Szőnyegi Hajnalka, nyugalmazott helyismereti könyvtáros, helytörténetíró

Szőnyegi Hajnalka Sárbogárdon született 1958. szeptember 12-én, itt járt iskolába is. Diplomáját a Szombathelyi Tanárképző Főiskola történelem-könyvtár szakán szerezte 1981-ben. Szakmai pályafutását 1980-ban a sárbogárdi Madarász József Városi Könyvtárban kezdte. Könyvtárosként a szakmai munka minden területével foglalkozott. A zenei könyvtárosi tanfolyam elvégzése után katalogizálta a könyvtár hanglemezállományát. A helyi Petőfi Sándor Gimnáziumban könyvtár fakultációt vezetett, melynek hatására tanítványai közül többen könyvtáros szakon tanultak tovább az egyetemen. Ebben az időben lett tagja, majd egyik vezetője a városban működő honismereti szakkörnek. 1992-ben költözött Székesfehérvárra, ahol a Fejér Megyei Levéltárban helyezkedett el. Itt részben könyvtárosi, részben levéltárosi munkát végzett. 1980 óta tagja a Magyar Könyvtárosok Egyesületének.

 PUBLIKÁCIÓI

1987 óta publikál. Írásai jelentek meg tanulmány-kötetekben

• Tác község története. Tác a második világháború utáni évtizedekben. -·In: Gorsium – Tác története (1996) p. 183-219. -·ill.
• A sárbogárdi iparosság a XIX. sz. második felében. -·In: Előadások Sárbogárd múltjából : Tudományos ülés 2.·: Sárbogárd, 1987. április 11., p. 66-73.,
• A második világháborútól a beruházások megkezdéséig. – In: Dunaújváros története (2000) p. 221-243.

könyvtár-szakmai és helyismereti folyóiratokban. –

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne…” (Tamási Áron) 1999-ben került a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárba, ahol a Helyismereti csoport vezetője lett. 2000 júliusában tevékenyen részt vett a Helyismereti könyvtárosok Székesfehérváron tartott tanácskozásán. A könyvtár helyismereti tárgyszórendszerének egyik megalapozója.

Komlósi Józseffel A hely ahol élünk konferencián, 2018.

Fotó: Márky Balázs

Összeállította könyvtár egyik különleges állományának, a DÉVAY-GYŰJTEMÉNYNEK a katalógusát. (A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár Dévay-gyűjteménye (2004) 166, IX p.) A munka 2004-ben a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a székesfehérvári Lánczos-Szekfű Alapítvány támogatásával jelent meg és a British Library is kért belőle példányt.

A Dévay-gyűjtemény gondozója vagy. Hogyan került a könyvtáratokba a 428 kötetből álló Dévay-hagyaték és milyen jellegű különleges könyveket tartalmaz?

Csak voltam, és ez igazából nem azt jelentette, hogy én a gyűjteménnyel folyamatosan tudtam volna foglalkozni. A helyismereti munka kitöltötte a teljes munkaidőmet, sőt. Nagyon ritkán jutottam hozzá, hogy a régi könyvek között böngésszek. A régi könyvek érdekeltek, mint a könyvtárosok többségét. 2003-ban a kötelező továbbképzési lehetőségek közül a régi könyves tetszett legjobban, itt voltak gyakorlati feladataink is, így ismerkedtem a gyűjteménnyel. A tanfolyam befejezése után az akkori igazgatóm, Komlósi József támogatásával álltam neki a teljes, részletes feldolgozásnak. A kötetek leírását szabadidőmben végeztem, de a háttér felkutatására, levéltári, OSZK-s kutatásra kaptam kutatónapot. A kiadvány elkészülte után csak bemutatókat tartottam néha, illetve amikor volt restauráltatásra lehetőség, akkor foglalkoztam részletesebben egy-egy kötettel. Dévay József (1844-1924) a papnevelde elvégzése után családot alapított. Hatalmas tudású, nyelveket beszélő hivatalnok lett belőle. Könyvtárát a korabeli szakirodalom is számontartotta. az 1885-ös nagy könyvtár összeírásban klasszika filológiai könyvtárnak írják le. Amikor élete vége felé fiához, Székesfehérvárra költözött 5000 kötetből állt gyűjteménye. Egy korábbi kézzel írt katalógusa az OSZK Kézirattárában található. Görög, római klasszikusok műveit eredeti nyelven olvasta, gyűjtötte, a lapok szélén jegyzetekkel látta el. A VMK-ban őrzött könyvtár-töredékben található szépirodalom német nyelvű. Kedvenc kötetem egy Alciatus kötet, amelyben nem is maga a kötet az igazi érdekesség, mondhatom, hogy unikum, hanem az eredeti mű lapjai közé kötött üres lapokon olvasható bejegyzések teszik azzá. A könyv tulajdonosának szóló ajánlások, útravaló bölcsességek olvashatóak. Még ez sem olyan izgalmas, hisz emlékkönyve is sokaknak volt, van, de ezek 1603-1615 között íródtak, wittenbergi és stájerországi professzorok kézírásait böngészhetjük.

