Virtuális kávézás egy valódi könyvtárlátogatás után

Posted by Oros Sándor - augusztus 31st, 2022

Az 53. MKE Vándorgyűlés az Információs műveltséggel a fenntartható fejlődésért címet kapta. A Könyvtárostanárok Egyesülete elnöksége ezzel összhangban főként helyi kollégákat vont be a szekcióülés előadói közé. Nagy segítséget jelentett a szervezők profi munkáján túl, hogy egyik elnökségi tagunk, Pandúr Emese kaposvári, így támaszkodhattunk helyismeretére és kapcsolataira. 

A hagyományoknak megfelelően a programsorozat részeként iskolai könyvtár látogatását is biztosítjuk minden vándorgyűlési résztvevő számára. Mindig öröm új emberekkel találkozni. Fűszerezi az élményt, ha kiderül, hogy azonos érdeklődésű emberhez van szerencsém. Az meg maga a csoda egy magamfajta 30 éve a könyvtárosságért lelkesedő embernek, ha egy pályáját éppen kezdő kolleginával beszélgethet. Ezt a lelkesedést éreztem, amikor Kis-Csonka Klaudiával, a Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium könyvtárostanárával ültünk le egy virtuális kávézásra, hogy megkérdezzem milyen élmény volt számára bemutatni a könyvtárát.

Kedves Kollegina! Jól tudom, hogy pályakezdő könyvtárostanár vagy? Mióta erősíted a Táncsics tantestületét?

Igen, pályakezdőként lassan két éve vagyok az alma mater pedagógusa.

Miért éppen könyvtár szak?

Miért a könyvtár szak? Ez egyszerű. Már egészen fiatal koromban olyan pályán láttam magam, ahol emberekkel dolgozok. A nagy választás pillanatában mégis elbizonytalanodtam. Pedagógus? Oké! De milyen szak? A történelem adott volt számomra, hiszen melyik az a kislány, aki nem szeret hatalmas csatákról olvasni, akár azokat betéve tudni, vagy egy kirándulás során egy várban a fegyvereket nézegetni, esetleg egy idegenvezetőt kijavítani (de kérem a középkori ágyak nem azért kisebbek, mert az emberek is alacsonyabbak voltak, hanem mert ülve nem szállja meg őket a rontás…). Na és itt jött a neheze. Mi legyen a történelem mellé? A szakokat olvasgatva ekkor kezdtem el kacsintgatni a könyvtár felé. Igen, olvasni szeretek, furcsamód vonzódok a rendszerezéshez, és ha nem jön be a tanári lét (amit, ha őszinte akar lenni az ember, 18 évesen elég nehéz megmondani, hogy menni fog, jó lesz, sőt akár még egy Rózsadombi palota is összejön) akkor ott van, mint alternatíva.

Mi az előnye, hogy történelem a másik szakod? 

Az, hogy történelem a másik szakom, leginkább a tájékoztatás során segít. Egy versenyfelkészülés kapcsán könnyen tudok ajánlani szakirodalmat, hiszen sok szakkönyvvel – ha mondhatom így – igen bensőséges viszonyt ápoltam. A tárgyi tudás és a szakkönyvek ismerete mellett a történelem egy olyan széles tudást ad, amit szinte napi szinten tudok használni.

Az egész látogatásunk alatt mosolygós és magabiztos voltál. Előző évben én jártam a cipődben. Először a kollégámat kérdeztem meg, majd az igazgatómat, hogy támogatja-e a közvetítést, ekkor engedtem meg magamnak, hogy büszke legyek a lehetőségre és kezdjek tervezni. Felidéznéd, mit szóltál a felkéréshez? Mi volt az első gondolatod?

Minden voltam, csak nem magabiztos. A felkérésnek alapvetően nagyon örültem, hiszen egy olyan állományunk van, amit nem minden iskola mondhat el magáról, amit igenis meg lehet mutatni a maga, sokszor szomorú valójában. Másrészt nagyon izgultam, ugyanis olyan, a szakmában neves emberek jöttek, akiknek munkáiból adott esetben az egyetemi éveim alatt vizsgákra készültem. Szóval komolyan felmerült bennem a kérdés, hogy én? Én tudok mutatni a szakma krémjének valamit? Így ezen az érzelmi hullámvasúton zakatoltam előre, hol megszeppenve, hol magabiztosan, hol csak magabiztosnak tűnve. Aztán kiderült, hogy nincs rá okom, kollégák között vagyok. Remélem, mások számára is egy jó dolog sült ki belőle.

Hogyan készültél a könyvtárad bemutatására?

Pakolással, rengeteg pakolással! Sajnos egy rendezetlen, hiányos feltártságú állományt vettem át jó másfél évvel ezelőtt. Az első lépés a rendrakás volt, aminek a végére a Vándorgyűlés előtti napokban értem. Számos kincset találtam menetközben, sőt kicsit úgy éreztem magam, mint az a beduin kecskepásztor, aki 1947-ben a holt-tengeri tekercseket megtalálta. Olyan dolgokat találtunk, amiket vagy elveszettnek hittek a kollégák, vagy aminek létezéséről nem is tudtak. Majd ezt követte a helytörténettel kapcsolatos dolgok előkeresése, hiszen olyan 215 év áll az iskola háta mögött, ami jól dokumentált.

