Alapításának 55. évfordulóját ünnepelte az MKE Vas Megyei Szervezete

Posted by Oros Sándor - november 3rd, 2022

Az alapítás napjára időzítve tartotta meg egyesületünk tagsága szeptemberi ünnepi megemlékezését. Öt évvel korábban az alapító tagok előtti tisztelgést állítottuk a középpontba, ezúttal pedig egy emlékezésfolyammal tekintettünk vissza az időben. Azokat a tagtársainkat kértük emlékeik felidézésére, akik a mögöttünk hagyott évtizedekben különösen elkötelezetten törődtek közösségünkkel. Akiknek nagy szerepük van abban, hogy tagságunk mind a mai napig értéknek tekinti a hívatás melletti civil elköteleződést, a generációk és könyvtári hálózatok közötti kapcsolattartást és együttműködést.

Mecsériné Doktor Rozália elnökasszony elsőként a jelen lévő két alapító tagot köszöntötte, Pethő Gyula és Tóth Gyula személyében, majd köszöntőjében arról beszélt, hogy bár az utóbbi évtizedekben sokat változott a könyvtárak tevékenysége, szolgáltatásaikkal ma is kultúraközvetítési missiót teljesítenek, egyre sokoldalúbb kínálattal. Ahogy általában, úgy ez alkalommal is a megyei könyvtárban gyűltünk össze. A házigazda szerepében Dr. Baráthné Molnár Mónika igazgató „születésnapi ajándékként” a könyvtár munkatársai által szerkesztett mappát adott át a vezetőségnek, amelyben dokumentum másolatok idézik az 55 év legnevezetesebb pillanatait. Kinyilvánította, hogy nem ért egyet azokkal, akik a mai nehéz kilátások okán kedvvesztetten azt állítják, nincs ok ünnepelni. Ezzel szemben, az elvégzett munkánkra értékként tekinteni nem szabad félni, amit megcselekedtünk könyvtári szolgáltatásokkal, azzal már gazdagodtak az érdeklődő lakosok. Manapság pedig minden eddiginél nagyobb szükség van elkötelezett könyvtárosokra, akik továbbadják az olvasás örömét és világértelmezési segítségnyújtását.

Moderátori szerepem a megemlékezésen felért egy kellemes időutazással, mert kétszer örülhettem könyvtári közösségemnek.  Először felkészülés közben éltem újra egyesületünk évtizedeit, majd a három emlékező gondolatai, élményei idézték fel a legizgalmasabb tevékenységi formákat, célkitűzéseket, örömöket, gondokat. Egy értékekkel és szolidaritással teli közösségi kapcsolatot. Funkcióvállalásuk időrendjében szólítottam tagtársainkat, akik a számukra aktuális évtizedekben szabadidejükből sokat áldozva szervezték az egyesületi életet. Különleges pályaívük példás.

A 60-as 70-es évek lendületes indulásában meghatározó szerepet játszott Dr. Tóth Gyula, aki 13 évnyi gyakorló könyvtárosi munka után vált a hazai könyvtárosképzés ikonikus alakjává. 1969-től meghívott előadóként kezdett tanítani a Felsőfokú Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakán, majd 1973-tól végleg elköteleződött a képzés mellett. A jogutód intézményekben megszervezte és 25 éven át vezette a Könyvtári, majd Könyvtár-Informatikai Tanszéket. Alapelve volt az elméleti képzés és a gyakorlat összekapcsolása. Tanároktól és diákoktól egyaránt sokat követelt. Tanítványai legendává szőtték a tanár úr következetes szigorát, igényességét, és a „szombathelyi iskola” méltán lett fogalommá a munkatársakat kereső könyvtárigazgatók szemében. Pályafutásában egyedülálló, hogy folyamatos publikációi mellett a könyvtáros hivatás enciklopédikus ismeretanyagának kézikönyvbe foglalásával (Könyvtárosok kézikönyve, 2001) korának könyvtár-informatikai korpusza egyik alkotójaként is nagyrabecsülést szerzett. Társszerzője (Katsányi Sándorral) a főváros könyvtára 2008-ban megjelent történeti monográfiájának, és 2022-ben közreadta Szabó Ervin könyvtáros pályafutásáról írt átfogó munkája, A könyvek generálisa címmel. A mi vidékünkön ő az egyedüli, aki köszöntőkönyvet kapott 70. születésnapjára, és több kitüntetés mellett birtokosa a legmagasabb közgyűjteményi szakmai elismerésnek, a Széchényi Ferenc-díjnak.