Dévay halála után fia, aki Trianon után költözött Trencsénből Magyarországra, Szombathelyre, majd Székesfehérvárra, édesapja halála után a könyvtárat értékesíteni akarta. Több egyetemnek felajánlotta, de 1929-1930-as években nem volt pénzük a különleges könyvtár megvásárlására. Ezután döntött úgy, hogy a gyűjtemény kb. egytizedét felajánlja Székesfehérvárnak egy telekért és építőanyagokért cserébe.

Feldolgozta a sárbogárdi Madarász József Városi Könyvtárban őrzött, kiemelkedő helyismereti jelentőséggel bíró dokumentumokat, a SÁRBOGÁRDI IPAROS OLVASÓKÖR 1924 ÉS 1937 KÖZÖTT ÍRÓDOTT JEGYZŐKÖNYVEIT. (A Sárbogárdi Iparos Olvasókör jegyzőkönyve, 1924-1937.: “hogy az utókornak maradandó mintaképül szolgáljon” (2006) 209 p.) A 2006-ban megjelent kötetet bevezető tanulmánnyal egészítette ki.

2008-ban megszervezte – a Fejér Megyei Önkormányzat megbízásából – az online FEJÉR MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON összeállítását, mely minden érdeklődő számára rendelkezésre áll a könyvtár honlapján. Az 1938-as Szent István Emlékév 75. évfordulója alkalmából – a városi levéltár felkérésére – többedmagával újabb szócikkekkel bővítette a lexikont. A Holocaust 70. évfordulójára két kolléganőjével 70 db szócikket készített.

2014-ben jelent meg az IKARUS SZÁRNYAI című könyve, (Ikarus szárnyai : az Ikarus Székesfehérvári Gyárának mindennapjai : emlékkönyv (2014) 433 p.) melyet a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár igazgatójának kérésére írt. Az Ikarus Székesfehérvári Gyára történetének megírása személyes visszaemlékezéseken alapult. Nyugdíjas dolgozók meséltek emlékeikről.

Megörökítetted az Ikarus székesfehérvári gyárának mindennapjait. Te találtad meg a témát, vagy a téma talált Rád?

Egyik kollégámat, Magony Imrét kereste meg először Adorján Viktor a Gárdonyi Géza Művelődési Ház és Könyvtár igazgatója. Ő akkor más témán dolgozott és engem ajánlott.

Miért az Ikarus szárnyai címet adtad a könyvnek és milyen források álltak a rendelkezésedre a könyv megírása során?

Ennyire nem vagyok kreatív. Adorján igazgató úr ötlete volt a cím. Tőlem csak a földhözragadt alcím a téma pontos meghatározása származik. Könyvtárunk folyóirattárában rendelkezésemre állt az Ikarus újság, a gyár üzemi lapja. Ebben sok hasznos információt találtam a székesfehérvári gyárral kapcsolatban is. Néhány könyvet, egyéb kiadványt, kisnyomtatványt, prospektusokat a könyvtárunk állományából használtam. Kaptam is a gyár dolgozóitól kiadványokat, ereklyéket és rengeteg fotót. A feladatom nem a gyár történetének megírása volt, hanem a lassan a történészek által is elfogadott oral history, a személyes élmények, emlékek, érzelem rögzítése, összegyűjtése és formába öntése. Nagyon sok jó visszajelzést kaptam a kötettel kapcsolatban. Életem egy különleges adományának tartom, hogy megismerkedhettem adatközlőimmel és kicsit részese lehettem életüknek. Beavattak egy olyan gyár mindennapjaiba, amely az egész országnak hírnevet szerzett az 1970-1980-as években. Nagy élmény volt számomra!!

