig csak a kötelező minimumot teljesítik. Jó szakmai szintre el lehet jutni a bolognai rendszerű képzéssel vagy máshogy is, ha az ember kellően motivált a céljai elérésében. Vannak olyanok is, akik nem motiválhatók, lemaradnak, nem lépnek tovább. Tehát nemcsak azzal van baj, hogy nincs utánpótlás, hanem azzal is, hogy van, aki nem akar fejlődni.

A műhelybeszélgetés különleges vendége volt Baska Judit, coach szakember (Coachok Szakmai Szövetsége elnök), aki megerősítette, hogy ezek a nehézségek, amiket a könyvtárosok tapasztalnak, ugyanúgy elérik a többi szakmát is. A jelenlegi munkaerőpiaci környezetben hasonló nehézségekkel kell szembesülni, nagyon nehéz megtalálni a megfelelő szakembereket. A munkaerő-felvételhez nagy elszántság és kitartás kell, mert országos gond a munkaerőhiány. Egy év alatt sokszorosára nőtt az álláshirdetések száma. Közben a jelentkezők sokszor nem olvassák el rendesen a hirdetéseket. Az is előfordul, hogy a kevésbé kvalifikált munkakörökre jelentkezők érzik magukat pozícióban és ajánlatot kérnek a munkakörre mielőtt hajlandóak egyáltalán az interjúra elmenni. De a kompromisszumkészség is fontos, mert teljesen ideális munkaerőt valószínűleg lehetetlen találni.

Nagyobb hatékonysággal tudunk keresni, ha kapcsolatrendszerünkre alapozunk, vagy személyes megkeresésekkel élünk. A Facebook is megfelelő lehet, vannak erre jó példák. Coach szakemberként javasolja, hogy az állás kiírásánál minél jobban le kell pontosítani, akár szűkíteni az elvárásokat, mert azzal sikeresebb lehet a pályáztatás.

Sok mindent leszűrhetünk az interjúból, beszélgetésből, abból, hogy a jelöltnek vannak-e kérdései vagy jó kérdéseket tesz-e fel. Jelenleg kapcsolatrendszerrel lehet a leghatékonyabban munkaerőt találni. Ha kompromisszumképesek vagyunk, akkor könnyebben lehet munkaerőt is találni. Megerősíti, hogy jelen van egy minőségromlás, mégis, ilyen körülmények között kell szerezni új munkatársakat.

A műhelybeszélgetés második részében konkrét interjúkérdéseket vizsgáltunk. A kérdéseket Vízvári Dóra (Országos Egészségtudományi Szakkönyvtár) állította össze, mert új munkaerőt keresnek ők is. Kb. egy hónapja adták fel a hirdetést, és 20 jelentkezőjük volt. A jelentkezők között csak egy szakmabeli volt, aki ismerte az állást hirdető szakkönyvtárat. A relatíve sok jelentkező tehát nem személyes ismeretség alapján adta be a pályázati anyagát. Ketten visszamondták, három jelentkező egyáltalán nem felelt meg a feltételeknek, a többi jelöltet személyes interjúra hívták. A beszélgetések lezajlottak, de még előttük áll a döntés.

Fontos szempont számára, hogy a jelölt képes legyen másokkal együttműködni, de ennek felmérésére nem igazán vannak jó megoldások. Ha hiányzik is bizonyos szakmai tudás, akkor minimum legyen rá nyitottsága a jelentkezőnek. Aki pedig azt mondja, hogy már nem szeretne új dolgokat tanulni, annak nem ott van a helye. Bár ilyet egy állásinterjún senki sem mondana.

Baska J. álláspontja szerint, amikor feltesszük a kérdést a jelöltnek, hogy foglalja össze a profilját, akkor ez egy lazító kérdés, ugyanakkor arra is kíváncsiak vagyunk, hogy összefüggően el tud-e mondani néhány mondatot magáról.

Kóródy J. további 2 kérdést javasol a listához: milyen típusú munka fekszik neki; hogyan képzeli el magát 10 év múlva.

Vízvári D. elismeri, hogy az interneten talált kérdés-ötletek egy részére maga sem válaszolna könnyen, vagy szívesen, ezért azokat bele sem vette az interjú-tervbe. Utólagos tapasztalatként pár elemet ki is húzna a pontok közül, de a kérdések nagy része inkább arról szól, hogy a jelentkező hogyan válaszol, tud-e kérdésekben véleményt mondani, nem pedig arról, hogy egyetértés van-e, hogy helyesen felel-e. Érdekes tapasztalat, hogy az emberek sokszor nem tudják megmondani, hogy milyen típusú munkakörben érzik jól magukat, de mindenki tud rossz tapasztalatokat sorolni. A konkrét szakmai kérdések a kompetenciatérképen (pl. OSAP, impakt faktor, Compass) azt a célt szolgálják, hogy a jelölt felmérhesse, milyen típusú könyvtárba megy, ott milyen feladatokkal fog találkozni. Azt vallják, hogy az interjú során nemcsak a könyvtárnak, de a jelentkezőnek is fel kell tudnia mérni, hogy találkoznak-e az igényeik. Egy emberekkel beszélgetős, erősen bölcsész beállítottságú személyiség nem fogja jól érezni magát egy szakkönyvtárban.

Baska J. javasolja, hogy lehetőleg ne egy HR-es csinálja végig az interjúztatást, hanem a vezető munkatárs, akivel később együtt dolgozik a jelölt, valamint ne legyen futószalagszerű az interjú.

Szöllősy Gabriella (Néprajzi Múzeum Könyvtára). Szintén friss élményei vannak munkaerő keresésben. Most először fordult elő, hogy csak olyanok jelentkeztek, akiknek van könyvtáros végzettségük. A korábbi években mindig volt olyan is, aki nem volt könyvtáros, pl. pedagógusok is jelentkeztek, mert azt hitték, hogy a könyvtárosoknak magasabb a fizetése.

Az aktuális álláshirdetésbe beleírták, hogy előny élvez az, aki etnográfus vagy antropológus végzettséggel is rendelkezik a könyvtáros végzettsége mellett. Ilyen jelentkező nem volt, de nem volt kizáró ok az sem, ha csak könyvtáros végzettséggel rendelkezett.

A személyes interjú során (a végén) mindig szokott olyan feladatot adni, amit majd a jelölt leendő munkakörében kell végezni. Ennek a gyakorlati feladatnak ugyanolyan jelentősége van, mint az egyéb interjúkérdéseknek. Ezekből a feladatokból az is kiderülhet, hogy akinek megvan mindkét kívánt végzettsége, az mégsem a legalkalmasabb a betöltendő munkakörbe. Ellenben voltak többen, akik csak könyvtáros végzettséggel rendelkeztek, mégis nagyon jól végezték el a feladatot – végül közülük választottak.

A prezentáció, az interjúkérdések és a kompetenciatérkép hamarosan elérhető lesz a műhelybeszélgetések honlapján.

Az összeállítást készítette: Kutnyánszky Anikó és Vízvári Dóra