Emlékezésében felidézte a Vas megyei egyesület-alapítók óhaját a vidék és főváros partnerségével létrejövő fejlesztések iránt, hangsúlyozta a nemzetközi kitekintés vágyát, hogy az IFLA kapcsolattal megismerhessék és hasznosíthassák az angolszász könyvtári gyakorlatot a hazai közművelődési könyvtárak létesítéséhez. Szívesen idézte fel a megyei könyvtár 2400 m2-es új épületének 1970-es átadását, melyhez az MKE III. Vándorgyűlés kapcsolódott 1971 júliusában. Majd hamarosan ismét népes szakmai csoport érkezett, a Műszaki Szekció, Csűry István vezetésével. Mestereként beszélt Fitz Józsefről is, akinek a kutatói alaposságot és a lényeg átadására törekvő tanári attitűdöt köszönheti. Elnöksége idején sikerült a különböző hálózatok munkatársainak összefogása, az egymást támogató együttműködés kialakítása, amelyben az egyesület előadások, tanfolyamok és tapasztalatcserék szervezésével hatékonyan tudott részt venni.

A 80-as 90-es évek az új kompetenciák szükségességére ébresztették rá a könyvtárosokat. Ebben az időszakban Tóth Gyuláné és Zelles Ilona, majd Tilcsikné Pásztor Ágnes és Kappel János elnök-titkári párosai mozgatták a folyamatokat. Kiemelt szerepet kapott a társadalmasítás, a közéletiség erősítése. Felmérés készült a könyvtárosok élet- és munkakörülményeiről, nyelvtanfolyamok, és számítógépes kurzusok indultak, rendszeresek voltak a szakterületi munkatársi találkozók a Könyvtáros Klubban. A pénzügyi önállóság új lehetőségeknek nyitott utat. Megerősödött a pályázati tevékenység, regionális konferenciák és tanulmányutak színesítették az egymástól való tanulás módjait. Az egyesület partnerséget vállalt a megyei könyvtár kezdeményezésére elindult, évről évre más városban, könyvtárban megszervezett, hagyománnyá lett Vas Megyei Könyvtári Napok programsorozatban. Tevékeny szereplőjévé vált a helyi civil életnek. Közreadta a Vasi Civil Címtárat.

Ebből az időszakból T. Pásztor Ágnes osztotta meg emlékeit, akinek emblematikus pályafutása az egyedülállóság másik szép példája. Ágnes a megyei könyvtár tájékoztató könyvtárosa, kiváló bibliográfusa volt, amikor 1986-ban hálózatot váltott, és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Központi Könyvtárának igazgatója lett. Ekkor még nem gondolta, hogy különösen küzdelmes évek főszereplőjévé válik.  A rendszerváltással megindult privatizáció nyomán országszerte megindult a küzdelem a szakszervezeti és vállalati könyvtárak teljes felszámolása ellen, melyben kolléganőnk véleményformáló szerepet töltött be. Aktívan közreműködött a Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete létrehozásában. (1990 óta Területi Művelődési Intézmények Egyesületeként működik.) 1997-ben értékesítették a szombathelyi szakszervezeti székházat, Ágnes küzdelme folytatódott a gyűjtemény elhelyezéséért. A városi önkormányzat támogatásával új helyszínen, új profillal, közösségi művelődési színtérként létrehozza a Siker Könyvtárat. Közben, különleges szerepvállalással, töretlenül dolgozott az egyesületben, négy elnöki, két titkári ciklust vállalt. Alapos kutatómunkával megírta az MKE Vas Megyei Szervezete történetét 1967-től 2009-ig, amely 2011-ben a Bényei Miklós szerkesztette MKE története 1935-2009 kötetben jelent meg. Méltán ismerték el munkásságát a Közösségi Művelődésért Emlékplakettel (2002) és az MKE-emlékéremmel (2008).