Az Ikarus szárnyai könyvbemutatóján

Tevékeny szerepe volt a 2017-ben kiadott GLORIA VICTIS című 1956-os Fejér megyei bibliográfia megvalósításában, melyet közvetlen kollégái állítottak össze.

Volt egy sorsdöntő pillanat az életedben, vagy a helyismeret/helytörténet iránti vonzalmad szinte észrevétlenül alakult ki?

A történelem középiskolás koromban már nagyon érdekelt. Ebben természetesen nagy-nagy része volt a történelem tanáromnak, Kalácska Lászlónak. Élvezetesek, érdekesek voltak az órái. A gimnáziumunk 1973-ban vette fel Petőfi Sándor nevét és a Petőfi napok keretében sok kulturális program zajlott, pályázatokat írtak ki. A történelmi témák feldolgozására a Tanár Úr ösztönzött, és mindig segített is irodalom ajánlásával. Ő volt az iskola könyvtárosa is, és arra emlékszem, hogy sok időt töltöttem a könyvtárban. A szombathelyi főiskolán felvettem egy honismereti szakkollégium nevű választható tantárgyat, életem egyik meghatározó pillanata ehhez kötődik. A helytörténetírás forrásaival, intézményi hátterével ismerkedtünk, többek között ellátogattunk a közeli Kőszeg levéltárába. Az maga volt a csoda számomra, először jártam levéltárban. Azután a szakdolgozatomat is helytörténeti témából írtam. Sárbogárdra visszakerülve a gyerekkönyvtárosunk dr. Kellner Józsefné, Viola irányítása mellett szerveződő, majd igen jól működő honismereti szakkör tagja lettem.

HONISMERETI TEVÉKENYSÉGE

A Fejér Megyei Honismereti Egyesületnek 2002 óta aktív tagja. Már egyesületi tagsága előtt is részt vett a Honismereti Szövetség és az egyesület vetélkedőinek zsűrizésében. Rendszeresen tartott előadásokat az egyesület programjain. Tevékeny tervezője, lebonyolítója az általános iskolás tanulók részére szervezett honismereti vetélkedőknek, melyeknek korábbi munkahelye adott otthont. Részt vett az általános és középiskolás diákok részére tartott évenkénti városismereti verseny feladatlapjainak elkészítésében. 2013 óta szervezi az egyesülettel közösen a többfordulós „Itt éltek előttünk” megyei honismereti vetélkedőt középiskolásoknak, melynek döntőjét többször is a könyvtárban tartották.  2017-től évenként prezentációs versenyt is tart a Helyismereti és digitalizálási csoport ugyanennek a korosztálynak, melyben ötletgazdaként is tevékenyen részt vesz.

Prezentációs vetélkedő döntője a könyvtárban (2019).

ELISMERÉSEI

A Fejér Megyei Honismereti Egyesületet több cikluson keresztül küldöttként képviselte a Honismereti Szövetség küldöttgyűlésein. Jelenleg a Felügyelő bizottság tagja. Szakmai munkája elismeréseként 2005-ben megkapta a Fejér megyei könyvtárosok részére alapított TÓTH GYÖRGY EMLÉKÉRMET. 2008-ban a Magyar Kultúra Napján Fejér Megye Közgyűlése FŐTANÁCSOSI CÍMmel tüntette ki. HONISMERETI MUNKÁÉRT EMLÉKLAPot kapott 2005-ben és 2010-ben. HONISMERETI MUNKÁÉRT EMLÉKÉREM kitüntetést kapott 2013-ban.

Számos kitüntetés, elismerés tulajdonosa vagy. Melyiket emelnéd ki, melyikre vagy a legbüszkébb?