Kincseket rejt a könyvtár

Változtatott-e a hangulatodon, a bemutató tervezésén, amikor kiderült, felvételt is készítünk, illetve lesznek virtuális làtogatóid is?

Alapvetően nem. Számomra ez annyit jelentett, hogy van egy plusz szem, aki lát és hall. Én már az Y generáció gyermeke vagyok és hiszem azt, hogy ez a jövő. Maximum amiatt idegeskedtem, hogy legyen wifi.

Egy szemmel több

Örömmel támogattuk egy könyvtár szakos hallgató pályázatát, hogy részt vehessen a Vándorgyűlésen, mert hiszünk a közösség erejében. Te voltál egyetemistaként ilyen rendezvényen? Tudtál előzetesen könyvtárostanár kollégával konzultálni, van munkaközösség Kaposváron?

Személy szerint mindig nagyon örülök annak, ha a fiataloknak ilyen lehetőséget nyitnak meg. Egyetemista koromban én is sokféle rendezvényen, programban részt vehettem élőkönyvtáról a szaknapokig. Munkaközösség működik, azonban eddig ebbe nem láttam bele, hiszen az elmúlt két év a kovidról szólt, ami mindent megnehezített. Belecsöppenve egy új közösségbe mégis nyitottan fogadtak és bármilyen kérdés merült fel bennem volt kivel megbeszélnem.

Mi volt a legjobb/legnehezebb pillanat a könyvtárlátogatás során?

A legjobb része az ilyen eseményeknek, hogy megindulhat egy együtt gondolkodás, hangosan is kimondhatjuk, hogy mi az, ami jó, mi az, ami kevésbé, kérdéseket tehetünk fel, amikre még válaszokat is kaphatunk.  Nehézséget nem tudnék mondani, ugyanis nagyon rugalmasan próbáltam kezelni a dolgokat, hiszen mindenre nem lehet készülni. Nehézség helyett inkább még egy pozitív dolgot mondanék, ez pedig a mosoly, amit a távozók arcán láttam.

Kollégák között

Hogyan értékeled utólag? Lehetőség vagy kihívás?

Ezt ebben a formában nem tudnám eldönteni. Lehetőség, hiszen ilyenkor új, jó módszerek mellett megismerhetjük egymás problémáját, ki mit, hogyan próbál megoldani. Kihívás? Mindenképp! Prezentálni, megmutatni magunkat, a munkákat mindenképp kihívás. Számomra pozitív volt a végkicsengése. Jó emberekkel, jó helyen, jót beszélgethettünk.

Érdekes volt vendégként bekapcsolódni a könyvtárad megismerésébe, hiszen az előző Vándorgyűlésen mi mutattuk be a Veres Pálné Gimnázium könyvtárát. Ráadásul mindkét gimnázium a jelenlegi használói által támasztott igények kielégítése mellett fontosnak tartja a hagyományok ápolását is. A KTE youtube csatornáján megtalálhatóak más iskolai könyvtárak korábbi bemutatkozó videói Közelítés címmel. Mit jelent ez számodra? Szükségesnek tartod?

Mindenképp pozitív és szükséges. Látni másokat, hogy mit hogyan oldanak meg, mindenképpen tanulságos.

Bekapcsolódtál a Könyvtárostanárok Egyesületének szekcióülésén túl a Vándorgyűlés egyéb programjaiba is. Emeld ki kérlek a kedvencedet, illetve amelyiken szívesen részt vettél volna!

Bőség zavara. Számos szekcióülést meghallgattam volna, még csak sorrendet sem tudnék felállítani. Kedvencként azonban nem egy programot emelnék ki, hanem a légkört. Azt a pozitív, befogadó légkört, ami alapvetően meghatározta a Vándorgyűlést. Nagyon jó volt látni azokat a komoly hölgyeket, urakat, akik délelőtt még szakmai kérdésről vitatkoztak, este már kirúgták a pajta oldalát a legjobb magyar slágerekre. A másik, hogy az ország számos pontjáról találkozhattam fiatalokkal, akikkel ugyanazzal a csónakban evezünk.

Hogyan győznéd meg egy ismerősödet, ha egy ilyen felkérés előtt bizonytalan lenne?

Mi sülhet el rosszul?  Kiderül, hogy mások is hasonló problémákkal küzdenek? Szerintem egy ilyen alkalommal csak nyerhet az ember. Ezek azok az alkalmak amikor közösen gondolkozhatunk olyan problémákon, melyek mindnyájunkat érintik. A közös problémák pedig mindig összehozzák az embereket (ez is egy magyar hungarikum). És végül nyugi! Az én fejem is a helyén maradt! :)

Cserlakiné Hagymássy Krisztina, a Könyvtárostanárok Egyesületének elnöke

Comments are closed.

Blog Home