Visszaemlékezésében hangot adott annak a máig élesen benne élő lelkesedésnek, amellyel az egyesülethez csatlakozott, és lett előbb a rendezvények rendszeres látogatója, majd 30 éven át vezetőségi tisztségviselő. Név szerinti említésekkel kinyilvánította, hogy a civil elköteleződés tettekre váltásában kiváló kollégák segítették a megye számos könyvtárából. Felidézte, hogy a Könyvtáros Klub találkozóin mennyi hasznos gyakorlati fortélyt osztottak meg egymással az adott szakterületeken munkálkodó kollégák. Fontosnak tartotta, hogy szakmai csoportunk megjelenjen Vas megye civil társadalmában, a kapcsolattartás érdekében két alkalommal is megszerkesztette a Vasi Civil Címtárat. A számos konferencia, továbbképzés és tanulmányi kirándulás közül nem könnyű kiválasztani a legkedvesebbeket. De ha már meg kell tennie, akkor a sor elején két vándorgyűlést említ, az egyik a Körmenden megrendezett XXVI. (1994), a másik a szombathelyi XL. (2008). Motiváló erejük miatt kiemelte a külföldi tapasztalatcsere utakat, Ausztriába, Szlovéniába, Szlovákiába, Dél-Tirolba. Megosztotta velünk, hogy nem csupán az éppen soros feladatokat végezte kitartóan, hanem a vasi egyesületi csoport történetének megírását is: „Szerettem csinálni… Mindenkinek köszönöm, aki segítségemre volt.” – zárta emlékező gondolatait.

Az ezredforduló első éveiben még kitartott a könyvtárügy lendülete. Pályázatokkal megalapozott lehetőségek erősítették közösségünk továbbképzési erejét. Majd csakhamar megtapasztaltuk a fékeket. Megszűnt a gazdálkodási önállóság, a könyvtárak költségvetési gondokkal küzdöttek, szembesültünk a létszámstop, majd a „humán erőforrás racionalizálása” jelenségével, megrekedt a generációváltás, a kevés belépő fiatal egyre nehezebben volt megnyerhető az egyesülethez való csatlakozásra. Vezetőségünk kiemelt feladatként kezelte a közösség összefogását, a generációk közötti kohézió megőrzését. Erre a korszakra Barki Katalin emlékezésével tekintettünk vissza.

Kati egyedi, különleges pályafutását ugyancsak gazdag érvrendszer igazolja. 2003-tól volt az ELTE SEK könyvtárának és levéltárának vezetője. 2019-es nyugdíjba vonulásáig számos átnevezés és átszervezés állította kihívások elé, védte a könyvtár feladatrendszerét az intézményen belül. A felsőoktatási könyvtárakat az Internet-galaxisban viharos gyorsasággal elérő kihívásokat korán felismerte és alkotó módon fogott hozzá a szolgáltatások átalakításához. Vezetése alatt indult meg az egyetemi könyvtárban a digitális tananyagfejlesztés, a Videotorium kialakítása, 2007-ben a SEK elnyerte az Év könyvtára címet, 2013-ban Minősített Könyvtár lett. Kati dolgozta ki, Prejczer Paulával közösen a számítógépes katalogizálás segédletét HUNMARC formátumban, amely az elektronikus katalógusok számára lehetővé tette a rekordok adatcseréjét, a nemzetközi szabvány hazai alkalmazását. Azután fáradhatatlanul vezette itthon és más megyékben is a felkészítő tanfolyamokat. Hasonlóképpen kezdeményező és koordináló szerepet töltött be az oktatás hatékonyságának javítására kiírt EU-s pályázatokban. Két ciklusra vállalt titkári, majd egyre elnöki szerepet az egyesület helyi csoportjában, miközben az MKE tanácsában is kitartóan dolgozott, továbbá alapító és vezetőségi tagja volt a Tudományos és Szakkönyvtári Szekciónak. Közreműködött a könyvtári minősítések előkészítésében és bírálatában. Méltán kapta meg 2008-ban a Szinnyei József-díjat, majd az MKE-emlékérmet 2016-ban.