Természetesen mindegyikre büszke vagyok, mert úgy érzem megdolgoztam értük és azóta is próbálom megszolgálni őket. Talán furcsán fog hangzani, de két meg nem kapott elismerés különösen kedves számomra. Miután nyugdíjba vonultam, kollégáim két díjra is felterjesztettek, fantasztikus, hihetetlen laudációt állítottak össze. Egyiket sem kaptam meg, de tőlük igen!

KIÁLLÍTÁS

A KÖNYVTÁR 60 ÉVES ALAPÍTÁSI ÉVFORDULÓJÁRA EMLÉKEZETES KIÁLLÍTÁST rendezett. A lengyelországi partner könyvtárnak Fejér megyéről szóló kiállítást állított össze, többször mutatta be kollégáival a kisnyomtatvány– és fényképgyűjteményt. 2018-ban készült el a 125 ÉV CÍMŰ FOTÓALBUM, melyben a könyvtár történetét állította össze kollégáival, sok képpel illusztrálva. (125 év Székesfehérváron az olvasók szolgálatában : pillanatképek a Vörösmarty Mihály Könyvtár életéből : fotóalbum visszaemlékezésekkel (2018) 120 p.)

Számos alkalommal tartott idegenvezetést a megye szűkebb-tágabb környezetében, helyismereti foglalkozással a kisebbek és nagyobbak ismereteit bővítve.

2018-ban került kiadásra a 125 év. Pillanatképek könyvtárunk életéből c. fotóalbum. Milyen alkalomból készült a könyv, kik készítették a fotókat és írták a kapcsolódó kiegészítéseket?

A fotóalbum, mint a címe is utal rá könyvtárunk jogelődjének, a Városi Könyvtár alapításának 125. évfordulójára jelent meg. 1893-ban határozta el Székesfehérvár vezetése, hogy megrendeli Jókai Mór műveinek 100 kötetes díszkiadását, amely egy majdani közkönyvtár alapjául szolgál. A Helyismeret fotótárában található fényképek közül válogattam ki az albumban megjelenteket. Összehívtam a nyugdíjas kollégákat, további fotókat kértem tőlük és a felvételekhez tartozó történeteket. A legfőbb segítőm, a közvetlen kollégáim mellett, Hegedűs Éva volt, aki 1962 óta a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár könyvtárosa volt, fantasztikus memóriája van, minden fotóhoz több történetet tudott. Ő még ismerte azokat a könyvtárosokat is, akiket mi már csak fotókról.

Az album házi könyvbemutatóján

DIGITALIZÁLÁS

2020-as nyugdíjazásáig a könyvtár helytörténeti gyűjteményének gondozója, komoly szerepe volt az állomány digitalizálási munkáiban. A Fejér Megyei Életrajzi Lexikon szócikkeit gondozta, egy részét saját maga írta meg. Vezetése alatt a könyvtár honlapján önálló helyismereti aloldal jött létre, és online elérhetővé vált a teljes képeslapgyűjtemény.

Életviteled, szakmai tudásod, tapasztalatod és iránymutatásod sok fiatalra ösztönzőleg hatott. Életed során Rád kik voltak nagy hatással?

Nagymamám, akit nagyon szerettem. Édesanyám, aki négy gyereket nevelt föl, nem is tudom hogyan csinálta. Soha nem éreztük, hogy bármiben hiányt szenvedtünk volna. Mindig támogatott bennünket, nem volt sok pénzünk, mégis mindig megvehettem pl. a könyveket, amelyeket szerettem volna. Igaz az első középiskolás ösztöndíjasok közé tartoztam, szerettem tanulni.

Többeket említettem már más kérdések kapcsán. A gimnáziumi történelem tanárom örök példa marad számomra. A sárbogárdi könyvtárból gyerekkönyvtárosunktól Violától is sokat tanultam. A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtárban nagyon jó igazgatóm volt, aki szerencsére a helyismeretet is szívügyének tekintette, de egyéb munkáimat is támogatta. Csodálom egy régi kollégámat, Hegedűs Évát, aki aktív koromban engem is, most pedig a kollégákat mindenben segíti. A Helyismereti csoport önkéntese volt éveken keresztül, a könyvtár egy korábbi igazgatónőjével közösen feliratozták a Fotótár felvételeit. Felkéréseinkre előadásokat tartott, felvételeiből fotókiállítást rendeztünk. A 125 év kötet nélküle nem lehetne ilyen értékes kiadvány. Most már együtt önkénteskedünk, idén a 70 éves megyei könyvtár kiállítást állítottuk össze közösen.