Tagtársunk emlékeiben nagy létszámú, jókedvű társaság képe villant fel először, amikor visszagondolt az egyesülethez való csatlakozására. Ezekre a rendszeresen ismétlődő „batyus” eseményekre aztán örömmel hozta a gyorsan fogyó utánozhatatlan „stangliját”. Meglepetésként érte, amikor 2008-ban jelölést kapott titkári szerepre. Valamennyi vezetőségi pozíciójában legfontosabb támasza volt a gördülékeny együttműködés. Múlhatatlanul jó emléke, hogy az MKE vezetése hatékonyan együtt tudott dolgozni a Skaliczki Judit vezette szakminisztériumi képviselettel. Szívesen gondol vissza a 120 órás továbbképzési programra, amely új lehetőséget jelentett a könyvtárak szakalkalmazottjai számára. 2010 után a hivatásunkat érintő generációváltás, a megújuló technológia és a létszámgondok jelölték ki a gyakorta falakba ütköző érdekvédelmi tennivalókat. Új kihívás volt a TIOP és TÁMOP pályázat, amelyhez addig nem gyakorolt kompetenciákat kellett életre hívni a továbbképzéseken. A közösségi programok közül szívesen idézte fel a Győri Könyvszalon kollektív látogatását, a „Múltidéző” sorozatot, melynek keretében nyugdíjba vonult kollégákat látogattunk meg közösségünk képviseletében: Papp Gyulát Katafán, Molnár Zoltánt Sárváron és a Tóth házaspárt Szombathelyen. Más önszerveződő társaságokkal való kapcsolatépítés eredményeként az egyesület vonzó fesztivál programmal jelent meg a Savaria Karnevál „Civilek utcáján”. 2014-től kapcsolódott a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesülethez, melynek következtében transzparensebbé vált a könyvtárak közművelődési tevékenysége.

A múltidézés után meghitt pillanatok következtek. Elnökünk gratulációval és köszönetnyilvánítással nyújtott át virágcsokrot a Dr. Tóth Gyula – Király Katalin házaspárnak 60. házassági évfordulójuk alkalmából. Majd ugyancsak virágcsokor kíséretében fejezte ki közösségünk háláját Tilcsikné Pásztor Ágnesnak, aki a leghosszabb ideig vállalt vezetői szerepet csoportunk összetartásában.

Örömünkre szolgál, hogy az ünnep alkalmából meghirdetett Kreatív könyvtáros pályázatra sokféle technikával készült, igényes alkotás érkezett a megye kisebb és nagyobb könyvtáraiból.

A múltra visszatekintve érzékletesen kirajzolódott, hogy könyvtáraink sorsa a politikusok kezében van, hisz az ő döntéseik szabják meg a működés kereteit. Kiállásuk mindenkor reményt adó bíztatás, az ilyen ünnepeken is. Örömünkre szolgált, hogy a Vas Megyei Közgyűlés üdvözletét Majthényi László elnök úr hozta el, Szombathely város képviseletében pedig Horváth Soma alpolgármester úr mondott értő köszöntőt, Mindketten emléklappal ismerték el egyesületünk tevékenységét, és adtak bíztatást a jövőre szólóan.

Egyesületünk alapításának 55. évfordulóját azzal a megerősített meggyőződéssel zárhattuk, hogy a tagságot vállaló pályatársak hivatás melletti civil elköteleződése nagy érték, önbecsülést erősít az összefogás, a közösség ereje. Dolgunk van a könyvtári szolgáltatások közjóként való megőrzésében. Mégpedig nem kevesebb, mint a lehető legteljesebb választékot nyújtani mindenkinek, aki tudása gyarapításával szeretné életútját megalapozni.

P. Toldi Márta Dr.

Comments are closed.

Blog Home