Tanítványok, kollégák, akikre a mai napig büszke vagy

A sárbogárdi gimnáziumban, még kezdő könyvtárosként középiskolásokat taníthattam fakultáción, érettségiztethettem őket. Ez egy nagyon-nagy, meghatározó élmény! Többen könyvtárosként dolgoztak a megye kis könyvtáraiban, sőt egyikük a bicskei városi könyvtár igazgatója lett.

2013-ban elment nyugdíjba Virág Miklósné, akivel a Helyismeretben együtt dolgoztunk. Az ő helyére érkezett egy fiatal, kezdő könyvtáros, Farkas Edit. Nálunk volt gyakorlaton és a mi, helyismereti munkánkról írta a szakdolgozatát. Az alapos, szorgalmas, érdeklődő fiatalban az általam fontosnak tartott értékeket láttam viszont. Remélem mindent, amit én tudok továbbadtam neki, mert erre törekedtem. A 2019-ben, a Székesfehérváron megrendezett Könyvtáros Vándorgyűlésen nagy-nagy örömömre megkapta, az Év Fiatal Könyvtárosa címet, melyet nagyon megérdemelt.

KAPCSOLATOK

Személyes kapcsolatok fűzik a levéltár, múzeum kutató kollégáihoz, jó kapcsolatainak a könyvtár is sokat köszönhet. Többször szervezett találkozót nyugdíjas kollégákkal, és a városhoz kötődő személyiségekkel. Foglalkozásokat, előadásokat szervezett, melyekbe bevonta a megye különböző településein működő helytörténeti közösségeket.

Több iskolával is gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki, köztük a Frim Jakab Képességfejlesztő Szakosított Otthonnal, ahonnan sok megváltozott munkaképességű fiatal kapott lehetőséget hasznos munkára a könyvtári feladatok elvégzésével.

Kedvenc íród,költőd?

Egy, nincs. Időszakonként, ahogyan az életem alakult, változott velem együtt az irodalmi érdeklődésem. Mindig sokat olvastam, persze azért nem mindent. Sokáig Petőfi Sándor volt a kedvenc költőm, egy pályázati munkámért megkaptam a gimnáziumban az összes versei kötetet. Sok versét tudtam kívülről is, egyszer ez is feladat volt, ki tud tőle több verset. De sokáig olvastam Várnai Zseni, Parancs János verseit is. A Weöres Sándor összes, Kányádi Sándor kötetei gyakran a kezembe kerülnek, most legújabban pedig Szabó T. Anna az, akinek több verse megszólított.

Tamási Áron Ábelének, az első kötetét többször olvastam és bármennyiszer el tudnám olvasni, az egy csoda. Németh László és Illyés Gyula művei pedig azért állnak közel hozzám, mert írásaik egy része, itt a környékünkön játszódik, olyan környezetben, amelyik az én életemnek is része volt, ismerős nekem. Most Győrffy Miklós Egy emigráns vallomásai című, közel 800 oldalas regényét olvasom.

Zene, amit kedvelsz

Itt sem tudnék kiemelni csak egyet. Most ráébresztettél, hogy milyen hangulatember vagyok! Szeretem Bach, Chopin műveit, Nagyon tetszik a hárfa, mint hangszer, de sajnos nem játszom rajta. Sokáig hallgattam előszeretettel Puccini operáit. Ehhez biztosan hozzájárult Bókay János Bohémek és pillangók című könyve, amit szintén többször olvastam, így sok háttér-információm volt a darabokhoz. Kodály Zoltán kórusművei az általános iskolai és középiskolás kórustagságot, sok-sok szereplést idézik fel bennem. A népdalok, népzene sem idegen tőlem. De szeretem a könnyűzenét is, persze itt sem mindent. Koncz Zsuzsa a nagy kedvencem. Most pedig Zorán koncertre készülünk.

Kedvenc festőd. Egy kép, ami valamiért kedves számodra.

Megint nem tudok egyet kiemelni. Nagyon szeretem a természetet, a szép, formás fákat pedig különösen. Így többek között Paál László erdőrészleteit szívesen nézegetem. A pasztellszínek a kedvenceim, ebből adódóan Egry József Balatoni képei szintén közel állnak hozzám.

Úgy tudom nyugdíjasként is aktív életet élsz. Jelenleg hogyan telnek napjaid? Mivel foglalkozol mostanában, melyek a jövőbeni terveid?

Igyekszem elfoglalni magam, egyelőre nem tudok csak úgy lenni. Azt szoktam meg, mindig van tennivaló, nehezen állok le, bár lassítottam, talán. Hazaköltöztünk szülővárosomba, Sárbogárdra. Lassan befejeződik a lakásfelújítás. Hatalmas kertem van, így fizikailag úgy érzem nem lustultam, nem lustulhattam el. Szellemi munkám is van bőven, amikor kicsit szünet volt, kitaláltam magamnak. Régi kolléganőim jóvoltából a VMK Helyismereti, Fejér megyei személyi adatbázisát gondozhatom. Az évtizedek alatt sokan dolgoztak benne, vele, sokan gépelték, így rászolgál az egységesítésre, pontosításra. Hogy csak az utóbbi időszakról szóljak, a már említett 70 éves kiállítás fotóit válogattuk Évával a nyáron, és a múlt héten tartottam egy előadást az 50 éves Honismeret folyóirat évfordulós rendezvényén Fejér megye a honismeret folyóiratban címmel. Közben elkezdtem egy kutatást egy sárbogárdi, közel 200 éves épület történetével kapcsolatban. Már Petőfi Sándor is fellépett a falai között, de később is a város életének nagyon sokáig volt a központja. A Korona szállóban volt a település legnagyobb terme, ahol a helyi szervezetek legtöbb rendezvénye, bálok, közgyűlések zajlottak. Ha összeáll az anyag, szinte egy komplett település történetet kerekedhet belőle, persze ennek a munkának még csak az elején tartok. Ígértem szócikkeket is a Fejér Megyei Életrajzi Lexikonba. Elolvastam, illetve olvasom folyamatosan a sárbogárdi helyismereti irodalmat, a Sárbogárdi Múzeum Egyesület kiadványait, ezekből kigyűjtöm a helyi neves személyiségek adatait, amelyek majd az adatbázisba kerülnek. Tervezek írásokat a Honismeret folyóirat számára is. És foglalkozom azzal, amivel éppen megkeresnek, amivel kapcsolatban szükség van rám.

Fejér megye a honismeret folyóiratban című előadásom 2022.október 7-én

Merre jártál itthon és a nagyvilágban és hová szeretnél még eljutni?

Nem mondom, hogy ismerem kis hazánkat, de nagyon sokfelé jártam. Sok olyan apró, de különleges helyen, amelyek nem tartoznak egy átlag turista útvonalába. Ez annak köszönhető, hogy több szervezetnek voltam, vagyok a tagja és az ő rendezvényeik, kirándulásaik alkalmával egészen varázslatos dolgokat láthattam. A Fejér Megyei Könyvtárosok Egyesülete, Fejér Megyei Honismereti Egyesület kirándulásai, a Helyismereti Könyvtárosok Szervezete tanácskozásai, valamint a Honismereti Szövetség évenként megrendezett Országos Honismereti Akadémiái révén sok helyre eljutottam.

Családdal is sokat kirándultunk itthon és a 90-es években Bajorország volt többször is az úti célunk. A szomszédos országokban többször is jártam. Mint sokunknak Erdély a legkedvesebb.

Könyvtári kiküldetésben is részem volt. 2002-ben a VMK, Komlósi József igazgatósága alatt testvérkönyvtári szerződést kötött a kolozsvári és az opolei megyei könyvtárakkal. Én mindkét helyen megfordulhattam, Fejér megyéről általunk összeállított kiállítást nyitottam meg Kolozsváron és Opoléban is.

Szívesen utaznék még, de ezek egyelőre csak tervek, álmok.

Csend, béke, nyugalom, Tihany, 2022.

Fotó: Imre Angéla

Weöres Sándorral üldögélve. Szombathely, 2022.

Fotó: Márky Balázs

Szakmai tudás, hivatás, elkötelezettség, tettvágy, tenni akarás, kitartás, szorgalom és még sorolhatnám… Életed során mi adta/adja azt a hajtóerőt ami érezhetően minden tevékenységedben jelen van?

Nagyon nagy szerencsém volt, hogy megtaláltam a helyem. A könyvtáros hivatás nagyon nekem való, azon belül is a helyismeret az én világom. Alapvetően bennem van, és akik nekem fontosak voltak, azoktól azt láttam, hogy dolgozni csak úgy szabad, ha az ember a maximumot adja. Magamtól minden esetre ezt vártam el, és a környezetben dolgozóktól is, ami miatt nem biztos, hogy mindenki szeretett. De ez lehetetlen is! A többség, akikkel dolgoztam hasonló mentalitású volt. Amikor valamit sikerült befejezni az hallatlanul jó érzés volt, bár legtöbbször már ott volt a következő kihívás, nem lehetett sokáig ülni a babérjainkon.

A NAGYBETŰS KÖNYVTÁROS

Lelkes, határozott, stabil értékrenddel bíró személyisége sokakra volt nagy hatással, akik a könyvtári pályát választották, vagy szorosabbá vált a kötődésük a bibliotékákhoz. Munkájához rendkívüli szakmai alázattal, példaértékű hivatástudattal áll hozzá. Nyitott viselkedése elősegítette az újításokat. Egész pályafutására jellemző, hogy könnyen szót ért a különböző nemzedékekkel, ezáltal is új kapukat nyitva, több távlati célt is el lehetett érni.

Az embereknek mércét mutatott és közben mércévé vált. Folyamatosan keresve az utakat a fejlődésre, elszánt munkájával nemcsak lehetőséget adott másoknak, hanem lehetőségeket teremtett. Egyszerre csoportot vezetett, és csapatot épített. Mások munkáját figyelemmel kíséri, elismerése, biztatása valódi hajtóerőt jelent kollégáinak.

A Vörösmarty Mihály Könyvtárban a Helyismeret Szőnyegi Hajnalka életművét is jelenti. Elévülhetetlen szerepe van abban, hogy a gyűjtemény kinyílt az olvasók, az érdeklődők felé.

Valódi nagybetűs Könyvtáros, aki alkotó szellemiségben, önmagát adva, a legtöbbet hozta ki magából, társaiból, környezetéből, ami által képes volt egy új világot teremteni.

Mi az, amit nem kérdeztem, de szeretted volna, ha megkérdezem?

Lassan többet tudsz rólam, mint én magam. Érdekes volt ez a számvetés, elgondolkodás magamról, erre ritkán szánunk időt.

Annyit szeretnék a fentiekhez hozzá tenni, hogy nem volt könnyű kiszállni a megszokott kerékvágásból, ott hagyni, azt, ami évtizedeken keresztül a mindennapokat jelentette. De nyugodtan jöttem el, tudom, hogy jó kezekben van a Helyismeret a VMK-ban. Nagy-nagy örömömre sok mindent folytatnak a korábban együtt megkezdett dolgokból, mint a középiskolások vetélkedői, de sok-sok újdonsággal is jelentkeznek. Büszke vagyok az utánam jövőkre, és ha lassan kialakul a stabil csoport, nagyon ütőképes, szakmailag jó csapat lesznek.

 

Keszi Erika Zsuzsanna – Márky Balázs – Szőnyegi Hajnalka

„A tanításban nem az a legtöbb, hogy az ember azt a tudást, amit évtizedes elméleti és gyakorlati munkával megszerzett, továbbadja, hanem … az ember önmagát adja tovább. A személyiségét. A példát.” Galgóczi Erzsébet idézetével kívánunk Szőnyegi Hajnalkának jó erőt, egészséget, további sikeres alkotó éveket és szép életet. (a szerk.)